Ethnographia • 121. évfolyam (2010)
TANULMÁNYOK - Mészáros Márta - Csorna Zsigmond: Kora újkori gyümölcsöskertek (fajták, szokások) és kertészek Erdélyben 1-46
Kora újkori gyümölcsöskertek (fajták, szokások) ... 23 A Sóvári almáról a 19. század elejéről van erdélyi szótörténeti adalékunk.116 A Szilágyságból származó ősi fajta, amelyet már a középkorban termeszthettek, Erdély-szerte nagyon elterjedt. A Gyógyi alma is ismert volt, különösen Alsó- Fehér megyében. Verescsíkos, hosszúkás, lédús termése volt. Nagy bőségben lehetett megtalálni Felgyógyon, Alsó-Gáldon, Diodon, Csókán. Jelentőségét mutatja, hogy a családi végrendelkezésnél a gyógyi almafákról is rendelkeztek. Két változata alakult ki a hosszú termesztés során, a Gyógyi piros és a Gyógyi csíkos 91 A Fűzalma (amit Fűzfa almának is hívtak), szintén nagyon elterjedt és kedvelt almafajta volt. Szikszai Szójegyzéke 1590-ben már ugyancsak említette, mint mag nélküli almát. Nagy gyümölcsű, maghártyával rendelkező, hosszúkás, csúcsos, puha húsú, savanykás, tésztában kiválóan felhasználható gyümölcs volt. Országos kedveltségét mutatja, hogy Bél Mátyás is leírta az ország nyugati területeiről. Megemlítette, hogy íze télre jól kialakul és kemény húsa megpuhul a téli érésben. Ezért lehetett még keményen jól szállítani." A Szászpap almát ősi erdélyi fajtának tartják, de eredete homályba vész. Az erdélyi románok ismerik, kedvelik ezt a fajtát. A Sikulai alma szintén régi termesztett fajta, egyes nézetek szerint a török közvetítésével, Szlavóniából került Magyarországra. A Káposzta alma fajtát már Lippay János is leírta a Posoni Kert című könyvének Gyümölcsös Kert (1667) részében. Később tordai almaként is feltűnt, mert Torda környékén nagyon elterjedt volt. Nevét a harapáskor képződő, a káposzta vágásához hasonló harsogásról kapta, de a káposztára jellemző és hasonlító zöldes színe miatt is. A Fekete tányéralmát (Szász tányéralma), a szakirodalom szintén régi erdélyi gyümölcsnek tartja. Bereczki Máté európai hírű pomológus véleménye szerint (1887) az Alföldön csak nagyobb folyóvizek mellékén található, ami az Erdélyből történő szállítását mutatja. Gyümölcse nagy, igen látványos, piacos. Alakja lapos és szabálytalan gömb alakú. Héja vastag, eleinte világoszöld, majd az érés folyamán barnáspiros, csaknem feketés-piros csíkozott. Nevét is erről kapta. A kora- újkori Erdély gyümölcsfajtáinak rekonstrukciójánál az alábbiakban felhasználjuk az erdélyi recens gyűjtéseinket és a HÍR program gyűjtése révén szerzett információinkat." 96 EMSztT. XI. 890. 97 Nagy-Tóth 1998:67. 98 Bél 1984: 240. (Fordította, bevezetéssel ellátta, szerkesztette Wellmann Imre.) 99 Az FVM-Agrármarketing Centrum KHT-vel, a Centrál Európa Alapítvány szervezésében, Csorna Zsigmond tudományos irányításával gyűjtötte össze a HÍR (Hagyományok - ízek - Régiók) programban az erdélyi magyar történeti, regionális élelmiszertermékeket, tájfajtákat. A gyűjtés legfontosabb kritériuma az volt, hogy a történeti, dokumentálható múlttal rendelkező élelmiszeripari-mezőgazdasági termékek, termények ma is kaphatóak legyenek a kereskedelemben. A kutatás során sok olyan régi regionális, azaz egy adott tennőtájhoz kötődő gyű-