Evangélikus Népiskola, 1906 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1906-12-01 / 12. szám
348 A tisztelgő küldöttségben, az összehívó Sass István végrehajtóbizottsági elnökön, s Mohácsy Lajos gergelyi lelkész Urin kívül, a következő kartársaink vettek részt: Pataky Béla cséküti, Schmidt József döröcskei, Horeczky Gyula csánigi, Benedek Vince győri, Haiszer Henrik paksi, Fenyves Károly hodosi, Káldy Lajos nagyacsádi, Róth Kálmán urai-ujfalui, Boross Kálmán nagy démi, Ormosi Ernő dánfai, Szekér József bakony-szombathelyi, Koczor Márton alsósági, Szij Lajos farádi, Hildebrand Miksa izményi, Kovács József karakó szörcsöki, Süle Sándor kertai Erdélyi Béla szergényi, Nagy Sándor mihályházai, Kárpáti József gergelyii, Mendöl Ede sárszentlőrinci és Szutter Dániel pápai tanítók. A 23 tagból álló küldöttség elsősorban is Wekerle Sándor miniszterelnöknél tisztelgett a képviselőházban. Berzsenyi Jenő képviselő bemutatta a küldöttséget, Mohácsy Lajos pedig a következő beszédet intézte a kormányelnökhöz : Nagyméltóságu Miniszterelnök Úr ! Kegyelmes Urunk ! A magyarhoni ág. hitv. evang. egyház egyik legtekintélyesebb és szinmagyar egyházkerületének, édes magyar hazánk egyik legszebb részének , a berecs-völgyes Dunántúlnak protestáns evangeliku tanítósága az, mely eljött, hogy meghajtsa ezúttal Nagyméltóságodnak nagyrabecsült személye előtt a hódolatnak és a tiszteletnek zászlaját. Elhoztuk magunkkal a dunántúli tiz vármegye tanítóságának, az egyházkerület 15 egyházmegyei tanítóegyesületének, a magyar kamra, a magyar népnevelés 500 bajnokának, imádott magyar hazánk, s a magyar nemzet megannyi napszámosának hódolatteljes tiszteletét. Fogadja ezt Nagyméltóságod azzal a szeretettel, amellyel egyházunk tanítókara ennek tolmácsolását reánk bizta. A hódolatteljes tisztelettel áthatott szeretet az, mely a dunántúli tanítóságot, eme messze jövőre kiható lépésének megtételére bátorította. Szeretettel, alázatos tisztelettel jöttünk el, hogy felkérjük Nagy méltóságodat, úgy is mint hazánk ez időszerinti kormányának bölcs fejét, úgyis mint a pénzügyek legfőbb vezetőjét, vegye jóakarata pártfogásába és hallgassa meg a hazai felekezeti tanítóságnak ama kérelmét, melyet a szakminiszter úr ő nagyméltósága előtt ezúttal a dunántúli tanítóság megbízásából szerencsések leszünk tolmácsolni. Ez a kérelem Kegyelmes Uram — ma már nem tisztán egy vármegye, egyházmegye, vagy egyházkerület, de nem is tisztán csak egy hitfelekezet tanítóságának szívbeli óhaja, hanem ennek gyökerei oda nyúlnak, szétágaznak közel 35.000 népnevelő, néptanító szívébe lelkébe. Mert mi az Kegyelmes Uram, ami ma még csak halk morajként, de mind nagyobb és nagyobb erővel zúg végig a magyar tanítók