Ethnographia • 127. évfolyam (2016)
2016 / 2. szám - KÖNYVISMERTETÉSEK - Gecse Annabella: Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza
Könyvismertetések 339 Gúta fölött átnyúlt a Vág jobb partjára. A „Sellei náhije”-hez tartozott két, korábban ismeretlen település, Kis Sziget, Nagy Sziget és Bőd Sziget Gúta határában. „Felvetődik a kérdés,... vajon nem valamiben belső határbeli szállásról van-e szó. Ez mellett szól, hogy azokon a területeken jöttek létre, ahol száz évvel később a térképek, összeírások már aktokat, szállásokat jeleznek.” (44. oldal) A következő egység már a 18. század tájformáló időszakát tárgyalja. Az érsekség visszakapta birtokait, majd 1725-ben össze is írta azokat. Ebből a felmérésből derül ki, de részleteiben más források is alátámasztják, hogy a Gúta környéki pusztákat gútaiak bérelték. A magasabban fekvő részeket szántóföldként, a többit rétként és legelőként használták. (A szegényebb helyek fő jövedelme továbbra is a halászatból származott.) A birtokjogi rend helyreállítása mellett ez az úrbérrendezés, valamint a folyószabályozás (a Duna hajózhatóvá tétele) gondolata felmerülésének kora is. A következő, 18-19. századot tárgyaló fejezet már az ezekkel érintett táji adottságokra alapoz. Célja az állattartás szerepének bemutatása. A 19. század közepéig a településhatárok mintegy felét az állattartás szempontjából nélkülözhetetlen rétek és legelők tették ki, a vízszabályozások után indult meg ezek feltörése. A gútaiak sajátossága volt a rideg sertéstartás a mocsaras, vizenyős határban, ahol a sertésfalkák tavasztól késő őszig szabadon jártak. Teleltetésükre a határban kezdetleges épületek szolgáltak, de ez nem istállókat, csak bekerített helyeket jelentett. Ezeket nevezték akolnak. Gúta esetében az aktok helyét (is) a Kis-Duna választotta el a település belterületétől. (A mezőváros a jobb parton, míg határának nagy része a bal parton terült el.) Az aktokról, sőt nagyságukról is már az úrbérrendezés iratanyaga is szolgáltat adatokat. Átlagos méretük - eszerint - negyed és fél pozsonyi mérő közötti volt. Az úrbéri összeírás 30 akolból álló csoportot is említ. A katonai felmérések - noha nem egységes jelöléssel-szintén jelölnek efféle szálláscsoportokat. Hasonló, időszakosan lakott építmények, ún. kamarák voltak Gúta határának ártéri gyümölcsöseiben is. Ezek a gyümölcsösök szinte nem is különültek el az erdőktől. Az erdőszéli gyümölcsösökbe Péter-Pál napja után, a gyümölcs őrzése és szedése miatt költöztek ki vagy szolgák, vagy idősebb családtagok. Mivel a szántóföldek aránya egyre nőtt, az átmeneti szállások állandó lakóhelyekké, állandóan lakott szántóföldi tanyákká változtak. Az egykori akták, csoportos szállások viszonylag könnyen és természetesen sűrűsödtek falvakká. A későbbi fejezetekben taglalt csehszlovák időszak a tanyák kialakulását a földreformmal „segítette”. A felparcellázott nagybirtokokból sokat vásároltak gútaiak, még úgy is, hogy ezt csak a telepesfalvak létrehozása után, másodikként tehették meg. 1941-re Gúta lakosságának 34,1 százaléka élt tanyán. Angyal Béla összegzően megállapítja, hogy a vidéken a szórványtelepülések több változata, az utóbbi 250-300 évben „... az alföldi tanyák csaknem valamennyi formája kialakult, létezett”. (151. oldal) A szocializmus évtizedei az ott élőket is más életformára szorították. Az 1950-es évekkel kezdődő időszak lényegében felszámolta a tanyai életformát. Angyal Béla kiváló munkája elsősorban a tájat tapasztalatból kiválóan ismerő ember helyzetéből született. Mint maga is írja, kutatással „csak” kedvtelésből foglalkozik. Szaktudományunk hálás lehet a „belülről látó” kutató pozíciójából, ám teljes magyar és szlovák — szakirodalmi apparátussal felszerelt hiánypótló munkájáért! Hasonlóan Liszka Józsefnek is, aki a nagyszerű munkát a Lokális és regionális monográfiák sorozatba illesztette. Angyal Béla kötetének olvasásához különös aktualitást ad a nagy csallóközi árvíz 50. évfordulója. Ennek a szomorú, 46 falut érintő, 53 000 ember kitelepítésével járó eseménysornak szintén a szerző az egyik legpontosabb dokumentálója, legnagyobb értője.