Ez a Hét, 1994. november-december (1. évfolyam, 1-8. szám)
1994-11-05 / 1. szám
országban és Romániában - ugyancsak népben, bennünk, hogy megfogalmazhatnánk kommunista országok - nem volt vörös valami tanulság-félét? Igaz-e az a megállabotűs ünnep november 7-e. pítás, hogy nem kell idegen hadsereg, egy nép A tényleges megszállás, a fizikai, megszállásához, lelki, szellemi terror nem tudta megtörni Valóban a szellemi és tudati megszállás a magyar népet. A hatalomból juttatott kísérletének tanúi vagyunk? Mondhatni, közel morzsák, a kiskapuk, az összekacsintás, az úgynevezett „gulyáskommunizmus” viszont óriási erkölcsi károkat okozott. A történelemhamisításban élen jártunk. Évtizedekig nem lehetett őszintén, hitelesen beszélni Trianonról, a kisebbségi sorsban szenvedő magyarokról Bűnös nemzetről szónokoltak, az utolsó csatlósról. Felnagyították a Tanácsköztársaság jelentőségét, a kommunisták szerepé. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot csak ellenforradalomként lehett említeni. A valódi történelemismere, a nemzet érzés kilúgozásában élen járt az oktatás és a tájékoztatás. Nem kis sikerrel. 1989- ben a rendszerváltást, majd az idegen csapatok kivonulását örömmel fogadó milliók, az évek alatt visszasírták a régit, a biztosat, az erőt. Igen, az erőt, a hatalmat, mégha az látszólagos is. Nem véletlenül írták a nyugati újságok 1994- ben a májusi képviselőválasztáskor, a baloldal elsöprő győzelme után, hogy a magyar nép egy része visszatérdepelt elnyomói csizmái elé. Joggal tehéjük fel a kérdést, hogy van-e még ezek után üzenete 1956 november 4-nek? Felhalmozódott-e annyi tapasztalat, tanulság ebben a állunk az igazsághoz. Hiszen, ha igaz az a téel, hogy az információ hatalom, akkor a hatalom egy kézbe került. Az elektronikus médiában teljes egészében elnémították, elhallgattatták a konzervatív, nemzeti, polgári, de még az objektivitásra törekvő újságírást is. Az írott sajtó 95 százaléka liberális avagy baloldali irányítás alatt áll Megjegyzem, ezt még a májusi országgyűlési választás sem indokolja. Az egyneműség, az egyhangúság a parlamentáris demokrácia végét jelentheti. A szubjektivitás eldöntötte a magyar sajtó sorsát, különösen az elektronikus médiumokban, ahol már válogatnak a hírekben. Ahol már nem híreket mondanak, hanem magyarázzák, lefordítják a magyart magyarra, ahol megindult az emberek csendes elhülyítése. Fegyveres leigázás helyett szellemi leigázás. De vigyázat! A magukat túlgyőzötteknek sem kellhetnek túlagymosott emberek. Mire mennek velük? A képlet persze nem ennyire egyszerű. A mindig „bűnös” nép nevében oly gyakori bocsánatkérés továbbra is lepereg erről a népről. Hiszen a fogadatlan prókátorok azoknak a nevében kérnek bocsánatot, akiktől bocsánatot kellene kérni Mert ezrek haltak meg a Don-kanyarban, mert százezreknek el kellett hagynia az országot; mert ezreket vetettek börtönbe, küldtek akasztófára; mert emberek tízezreit fosztották meg vagyonuktól, szégyenítettek meg, telepítettek ki; mert sokan származásuk miatt nem lehettek azok, akik lehettek volna; mert milliókat vasfüggöny mögé zártak, nem utazhattak. ...és sorolhatnám tovább. Ezek november negyedike üzenetei, tanulságai! Stefka István