Európai utas, 1994 (5. évfolyam, 14-17. szám)

1994 / 1. szám (14.)

Hol van Európa fővárosa? Kontinensünkön az a szép, hogy több város is igényt tarthat erre a címre - és egyik sem. Európa az a hely, amelynek sok közepe van, de egyik sem a közép. Mi ne tudnánk ezt, Közép-Európában? Az Európai Közösség városaiban évről évre vándorol a „kulturális főváros” cím, idén Lisszabonon a sor, a szárazföld nyugati szélén. Ezt a stafétát három éve egy másik egészíti ki: az Európai Kulturális Hónap rendezvényei, amelyekkel a Közösséghez nem tarto­zó városok kapnak lehetőséget - idén Budapest -, hogy megmutassák a maguk és országuk kultú­ráját Európának, s Európáét maguknak. Reméljük, mindkét vándorünnep még sok évig megmarad, és reméljük, az Európai Közösséghez tartozás vagy nem tartozás már nem sokáig lesz kritérium a megbízások kiosztásában. Amikor az Európai Utas e száma kikerül a nyomdából, már javában zajlanak a kulturális hónap eseményei: koncertek, kiállítások, színházi előadások. Számunk gerincét egy összeállítás adja, kis szellemi galéria, mellyel mi is a programok közé jelentkezünk, írók, kritikusok idézik fel száz év ma­gyar kultúrájának nagy alkotóit egy-egy rövid írásban. Középpontban az irodalom áll, de kitekintünk más művészetekre, és jelzünk egy tágabb, közép-európai horizontot is. Egy ilyen összeállítás nyil­ván megközelítően sem lehet teljes, és arányokat se kérjen senki számom rajta, hisz semmit sem akarunk vele bizonyítani, csupán egyet s mást megmutatni. Összeállításunkat idegen nyelveken is kiadjuk, bővítve, kiegészítve. Emblémául Csontváry egy képét választottuk, egy olyan alkotóét, aki nagyon idevalósi és igazi világvándor, aki a furcsaságig egyéni, és akiben egy kicsit mindenki felfedezhet magából. TISZTELT OLVASÓ! KEDVES ÚTITÁRS! Az Európai Utas e száma ön­magában is demonstrálja, hogy a lap alapítóinak és szerkesztőinek gondolkodásához közel áll az az irányultság, amelyet az 1991-ben megújított Budapesti Tavaszi Fesztivál koncepciója képvisel. A fesztivál művészeti programjának alkotói meghatározónak tartják a régióban gondolkodást, a közös kulturális örökség értékeinek rendszeres bemutatását. Szándékaikat tükrözi az a gaz­dag program is, amely az Európai Kulturális Hónap keretében a kontinens több mint húsz országá­ból mutat be értékes alkotásokat és előadóművészeti produkciókat. A fesztivál az Európai Közös­ség Melina Mercouri által kezde­ményezett programláncolatához kapcsolódva, egyrészt a magyar kultúra értékeit, gazdagságát és végső soron egyensúlyban műkö­dő sokféleségét kívánja tükrözni, másrészt - nem a teljesség, de a jó értelemben vett reprezentativitás igényével - az európai kultúra hi­teles századvégi képét vázolja fel. Antológiasorozathoz illő feladat, amelyet ezúttal egy művészeti fesztivál vállalt magára. Az Európai Kulturális Hónap mindenekelőtt a kortárs művészet értékei számára biztosít tág teret. Pályázatot hirdetett és találkozót rendez a kísérletező színházaknak, fogadja az éremművészek nemzet­közi kongresszusát és kiállítását. Koprodukciós partnerként társult Shakespeare Othellójának tánc­­művészeti adaptálásához, és ismét befogadta a Táncfórum rendezte Magyar Táncpanorámát - amely ezúttal örvendetesen nyitott az al­ternatív művészi műhelyek irányá­ba. Immár negyedik alkalommal hirdette meg a Budapest Art Ex­pót, hogy erősítse a kortárs képző­művészet értékeit forgalmazó mű­kereskedelmet, s a Város számos galériája nyit ezen kívül is új kiál­lítást a Hónap tiszteletére. A közelmúlt évtizedeiben a ze­nei előadóművészet meghaladni látszik a múlt századi polgári in­tézményrendszert. Az újító, a ze­nei matériával gyökeresen új vi­szonyt teremtő előadók egy része két, látszólag ellentétes pólusról érkezik, a régi zene és az új zene irányából. Ezért tekinthetjük egya­ránt „avantgarde” vonalnak feszti­válunk Musica Antiqua és Musica Nova című fejezeteit, amelyekben felvonul e két irány hazai képvise­lőinek élvonala. A külföldi vendégművészek, társulatok névsorát áttekintve, összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy jelen van néhány, a század második felének kultúrtörténeté­ben fontos szerepet játszó műhely. Programunk adósságot is tör­leszt. A kontinens Kulturális Fő­városának szerepét Lisszabon vál­lalta, az ő magyar sorozatát viszo­nozzák a portugál művészet érté­keit bemutató rendezvények. Lusitania és Pannonia - két tar­tomány az egykori limes mentén. A földrajzi-gazdasági és kulturális pozíció hasonlóságai mindenkép­pen arra ösztönöznek, hogy ismer­jük meg egymást sokkal jobban, mint az elmúlt évszázadokban tet­tük. A jelenlegi fesztivál-párbe­széd a kölcsönös megismerés fo­lyamatában szeretne termékeny pillanat lenni. Budapest, 1994 márciusában. Klenjánszky Tamás

Next