Ethnographia • 131. évfolyam (2020)
2020 / 1. szám - KÖNYVISMERTETÉSEK - Deáky Zita: Kovai Cecília: A cigány-magyar különbségtétel és a rokonság
Könyvismertetések 197 Kovár Cecília: A cigány-magyar különbségtétel és a rokonság. L’Harmattan Kiadó, Budapest, 2017. 260 p. Deáky Zita Hosszú ideig tartó, klasszikus kulturális antropológiai kutatásokat cigány közösségben Magyarországon először Michael Stewart angol szociálantropológus végzett, amikor 1984-86- ban családjával egy oláh cigány közösségben élt egy Heves megyei városban. Könyve 1994-ben jelent meg, és kiindulópontnak számít mindenkinek, aki tudományos céllal kívánja a hazai cigányok kultúráját tanulmányozni. Mondhatnánk, az ő nyomdokain indult el Kovár Cecília és Horváth Kata 2000-ben, még mint kulturális antropológia szakos hallgatók hosszú időt töltöttek egy általuk Gombaijának nevezett magyarcigány, azaz romungró közösségben. Úttörőnek tekinthetjük vállalkozásukat, ugyanis magyarként ők végeztek először magyar nyelvű cigány közösségben több hónapos kutatómunkát. A két kutatónő útjai szétváltak, és Kovár Cecília folytatta elsősorban Borsod-Abaúj- Zemplén megyei falvak telepein a megkezdett munkát, és végül 2015-ben védte meg PhD disszertációját, amelyben a majd húsz év alatt szerzett tapasztalatát, publikációit és előadásait, összességében tudományos eredményeit foglalta össze. Ennek könyvformában szerkesztett változatát 2017-ben adta ki a L’Harmattan Kiadó. Eredményét és tudományos összefoglalását megalapozta azzal is, hogy az elmúlt másfél évtizedben számos más tematikus cigány kutatásokban is részt vett, és körbejárt olyan részkérdéseket - megélhetés, oktatás, önszerveződés, migráció, család, gyermekvállalás, rokonsági szerepek - amelyek segítették saját tapasztalatait, gyűjtéseit nemzetközi kontextusban helyezni, valamint az eddigi kutatásokat is kritikusan szemlélni. Kovár Cecília könyvét meghatározónak tarthatjuk a hazai tudományos cigánykutatások területén. Nemcsak a hosszú hónapokra való terepen élés és a résztvevő megfigyelés módszere miatt, hanem mert a szocialista időszak után, de arra reflektálva, a rendszerváltást követő 10-15 évet átfogva vizsgálta a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei falvak cigány közösségeit. Ez rendkívül fontos, a társadalom egészére mélyreható változásokat hozó időszak volt, amely különösen a hazai cigányok gazdasági, társadalmi helyzetét rendítette meg, és bizonyos szempontból át is formálta a közösségek struktúráját, életstratégiáit, így Gombaijáét is. Kovár adottnak veszi a történeti kontextust, ezért eltekint a cigányok több évszázados magyarországi történetének felvázolásától. Ugyanakkor a kutatási hel megválasztása, már önmagában jelzi a közelmúltra való reflexiókat, hisz Borsod-Abaúj-Zemplén megye nagyobb számú cigány népességgel rendelkező régiói hátrányos vagy többszörösen hátrányos vagy éppen leszakadó jelzőt kaptak a rendszerváltás után. Ezeket nagyfokú munkanélküliség, szegénység, az eltérő viselkedési normákból fakadó cigány-magyar együttélési konfliktusok, a nyomukban megjelenő szélsőséges politikai csoportok is jellemeznek. A térség leszakadó, gazdaságilag rossz és romló helyzete számos társadalmi problémát eredményez, látványosan kiéleződnek a társadalmi feszültségek, és Kovár rámutat, ezek meghatározzák a cigány tematika alakulását, és a társadalmi problémák a cigány tematika által beszélődnek el. Ez igaz akkor is, ha a szorosabban kutatott település, „Gömbalja” városközelsége miatt jobb helyzetben van a munkahelyek és a mezőgazdasági termelés szempontjából. Ugyanakkor a lakosság 20-25%-a cigány, és ez az arányszám folyamatosan emelkedik. Elemzését a többségi társadalom és a cigány közösségek eltérő és igen feszültségterhes érték- és normarendszerében, a cigány-magyar különbségtétel hatalmi viszonyában helyezi el, ami azonban nem egy statikus állapot, hanem egy folyamat része. Kovái az államszocialista rendszerrel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy annak asszimilációs törekvései határozták meg a cigányokkal szembeni politikai-hatalmi diskurzust. 1961-ben szociálisan