Ethnographia • 102. évfolyam (1991)

Tanulmányok-Articles - Fél Edit: A saját kultúrájában kutató etnológus. (The Ethnologist Studying his/her Own Culture.) 1-8

át a történelmet. Másodszor: látását befolyásolja az, hogy magyar etnológusként ka­pott tudományos kiképzést és magyar etnológusok előző generációi által összegyűj­tött ismeretek birtokában kezd a kutatáshoz. Végül látását befolyásolja az is, hogy kutatóként ugyanannak az össztársadalomnak az intellektuális rétegéhez tartozik, amelyen belül a vizsgált parasztok is elhelyezkednek, így saját társadalmi pozíciója és a vizsgált parasztok társadalmi pozíciója közé az össztársadalom mechanizmusai már eleve kitűznek bizonyos távolságot, a kapcsolatok bizonyos elismert lehetősé­geit — függetlenül attól, hogy a kutató személyében mennyire igyekszik vagy tud ezeken az előre formált kapcsolattípusokon túllépni. Nézem részletesebben az első tényezőt. Az európai nemzeti etnológiákat a XVIII-XIX. század nemzeti mozgalmat hívták életre, első fő funkciójuk az volt, hogy az éppen kidolgozás alatt lévő nemzeti kultúrák számára közvetítsék a népi, paraszti kulturális hagyomány elemeit. Míg az ipari fejlődésben elöljáró országok­ban kibontakozott az az etnológia, amelyik más világrészeken törzsi társadalmak­ban, idegen civilizációkban az emberi társadalom és kultúra működésének, fejlődé­sének általános törvényszerűségeit kereste, addig az egységes nemzeti állam meg­teremtésével küzdő Németországban, Közép- és Kelet-Európa soknemzetiségű ál­lamokban élő népei körében az önálló nemzeti létért vívott politikai harc eszköze volt az önálló kulturális hagyományok felmutatása. Az etnológusok által vizsgált paraszti hagyományoknak eltérő volt a szerepe jelentősége az egyes népeknél, tör­ténetük feltételeitől függően. A török uralom alól felszabaduló szerbek, bolgárok új nemzeti kultúrájukat szinte kizárólag a paraszti néptömegek hagyományaiból tud­ták fölépíteni, a lengyelek és a magyarok a XIX. századi reformmozgalmat vezető nemesi rétegek szemléletén átszűrve iktatták be nemzeti kultúrájukba az igen je­lentős paraszti komponenst, Csehországban viszont már a városi polgárság szemlé­lete érvényesült. A korai feltáró munkát tehát a nemzeti lét vagy nemlét aggodalma motiválta, és a paraszti hagyományok, különösen a művészi hagyományok feltárá­sát, közreadását, ápolását mintegy nemzeti üggyé tette. Ennek következménye az is, hogy a nemzeti etnológusok mellett ezekkel a témákkal mindig foglalkoznak művé­szek, amatőrök, politikusok is, és a tudományos álláspont mellett a társadalomban keringenek romantikus, nacionalista nézetek is, illetve az ezek által kiváltott erősen kritikus nézetek. A paraszti hagyományoknak ez a szerepe a nemzeti kultúrában, az oktatási rendszerben, a művészeti életben Angliában és Franciaországban, te­hát a gazdasági fejlődésben elöljáró, gyarmatosító, az általános etnológiát a kettős helyzetű Németországgal együtt magasra fejlesztő országokban nem jelentkezett. Miben volt sajátos a nemzeti etnológusok, így pl. a magyar etnológusok megkö­zelítési módja a népi hagyományok iránti széles körű érdeklődésen belül? Ennek a tudományágnak az első önálló intézményei általában múzeumok voltak, ezeket kö­vették az általános etnológia egyesületei, folyóiratai után általában néhány évtize­des késéssel az egyesületek, szakfolyóiratok, majd az egyetemi tanszékek. Figyelem­re méltó, hogy a saját paraszti kultúra vizsgálatát más tudományágnak tekintették, mint az Európán kívüli népek vizsgálatát, a két tudományágnak külön múzeumokat

Next