Szép Szó Évkönyve, 1940 tavasz

Petőfi Sándor: Nyílt levél

77 PETŐFI SÁNDOR nem van szabad kimondani, mert ha e hit elterjed és meg­gyökerezik, éktelen kárára lehet a nemzetnek. De nincs igy. Az én hitem más, én azt vallom, amit valott a nagy francia forradalom: “vannak a státusban hasznos emberek, de szükségesek nincsenek.” Minden időszak megtermi a maga emberit, s annál többet, minél több kell neki. E hivallás elveszi egy részét az emberek nimbuszának, de csak azért, hogy méltóbb helyre tegye, a gondviselés fejére. A mi “A királyokhoz” czimü versemet illeti, melly nép­szerűtlenségem fő oka, az a republicanismus első nyilvános szava volt Magyarországban, és határtalanul csalatkoznak, a­kik azt hiszik, hogy az utolsó is egyszersmind. A mo­narchia Európában vége felé jár; a mindenható isten sem mentheti meg többé. Ha valamelly eszme világ­szerűvé lesz, előbb lehet a világot magát megsemmisíteni, mint be­lőle azon eszmét kiirtani. És ilyen most a respublica eszméje. Azonban a monarchiának van még jövendője nálunk, sőt mostanában elkerülhetetlen szükségünk van rá, ezért nem kiáltottam ki a respublicát, nem lázítottam (mint rám fogják), csak megpendítettem az eszmét, hogy szokjunk hozzá! Ennél többet tennem esztelenség lett volna, ennyit tennem a haza — és emberszeretet kéyszerített a magam föláldozásával is. Igen, a haza — és emberszeretet. Átalakulásunk minden esetre vérbe fog kerülni, arról szó sincs; azon kell hát lennünk, hogy minél kevesebb vérbe kerüljön, s erre a legcélszerűbb eszköz, az új eszm­ét lassan­ként, apródonként terjeszteni, megkedveltetni. Jaj nekünk, ha egyszerre berohan ajtóstul, akkor nem lesz kenyerünk, mert a vérfolyamok elmossák vetéseinket! Ennek elkerüléséért írtam, a­mit írtam, s megnyug­szom benne, mert a­mennyit ártottam vele magamnak, an­­­nyit használtam másoknak. És ezért ne bántsátok a res­­publicanusokat, ne lázitsatok ellenök, mig ők nem lázitanak és ők nem fognak lázitani, mert tudják, hogy aminek meg kell lennie, meg lesz. A keresztyén vallásnak csak tizenkét apostola volt, mégis elterjedt, hogy ne terjedne el a res­publica, mellynek már annyi apostola van és annyi mar­tyr­ja volt! Tudjátok Párizsban a saint-Méry utczát? ott 1832-ben száz republicans ifjú esett el... olvassátok el a

Next