Magyar Naptár, 1947
József Attila: Megfáradt ember, Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek, Petőfi Sándor: Respublica
iiik a nagyszerű szabadságharcot, de egy év miutva ragyogóbbnál ragyogóbb győzelmek sorozata állott Görgey és Kossuth seregei mögött. Az osztrákok erre a cárhoz fordultak segítségért és a több mint tízszeres túlerő legyűrte az európai történelemben is ritka becsületű magyar szabadságharcot. Haynau rémuralma, a vértörvényszék és az elnyomás két fekete évtizede következett. Újra telerakták az országot sötét német figurákkal, akik kéíőbbi középosztályunk törzsét alkották és Hitler idején nem kis részük volt a magyar érzés érvényesülésének megakadályozásában. A magyarságnak a levert szabadságharc után katonai ereje nem maradt és az engedetlenség minden egyéb eszközével állt ellen. Az osztrákokat vereségek érték és hajlandóknak mutatkoztak az egyezségre. A magyar nép vezetői a magyarság nevében ismét megbocsátottak. 1867-ben az ország belement a kiegyezésbe. Az urak továbbra is a maguk politikáját csinálták. Ez a politika a Habsburgokkal való együttműködés, nem az ország javát szolgálta. Hiába volt a népért aggódó legjobbjaink, a baloldali politikusok intő szava, hiába Ady megbotránkozása, katonáinkat ismét feláldozták a német érdekekért. Legnagyobb nemzeti katasztrófánkat mindig annak köszönhettük, hi saját népérdekünk ellenére német hazugságokért fogtunk fegyvert, így volt ez Mohácsnál, így a Trianonhoz vezető első világháborúban és így a második, a mostani világháborúban. De a magyar uraknak mindig kellemesebb volt a németek barátsága, mint a népé. Horthy Gömbös, Injrédy, Bárdossy, Sztójay, Szálasi inkább szövetségre lépett a világ legkomiszabb rendszerével, a német nácizmussal, mint a magyar néppel. Pedig nemcsak a mártírhalált halt Bajcsy-Zailinszky Endre és a hős partizánok, hanem ennek az országnak minden dolgozó embere tudta, hogy a német ősellenségünk, magtáraink kifosztója, iparunk kizsákmányolója, függetlenségünk idegsiblója és országunk elpusztítója. A magyar nép most a vörös hadsereg és a szövetségesek erőfeszítésével — rettentő áldozatok árán — megszabadult a német nyomástól. De remélhetőleg most már örök időkre tanult belőle. Colmer József József Attila: Megfáradt ember A földeken néhány komoly porosat Hazafelé indul hallgatag. Egymás mellett fekszünk, a folyó meg én. Gyenge füvek alusznak a szívem előtt. A folyó, csöndes, nagy nyugalmat görget. Harmattá vált bennem a gond és teher. Se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér, Csak megfáradt ember, alá itt hever. A békességet szétosztja ez este, Meleg .kenyeréből egy karaj vagyok, Pihen most az ég is, nyugodt Marosra S homlokomra kiütnek a csillagok. Ady Endre: Üdvözlet a győzőnek ha tapossatok rajta nagyon, de tiporjatok rajta nagyon. Vérvesztes, szegény szép szívünkön, Ki, ints, száguldani akar, ^ Baljóslatú, bús nép a magyar. Forradalomban éh s ránk hozták Gyógyítónak a Háborút, a Rémet Sírjukban is megátkozott gazok. Tompán zúgnak a kaszárnyáink, Oh, mennyi vérrel emlékezek, Ó, szörnyű gyászoló kripták. Ravatal előttetek, ravatal. Mi voltunk a isidnek bolondja, Elhasznált szegény magyarok. És most jöjjetek, győztesek: üdvözlet a győzőnek. 50CXXOO<XX!OCOOOCXXCCOOOCOOOCCXXXXÖCOCiO«»OOCCOOO‘^OCOOöCC<AX)f: '»DO Petőfi Sándor: Respublica* Respublica, szabadság gyermeke S szabadság anyja, 'világ jótevője, Ki bújdosol, mint a Rákócziak, Köszöntelek a távolból előre ! Most hódolok, midőn még messze vagy. Midőn még rémes, átkozott neved van, Midőn még, aki megfeszíteni kész tégedet, azt becsülik legjobban. Most hódolok, most üdvözöllek én, Hisz akkor úgy is hódolód elég lesz, Ha a magasból ellenidre majd A véres porba diadallal nézesz, Mert győzni fogsz dicső respublica. Bár vessen ég és föld elődbe gátat, Miként egy új, de szent Napoleon Elfoglalod majd a kerek világot. Kit meg nem’térít szép, szelíd szemed, Hol a szeretet oltárlángja csillog, Majd megtéríti azt szilaj kezed, Melyben halálos vésznek kardja villog. Te léssz a győző, a diadal-ív Ha elkészül, a te számodra lészen. Akár a virágos tarka pázsiton. Akár a vérnek vörös tengerében ! Szeretném tudni, ott leszek-e én A győzedelmi fényes ünnepélyen ? Vagy akkorára már tán elvisz az Enyészet s ott lenn tart a sírba mélyen ? — Ha meg nem érem e nagy ünnepet. Barátim, emlékezzelek meg rólam ..., Republicanus vagyok s az leszek A föld alatt is, ott a koporsóban 1 jennek ki hozzám, s ott kiáltsatok Silómnál eljent a respublicára. Meghallom én azt, s akkor béke száll az üldözött, e fájó szív porára. (Pest, 1848.) ♦ Besonbrea magyarul ,,Köztársaság“-ot jelent.