Ethnographia • 129. évfolyam (2018)
2018 / 1. szám - KÖNYISMERTETÉSEK
Könyvismertetések 175 Petőfi lelkébe-elméjébe kalauzolna, s onnan tovább a magyar falu világába. A Szerelem, szerelem kezdetű népi szövegnek - melyet a költő a szerkesztő szerint feltehetőleg ismert - több változata után Petőfi azonos kezdetű versét hallgathatjuk, így szinte tapintjuk a költői teremtő folyamatot, ugyanakkor érzékelhetjük az új szöveganyag variálódását, népdallá válását is. A válogatás - már említett - egyik fontos célja a megtanulásra, éneklésre javasolt dalváltozatok, illetve lehetőleg jó minőségű felvételek terjesztése volt. Ez magyarázza, hogy a CD-borítón, illetve a kísérőfüzetben levő Kodály- és Bartók-támlapokhoz tartozó, különösen értékes, ám élvezhető hangzásúvá sajnos már nem varázsolható fonográffelvételek egyike sem került a korongra. Természetesen terjedelmi okokból maradt ki további számos, közlésre gyakran nem kevésbé érdemes dallamváltozat is. Az informatív lemezkísérő tanulmány a szerkesztő-szerzőnek tárgya iránti szeretetét is közvetíti. A témához tartozó legfontosabb jelenségek felvázolása után az egyes költeményeket keletkezésük időrendjében ismerteti, felvázolja zenei vonatkozásaikat, a terjedelem adta kereteken belül esetenként utal különös jelentőségükre és a népzenében betöltött szerepükre is. A hangfelvételek sorrendje ugyancsak az említett időrendet követi. A tartalomjegyzék feltünteti a gyűjtési adatokat és a felvételek archívumi jelzeteit. A hangzó anyag technikai gondozása Németh István munkája. ,fElszállott már a madár hervadt őszi tájról - éneklik az egyik Petőfi vers egy sorában. A költő halála jut eszünkbe róla, melynek körülményei a népmesék táltos, garabonciás hőseihez teszik őt hasonlóvá. Eltűnt egyik pillanatról a másikra, de örökre ott maradt népe lelkében.” - olvashatjuk a lemezborító hátoldalán. Hallgassák szeretettel ennek hangzó bizonyságát! Eperjessy Ernő: Őrtilosi dombokon, dombokon... Népdalok Eperjessy Ernő és Olsvai Imre gyűjtéseiből. Szerkesztette és a zenei anyagot gondozta Pálóczy Krisztina. Magyar Néprajzi Társaság, Budapest, 2016. 210 p. Tari Lujza „Kihalófélben van ez a művészet (a régi magyar dalstílus), de ma még és még nem kell exhumálni, eleven forrásból vehetjük át. Öreg falusi magyaroktól tanulhatjuk el ma még: meg is kell tanulnunk, mert ez a kincs, amelyet századokon át híven megőriztek, az ő fiaiknak, unokáiknak már nem kell. Azokat a fejlődés kérlelhetetlen ereje másfelé tereli.” jegyezte fel 1918-ban Kodály Zoltán, s hozzátette: „Az elkallódott magyar zenei hagyomány nagy és értékes része fel van tárva. Hátra van, hogy életté, vérré váljon.” (Kodály Zoltán: Magyar zene, magyar nyelv, magyar vers. Kodály Zoltán hátrahagyott írásai. II. Válogatta, s.a. r. Vargyas Lajos. Budapest: Szépirodalmi Könyvkiadó, 1993, 173.) Eperjessy Ernő, a Dráva és a Mura összefolyásánál található Őrtilos Szelence Hagyományőrző Együttesének ajánlja kiadványát. Életté kívánja tetetni azokat a népdalokat, amelyeket korábban öszszegyűjtött illetve Olsvai Imre népzenekutatóval összegyűjtöttek. E dalok az utóbbi évtizedekben már teljesen, vagy majdnem elhaltak. Ezért különösen fontos számára és a faluközösség számára is, hogy ne felejtődjenek el a közösség dalai. Nagy köszönettel tartozunk neki azért, hogy idős kora ellenére fiatalos lendülettel, elhivatottan vállalkozott e feladatra. Őrtilos Önkormányzatát, az NKA-t és a Magyar Néprajzi Társaságot a kiadás lehetővé tételéért illeti köszönet. A népzenetudományban régi és fontos kérdés az összegyűjtött anyag visszajuttatása azokhoz, akiktől származik. A magyar népzenetudomány írásban (Kodály és Lajtha számtalan alkalommal) és tettekkel (Bartók és az előbbiek, valamint sok utód kutató) egyaránt sokat tett a dalkincs megismertetéséért és az eredeti gyűjtőhely lakosságához visszajuttatásáért. A külföldi szaktudomány már