Ethnographia • 111. évfolyam (2000)

Tanulmányok - Zentai Tünde: Az ágy és a népi alváskultúra a 17. században 1

A 17. századi új lakásbelsőt a barokk pompa, a monumentalitás, a felületek mozgalmas, néha túlzsúfolt díszítettsége jellemzi. És a színpadiasság. A lakás a társadalmi élet díszletévé válik. A főúri paloták helyiségei, a hatalmas fogadóte­rem és a hálószobák sora egymásba nyílnak.­­ A polgári otthon bensőségesebb, emberi léptékű. Az utóbbi miliőt tükrözik a 17. században fénykorát élő babaház hiteles enteriőrjei. A 15. századi Itáliában még oktató céllal létre­hozott miniatüri­zált berendezések ekkortájt Németalföldön és Nürnbergben neves mesterek által alkotott nagybecsű műgyűjteményi tárgyakká válnak. A kevés, csak a 17. század­ból fennmaradt „art cabinet"-ek egyik legértékesebb példánya Petronella de la Court, amszterdami sörkereskedő feleségének a megrendelésére készült 1670 és 1690 között. A tíz helyiségből és kertből álló remekmű 1600 valósághűen kicsi­nyített műtárggyal és 28 bábuval jelemtette meg a korabeli polgárház tárgyi világát. Témánk szempontjából különösen a hálószoba, a gyermekágyas vizitszoba­­ és a gyermekszoba tanulságos. A bútorművészet A 17. században az alapvető bútorok lényegében ugyanazok, mint a reneszánsz idején. Egyes darabjai jól megismerhetők a korabeli, nagy számban nyomtatott mintakönyvek metszeteiből. Az újdonságok közé tartozik a kabinetszekrény, a fülesfotel és a pihenőágy. A bútorkészítők szívesen alkalmazzák az ébenfát - a reneszánsz hagyományú diófa mellett -, a teknőc és nemesfém borítást. A formát általában a tömörség, az erőteljes párkányzatok, az esztergált lábak, köztük a csavart oszlopok jellemzik. A luxust a sok aranyozás is hangsúlyozza, ami a 16. századtól meghonosodó bőrhuzatokra is rákerül. Kényelmi változást jelent a párnázott ülőbútorok széleskörű elterjedése. Divatba jön a kínai porcelán, mind népszerűbb a keleti szőnyeg meg a sok drapéria és szobor.­­ Az új divatú ágy Európában Az ágy még mindig mennyezetes felépítménnyel készül és gazdagon kárpito­zott, mind az arisztokrata, mind a polgári lakásokban. A fedél alakja azonban megújul. Az ágyak tetejére textíliával borított, többnyire alacsony, hullámvonalú, fémvázas sátor kerül. A reneszánsz sík mennyezetű ágy erőteljes architektonikus párkányzattal egészül ki, a sarkok fölött az Itáliából átörökített vázával vagy már strucctoll dekorációval, miként a francia Abraham Bosse (1602-1676) 1631-ben­­ kiadott metszetein is látható. A függönyös, vázával díszített fedeles ágy ekkori- 4 Braudel 1985: 309-310. 5 Pilzel-Dormisse 1987: 38, 40, 45, 6Morant 1976: 345-346' 7 Hinz 1980: 233. kép 8 Havard é. n. III: 456, 489. Glong 1977: 129.

Next