Ethnographia • 126. évfolyam (2015)

TANULMÁNYOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - Verebélyi Kincső: Utak és tévutak a népművészet kutatásában 1

Ethnographia A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata 126. évfolyam 2015 1. szám Verebélyi Kincső Utak és tévutak a népművészet kutatásában „A történeti jellegű népművészet nem szakítható el termelésének és fogyasztásának rendjétől és módjától.”­­ A népművészetre vonatkozó szakkutatás sokfelől áramló hatások és ellenhatások bo­nyolult rendszerében formálódott mindenütt, ahol egyáltalán a néprajz tudományszak kibontakozása idején témává vált. Mindezt a tág távlatot jelezni kívánjuk, az alábbi dolgozatunkban azonban csak a néprajzi/folklorisztikai tudományos diskurzushoz fű­zünk észrevételeket. A népművészet fogalmának felülvizsgálatához szükséges néhány tudománytörténeti momentum felidézése, ami a mai problémák megvilágítását szol­gálja. A népi kultúra tárgyi rendszerét és annak a mind teljesebb kontextusait ugyan nem lehet ilyen röviden áttekinteni, de a hazai kutatási hagyományok és eredmények biztosította lehetőségeket a népművészeti téma szempontjából a továbblépés jegyében mérlegelni javasoljuk. A népművészet, mint társadalmi jelenség vizsgálata kapcsán többféle vonatkozást is számba kell venni. Adva van az a hatalmas tárgyi anyag, amely magyarok és a Magyar­­országon élő nemzetiségek parasztportáiról százezres nagyságrendben került be a kü­lönböző múzeumi gyűjteményekbe.­ Vannak köztük olyanok is, amelyeket még a közel­múltban, sőt ma is in situ meg lehet találni és olyanok is, amelyek ma már nem használa­tosak. Ezeket a tárgyakat a múzeumi tudományos feldolgozás során leírták és különféle csoportokba osztották a szakemberek. A szakszerű leírások az anyag-technika-forma 1 Peesch 1980: 51. 2 Selmeczi Kovács - Szabó 1989.; Fejős 2000.; Kinda 2013. Lásd még Gráfik 1997.; Cseri 2009. Külön is érdemes felhívni a figyelmet B. Deneke egyik tanulmányára, amely európai távlatokban mutatja be a „nemzeti jellegű háziiparok” értelmezésére és fejlesztésére tett kísérleteket, amelyek­nek a hazai párhuzamai többé-kevésbé ismertek. Deneke 1980: 3-59. ETHNOGRAPHIA 126/2015. 1. sz.

Next