Ethnographia • 128. évfolyam (2017)
2017 / 1. szám - TANULMÁNYOK ÉS KÖZLEMÉNYEK - Pócs Éva: A magyar táltos és a honfoglalás kori samanizmus. Kérdések és feltevések
Ethnographia A Magyar Néprajzi Társaság folyóirata 128. évfolyam 2017.szám Pócs Éva A magyar táltos és a honfoglalás kori sámánizmus. Kérdések és feltevések Elsődleges célom e tanulmányban a feltételezett ősvallási sámánizmus és a táltos alakja köré fűződő kutatási problematika bemutatása és ehhez fűződő, bolgár-török kapcsolatokra vonatkozó új kutatási eredményeim felvázolása. A táltos hiedelmeivel először az 1980-as években foglalkoztam, amikor néhány tanulmányt készítettem a táltos európai kapcsolatairól, majd könyvet írtam a természetfeletti kommunikáció boszorkányperek dokumentumaiban fellelhető szakembereiről, köztük az ott fellépő táltosokról is,s egy feltételezett „európai” sámánizmus jegyében. Az elmúlt években a természetfeletti kommunikáció közép-kelet-európai rendszereiről készülő munkám irányította figyelmemet újra a magyar táltos, illetve a honfoglalás kori sámánizmus kérdéseire. A modernkori magyar néphit hatalmas adatbázisának áttekintése, valamint a kora újkori forrásanyag új dokumentumainak megismerése új problémák felvetődéséhez vezetett. Az ezekhez az eredményekhez vezető kutatás az Európai Kutatási Tanács részéről, az Európai Közösség hetedik keretprogramjából (2007-2013), az EKT 324214 sz. támogatási megállapodása alapján finanszírozásban részesült. Tanulmányom egy részének vázlatos előzménye volt a 7. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson, 2011. augusztusában, Kolozsváron elhangzott, de nem publikált, Ősvallásunk: magyar örökség vagy kutatói konstrukció? című előadásom. 1 2 Pécs 1988.; 1989.; 1995.; 1996.; 1997. 3 Gondolok itt elsősorban Carlo Ginzburg első, friuli benandantékról szóló kötetére (Ginzburg 1966), majd későbbi, 1989-es könyvére (Ginzburg 2003 [1989]), amelyben az általa fellelt, 18. századi varázslóperekben szereplő „samanisztikus” varázslók és európai párhuzamaik alapján egy európai kereszténység előtti „samanisztikus szubsztrátumot ’ tételezett fel. Én magam elfogadtam, sőt kiegészítő magyar és balkáni adatokkal támogattam Ginzburg eredményeit (lásd például Pécs 1994.; 1995.; 1996). Ami az általam is feltételezett „ó-európai sámánizmus”-t illeti, ennek egyes vonatkozásaival kapcsolatban készséggel elfogadom mind Voigt Vilmos szóban elhangzott, mind Demény István Pál írásbeli kritikáját (Demény 2000). Konkrét táltos adatokkal kapcsolatos kritikus megjegyzéseinek nagy részét cáfolni tudom, ennek azonban itt most nincs tere. ETHNOGRAPHIA 128/2017. 1. sz.