Ethnographia • 102. évfolyam (1991)
Tanulmányok-Articles - Fél Edit: A saját kultúrájában kutató etnológus. (The Ethnologist Studying his/her Own Culture.) 1-8
át a történelmet. Másodszor: látását befolyásolja az, hogy magyar etnológusként kapott tudományos kiképzést és magyar etnológusok előző generációi által összegyűjtött ismeretek birtokában kezd a kutatáshoz. Végül látását befolyásolja az is, hogy kutatóként ugyanannak az össztársadalomnak az intellektuális rétegéhez tartozik, amelyen belül a vizsgált parasztok is elhelyezkednek, így saját társadalmi pozíciója és a vizsgált parasztok társadalmi pozíciója közé az össztársadalom mechanizmusai már eleve kitűznek bizonyos távolságot, a kapcsolatok bizonyos elismert lehetőségeit — függetlenül attól, hogy a kutató személyében mennyire igyekszik vagy tud ezeken az előre formált kapcsolattípusokon túllépni. Nézem részletesebben az első tényezőt. Az európai nemzeti etnológiákat a XVIII-XIX. század nemzeti mozgalmat hívták életre, első fő funkciójuk az volt, hogy az éppen kidolgozás alatt lévő nemzeti kultúrák számára közvetítsék a népi, paraszti kulturális hagyomány elemeit. Míg az ipari fejlődésben elöljáró országokban kibontakozott az az etnológia, amelyik más világrészeken törzsi társadalmakban, idegen civilizációkban az emberi társadalom és kultúra működésének, fejlődésének általános törvényszerűségeit kereste, addig az egységes nemzeti állam megteremtésével küzdő Németországban, Közép- és Kelet-Európa soknemzetiségű államokban élő népei körében az önálló nemzeti létért vívott politikai harc eszköze volt az önálló kulturális hagyományok felmutatása. Az etnológusok által vizsgált paraszti hagyományoknak eltérő volt a szerepe jelentősége az egyes népeknél, történetük feltételeitől függően. A török uralom alól felszabaduló szerbek, bolgárok új nemzeti kultúrájukat szinte kizárólag a paraszti néptömegek hagyományaiból tudták fölépíteni, a lengyelek és a magyarok a XIX. századi reformmozgalmat vezető nemesi rétegek szemléletén átszűrve iktatták be nemzeti kultúrájukba az igen jelentős paraszti komponenst, Csehországban viszont már a városi polgárság szemlélete érvényesült. A korai feltáró munkát tehát a nemzeti lét vagy nemlét aggodalma motiválta, és a paraszti hagyományok, különösen a művészi hagyományok feltárását, közreadását, ápolását mintegy nemzeti üggyé tette. Ennek következménye az is, hogy a nemzeti etnológusok mellett ezekkel a témákkal mindig foglalkoznak művészek, amatőrök, politikusok is, és a tudományos álláspont mellett a társadalomban keringenek romantikus, nacionalista nézetek is, illetve az ezek által kiváltott erősen kritikus nézetek. A paraszti hagyományoknak ez a szerepe a nemzeti kultúrában, az oktatási rendszerben, a művészeti életben Angliában és Franciaországban, tehát a gazdasági fejlődésben elöljáró, gyarmatosító, az általános etnológiát a kettős helyzetű Németországgal együtt magasra fejlesztő országokban nem jelentkezett. Miben volt sajátos a nemzeti etnológusok, így pl. a magyar etnológusok megközelítési módja a népi hagyományok iránti széles körű érdeklődésen belül? Ennek a tudományágnak az első önálló intézményei általában múzeumok voltak, ezeket követték az általános etnológia egyesületei, folyóiratai után általában néhány évtizedes késéssel az egyesületek, szakfolyóiratok, majd az egyetemi tanszékek. Figyelemre méltó, hogy a saját paraszti kultúra vizsgálatát más tudományágnak tekintették, mint az Európán kívüli népek vizsgálatát, a két tudományágnak külön múzeumokat