Európai Utas, 2009 (20. évfolyam, 73-75. szám)
2009 / 1. szám (73.)
20 ÉV UTÁN KÖZÉP-EURÓPÁBAN Jelek, gesztusok, üzenetek „A közép-európai utas tudja, átérzi, hogy térségünkben a történelem két évszázad óta harci eszköz, román-magyar viszonyban különösen. S a Szatmártól Pécsig, Budapesttől Bukarestig terjedő térben tartott közös konferenciák sora még nem természetes állapot, még csak most válik azzá, mert messziről indultunk egymás felé... A modern magyar és román történetírás ifjúkorára a nemzeti szembenállás nyomta rá a bélyegét, s a történészek maguk is beálltak a nemzeti falanxokba, miközben legjobbjaik szenvedtek tőle időnként” - írja a nemrég Budapesten tartott történésztalálkozóról szóló írásában Szász Zoltán. E lapszámunk elsősorban ezt a történelmi állapotot rögzíti - „elindultunk egymás felé”. Voltak, akik nagyon messziről indultak, és voltak, akik közelebbről, mert talán korábban is elkezdték az egymás felé fordulást. Olaszországban a múlt, az egykori szembenállások felidézése is a jelenkori együttműködést szolgálja Cividaletől Nápolyig. Nemrég avattak fel egy magyar civil kezdeményezésre újjáépített I. világháborús kápolnát a doberdói harcok egykori színhelyén köztársasági elnökünk részvételével. Észak-Olaszországban régóta közösen emlékeznek az I. és II. világháborúban harcolt katonák leszármazottai a goriziai Kulturális Találkozások Intézetének (ICM) szervezésében. Az intézetet 1966-ban alapították. Olaszországban ezt a nemzetközi együttműködést az észak-olasz tartományok kormányának és a térség városainak támogatásával civil szervezetek működtetik. Másutt más formát találtak a nemzetközi együttműködésre. Ausztriában, Bécsben ugyancsak több mint fél évszázada működik a Duna-menti és közép-európai régió intézete (IDM), amely feladatának tekinti a nemzetközi kulturális együttműködés szervezését, támogatja az ilyen irányú törekvéseket más országokban is, és évtizedek óta (könyvkiadással, kiállításokkal, találkozókkal) kirakatként bemutatja a bécsieknek, az osztrák közönségnek - milyen is az a térség, amely Ausztriát körülveszi. Bemutatja a szomszédok kultúrájának legjavát. A történelem és a régmúlt más országokban is erősíti napjaink összekapcsolódását. A lengyel-magyar barátságnak évszázados alapja van. Múltbéli és jelen kapcsolatait egyaránt ápolja egy nemzetközi kulturális intézet Krakkóban. Miért is szükséges nekünk, magyaroknak Közép- Európa? Azért, mert a térség kulturális együttműködésével, kapcsolatrendszerével, széles körű nemzetközi nyilvánosságával olyan nagy és sokféle részből összeálló közösséget jelent, amelyen belül más nagyságrendűnek látszanak a remélhetőleg csak ritkán fel-fellobbanó nemzeti ellentétek. Közép-Európa által térben, időben egy nagyobb léptékű régió polgárai lehetünk. A felmerülő problémákhoz sok irányból, sokféle módon lehet hozzászólni. Ez a lapszámunk voltaképpen variációkat jelent Közép-Európára, arra a térségre, amely minden pontjáról némileg másnak látszik, és más is. 1991-ben a Trieszti-öböl partjának egyik cölöpén ülve mondta a közép-európai együttműködés nagy ideológusa, Claudio Magris: „Nem leszünk egyformák, nem leszünk annyira egységesek, mint egy nagy állam, de egy nagy család vagyunk, amelyben a különbségek ellenére is ott van a hasonlóság.” Valóban egy család lennénk? És tudjuk ezt? Akarjuk ezt? A közép-európai együttműködés lehetőségei és kényszere a harmadik évezredben 2 Európai Utax