Ethnographia • 102. évfolyam (1991)

Ismertetések - Book Reviews - Dózsa Katalin, F.: Letűnt idők, eltűnt divatok 1867-1945 (Flórián Mária) 375-376

A szerző nagyon tág értelemben alkalmazza az ékszer, a díszítés fogalmát, így illeszkedik be az egész világ ékszereit bemutató kiállítás egészébe. Ezért vonta be a testre rögzített díszítések, például a test­festések európai változatait is, púderdobozzal illusztrálva. Az önálló ékszereket alkalmazási területük­elhelyezésük alapján csoportosította a kiállítás: 1. fej- és arcékszerek, 2. a kar és a kéz ékszerei, 3. a nyak és a törzs ékszerei, 4. ruhaékszerek. Az igen sokféle ékességet biztos kézzel fogta össze a szerző, világos, áttekinthető rendszerbe. (Az ékszeranyagoknak többek között olyan fajtáit is tárgyalja, amiket különben ritkán szoktak, mint a vadállatok testrészei vagy az emberi haj.) A kiállítás utolsó egységének szakaszai: 1. mágia és vallás, 2. ékszer az élet menetében, 3. társadalmi állás. A katalógust kiegészíti a mintegy 240 kiállított tárgy sorszámozatlan jegyzéke. Sajnos a kiadvány technikai kivitele nem a legjobb minőségű xerox, pár sor hiányzik, a fotók rek­lámízűek. Carey, Margret: Beads and Beadwork of East and South Africa. Shire Publi­cations Ltd. Aylesbury 1986. 64 old. Sárkány Mihály A gyöngyök elengedhetetlen részei voltak a kelet- és délafrikai népek viseletének, és az archaikus kultúráikat őrzőknél továbbra is azok, noha a természetből vett anyagokat és a fémeket a XVII. század­tól mindinkább felváltották a velencei, később a jabloneci üveggyöngyök, ma pedig már a műanyaggyön­gyök is terjednek. A szerző rövid áttekintést nyújt a térség gyöngyhasználatának kultúrtörténetéről, a gyöngyök alkalmazásának változatos módjairól. Utal viseleti stílusokra is, amelyek etnikumokhoz vagy régiókhoz köthetők, bár ezek a jelzések inkább kutatási lehetőségekre hívják fel a figyelmet, és nem a térség módszeres feldolgozását célozzák. A munkának az a legfőbb erénye, hogy jó tájékoztatást kapunk az afrikai (nem üveg) gyöngyök készítéséről és fűzéséről, mind a felhasznált anyagokról, mind a technikákról. Ezek az információk igen hasznosak muzeológusoknak és érdeklődő gyűjtőknek egyaránt, ha kollekciójukat alaposabban kívánják megismerni. F. Dózsa Katalin: Letűnt idők, eltűnt divatok 1867-1945. Gondolat, Buda­pest, 1989. 343 old. Flórián Mária DÓZSA Katalin művészettörténész, a Nemzeti Múzeum textilgyűjteményének őre, a szabóipar, a vá­rosi menyasszonyi kelengyék, a magyaros öltözködési mozgalmak kutatója arra vállalkozott, hogy össze­foglalja a kiegyezéstől a második világháborúig terjedő időszak polgári öltözködésének történetét. Mun­kája középpontjában a változó divat áll, a hangsúlyt azonban azokra a társadalmi, gazdasági mozgásokra teszi, amelyek a divat változásába belejátszottak. Felsorakoztatja mindazt, ami a divatra hat (11­96.), a magyar díszruha feltámadását elősegítő po­litikai, történelmi eseményeket, a képző-, ipar- és népművészet hatását, a hagyományos nőkép elleni lá­zadást és a reformruháért indított mozgalmat, a sport és a technika divatra gyakorolt hatását. Majd sorra veszi a szerző azokat, akik és ahol a divatra hatnak (99-180.), vagyis a Divat központjait. A szűk körű társasági életet kiszolgáló „magas szabóság" egyeduralmát Párizsban bontotta meg először a konfekció. Itt nyíltak meg az első áruházak, hogy a divatlapok kínálatát a szélesebb közönség is vásárolhassa. Párizs­tól London, New York, Berlin követelt részt a divatkirályságból. Napóleon bukását követően, az 1810-es évektől Bécs is a divatot diktáló fővárosok sorába lépett, s ezt a szerepét, néha a nagyobbak árnyéká­ba húzódva, egészen a második világháborúig megtartotta. Bár Bécs közelsége, a kiegyezés, később a Bécsben trónoló magyar királyné Budapestet is bevonta a bécsi divat bűvkörébe, fővárosunk elsősorban

Next