Ethnographia • 125. évfolyam (2014)

VITÁK, VÉLEMÉNYEK - Szulovszky János: Válasz - dióhéjban. Pócs Éva, Klaniczay Gábor, Vargyas Gábos és Mohay Tamás hozzászólása margójára 213-215

Szulovszky János Válasz - dióhéjban Pócs Éva, Klaniczay Gábor, Vargyas Gábor és Mohay Tamás hozzászólása margójára Köszönöm a tisztelt kollégáknak, hogy megosztották észrevételeiket. Azokkal, ame­lyek egyik-másik megfogalmazásom sommásságát tették szóvá, zömmel magam is egyetértek. Köszönöm számos továbbgondolásra méltó megjegyzésüket is. A legtöbb ellenvetésüket azonban nem tartom elég megalapozottnak. Nyomatékkal hangsúlyozom: dolgozatom nem valaki vagy valami ellen irányult, ha­nem a bevett „reduktív ateista” megközelítés mellett egy keresztény világkép talaján álló tudományos értelmezés létjogosultságáért emeltem szót. Nem helytálló Pócs Éva azon megállapítása, miszerint kutatásaik „vélt vagy valós tévedéseit” feltételezett világnézeti hozzáállásukból vezetném le. Nem firtatom az egyes szerzők vallási hovatartozását, csak a kutatásaik jellegére vagyok tekintettel. Az, hogy ki milyen világnézet talaján áll, egy sor tudományos problémánál teljesen mindegy, mert nem befolyásolja az értelmezés ke­reteit. Vannak azonban olyan témák, ahol a világnézetileg kritikus értelmezési pontoknál a szerzőnek világossá kell tennie, a valóság melyik modelljén nyugszik az állásfoglalása. Ilyen például Isten és az ördög létének a kérdése, s ezzel összefüggésben a megszál­lottság jelenségének az értelmezése: szimplán elmebajnak tekinti-e a szerző, vagy nem zárja ki azt, hogy esetleg valóban démoni hatásról van szó. A kutató ezekre adott válaszát a tényeket megelőző tudása, a világnézete szabja meg. Ha a szerző megáll a materia­lista megközelítés szintjénél, és nem veti fel példának okáért a keresztény értelmezés lehetőségét, akkor én az adott kutatást (nem a kutatót!) materialistának tekintem. Ez teljesen független a szerző vallási meggyőződésétől. Tisztában vagyok azzal, hogy e gyakorlatilag „materialista” nézőpontot valló kutatók nem képeznek homogén csoportot. Míg Pócs és Mohay Tamás vitatja ezen megközelítés(ek) dominanciáját, addig Vargyas Gábor elismeri: „Kétségbevonhatatlan tény, hogy a nemzetközi vallásantropológiai ku­tatásban a nem hívő, »semleges pozíciójú«, agnosztikus, vagy akár ateista/materialista szemléletmódú kutatók többségben vannak.” Belátom, az általam használt sommás „ma­terialista” jelző helyett sokkal pontosabb e szerzőgárdára a Vargyas által idézett Matthew Engelke „reduktív ateista” kifejezése. Határozottan visszautasítom Pécs azon beállítását, amely azt vélelmezi, hogy egy­fajta vallásos sértettség („keresztény alapállásában érinti érzékenyen”, „vallásos világ­nézetében sérti”) és valamiféle felekezeti elvakultság motiválta volna a dolgozatomat. Teljesen alaptalan az a feltételezése, hogy csak azért tartom „elavultnak egy evangélikus teológus Krisztus ördögűzéseiről szóló munkáját, (...) mert az egyébként evangélikus teológus szerző következtetései nem vágnak egybe a mai katolikus nézetekkel”. Pócs Éva és Mohay Tamás is értetlenséggel fogadta a kezdő mondatomat. Álljon itt számukra egy ténymegállapítás Tringer László professzortól: „A mai pszichiáterek gyógyszerrel tömték volna a szenteket”.­ Ha valaki, ő aztán tudja, mit állít: a magyar ! http://mindennapi.hu/cikk/egyhaz/a-mai-pszichiaterek-gyogyszerrel-tomtek-volna-a-szenteket/ 2011-03-12/1932. Letöltve: 2013. október 11. ETHNOGRAPHIA 125/2014. 2. sz.

Next