Európa Fórum, 1995 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1995-03-01 / 1. szám
n az iparból érkezett előadó (Bruno Rubels) kifejtette, hogy a közgazdaságtan szerinte nem tudomány, hanem művészet, és egy-egy téma vizsgálata során igen sokféle eredmény és következtetés adódhat. Óvott a vegytiszta modellek erőltetésétől, és idézte azokat a kiváló, gazdaságmodellezéssel foglalkozó kutatókat, akik saját bevallásuk szerint szinte semmit sem tudtak a tudományosan magasra értékelt modellekkel megbízhatóan előre jelezni. Külön vitaesteket szenteltünk a következő régiók helyzetének megvitatására: - Közép- és Kelet-Európa - Közel-Kelet - Független Államok Közössége Ezeken a vitaesteken az egyes résztvevők mintegy hazájuk védőügyvédjeként léptek fel. A hazánkra vonatkozó vita során sikerült eloszlatni azt a feltételezést, amely egyfajta szocialista restaurációra vonatkozott. A résztvevők számára egyértelművé tettem, hogy koalíciós kormányról van szó, ahol a gazdaságpolitikában a liberális elemek dominálnak. A kérdések és válaszok alapján nyilvánvalóvá váltak a hallgatóságban az egyes közép- és kelet-európai országok integrációra érettségének különbségei. Ezeken az üléseken néhány résztvevő sarokba szorult: - az indiaiak nem tudtak választ adni arra, hogy hogyan fér össze a kiterjedt gyermekmunkára és az iskolák hiányára vonatkozó panasz az Indiai-óceánra telepített több milliárd dolláros repülőgép-anyahajókkal; - az oroszok harsány derűt arattak azzal a megfogalmazással, hogy „felszabadultak a Szovjetuniótól”, és hogy Csecsenföldön „kizárólag bűnözők ellen harcolnak”; - az amerikaiak a kulturális imperializmusra vonatkozó vádakat nem tudták kivédeni; - a FÁK-ra vonatkozó keresztkérdések után nyilvánvalóvá vált, hogy újraintegrálódása szükségszerű, de ez ellen a közép-ázsiaiak szenvedélyesen tiltakoztak (ugyanakkor kiderült, hogy óriási ukrajnai feldolgozóipar települt türkmén alapanyagra; a türkmének nem szállítanak, az ukránok nem termelnek, és mindketten nyomorognak); tanulságos volt, hogy miközben végig a piacgazdaságról és a globalizációról beszéltünk, a türkmén résztvevő (az ashabadi Miniszterelnöki Hivatal nemzetközi pénzügyeket koordináló irodájának vezetője, és a miniszterelnök személyes tanácsadója) büszkén jelentette, hogy a látszólag alacsony keresetek nem jelentenek semmit, hiszen az olaj, a gáz és a víz ingyen van, az élelmiszereket pedig erősen szubvencionálják. Biztató volt, hogy a közel-keleti vitában higgadt észérvek hangzottak el minden oldalról, és bár egyetértésre nem tudtak jutni, abban egyetértettek, hogy öt éve egy ilyen vita elképzelhetetlen lett volna. Az izraeli álláspontot Uri Ginosar, ismert televíziós és nyomtatott sajtóbeli gazdasági újságíró, az arab álláspontot a bahreini dr. Abdul Rahman Ali Saif, gazdaságkutató és professzor tolmácsolta, de a vitába bekapcsolódtak más izraeli, ezenkívül egyiptomi, jordániai és török résztvevők is.