Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-02-16 / 7. szám
5. Az említett Homo sapiens-mi jutott eszembe, hogy az emberré válás során hosszú évmilliók múltak el, amíg a fogak rendszere kialakult: méhlepényes emlős elődeink hajdani 44 fogából a fejlődés során maradt a mostani 32. (Egyes reakciós, jobboldali orángutánoknál persze még ma is előfordul 36.) A baloldali értékek biológiai tudománya úgy döntött, hogy felgyorsítja ezt az érthetetlenül lassú fejlődést. Az 1995. márciusi csomag csomagolói egyik fő sikerüknek éppen a „fogászat megreformálását” tartják (maga Panamai Bokros (a továbbiakban PB) jelentette be ezt pártunk és kétharmadkormányunk negyedik kongresszusán). A gyors reform értelmében, miután a megromlott fogak kezelése méregdrága lett, „az emberek a pénzbe kerülő tömés helyett inkább kihúzatják a fogukat”, így lesz a harminckettőből immáron nem filogenetikailag, hanem történelmileg rövid idő alatt 28, illetve annál kevesebb. 6. Köztudott, hogy látszólag egészen új baloldali érték a szocialista párt egyházpolitikája, amikor igazi híveiből megalakította hívő tagozatát. Az új baloldali érték kifejlesztésének jelentős állomása volt, amikor bíboros urunk és pannonhalmi apát urunk támogatta e híveket. E baloldali érték legutóbbi értékes körvonalazására Csintalan Sándor urunk megfogalmazásában került sor Miskolcon: a közeljövőben egyházi vezetőkkel találkozók, de nem tudom, mit kell ilyenkor csinálni, azonkívül persze, hogy elküldöm őket az anyjukba. Aki nem jönne rá, mi is itt az új baloldali érték, annak elmondom, hogy hajdanában a papokat nem az anyjukba, hanem a börtönbe vagy a bitóra küldözgették a szocdemek. 7. Egyetemi reform: a szakérettségi és a foxi-maxi egyetemes továbbfejlesztése (Kwasniewski módszer), mint a diplomaszerzés teljesen új baloldali formája. A diploma értéke természetesen baloldali. Ehhez a diplomához nem szükségeltetik záróvizsga a gdanski egyetemen, nem kell végbizonyítvány (nem liberális, hanem latin nemzetköziséggel abszolutórium), nem kell megvédeni semmiféle diplomát. Elnyerésének két útja van: saját kormányzás alatt álló államban füllenteni kell egy jóízűt. A füllentés (de finom vagyok!) magyarázatát Alföldi András hajdani híres ókortörténészünk adta meg: őseredetű tény, hogy a római birodalom északi és keleti határát alkotó rajnai és dunai limesen kívül évezredes gyakorlattá vált az, hogy büntetlenül lehet hazudni. Íme, itt rá egy friss bizonyíték: külföldön szerzett baloldali diplománál lehet hivatkozni, Panamára, mint baloldali értéknövelő tényezőre. Elnézést kérek, ha néha ide-oda csapongok, de oly gazdag az értékválaszték, azt sem tudom, hogy melyik nagyszerűt értékeljem. Makkay János Baloldali é Tört ünnepeket ülünk mostanában a lélekdarabok házában. Jövünk-megyünk karácsony és húsvét között, ingajáratban a fal mellett, leverten, kopott kiskabátban. Elveszett valami, ami sosem volt talán, vagy ha igen, akkor sem teljesen a miénk. Nevét nem újuk gyakran, bár a szót még tudjuk tán, félő és aggódó bennünk a szeretet, ám ha kimondjuk mégis körülnézünk, nem várunk-e nevetségessé, nacionalistán szentimen . • •Ünnep, tálissá, holott beleborzongunk Széktől Sopronhorpácsig, hiszen végtére is ez a Magyarország a hazánk. Szerencsére mindig akad valaki, aki megfogalmazza, ezt a ma még nem valóságos, de reménybeli hazát a magasban, miként egykoron eleink a levert márciusokon, az Ilonka néni borozójában, Féja és Illyés tették, ránk olvasva a múltat, számon kérve a jövendőt is a gyarló jelenben. Most, amikor egy könyvet forgatok a télből tavaszba, majd hirtelen visszaváltó éjszakában, Kása Csaba barátom Láncolt lelkek című kötetét, eszembe jut az illyési intés: „Ne gyújtsuk fel a malmot, mely holnap nekünk őröl, csak azért , mert hitetek szerint tegnap másnak is őrölt.” Szófogadók lennénk, ha nem tudnánk: sajnos már égnek körülöttünk a malomtüzek, zsarátnokai itt világolnak új tűzcsóvára készülve. Ha valami, akkor az a szellemű munka, mely e kis könyvecskéből, adventi üzenetként itt maradva is sugároz és visszatart. Az épülés persze mindig helyhatározóhoz kötött: itt és most. A kötet kórtünete pontosan felrajzolja ezt, mert megállapítani a bajt nem több és nem kevesebb, mint néven nevezni a süllyedés okát, hisz enélkül nem kél lábra a régen várt előbbre jutás. Most ugyanis hátul vagyunk, mélyen magunk mögött. Utat vesztettünk, vagy ennél is többet talán, magunkat, s a hozzánk tartozó másokat is. Vert ország vergődik a múlt üszkös romjain, pernye alatt kutatva a még elfogyasztható sült krumplit. Aki ezt tudja, s magában hordozza, mint elrejtett, félig szakadt hegedűt, az még talán tehet valamit, hogy vonóból, miként jövendölve vagyon, mégse legyen bot. Végtére is ez lenne a feladat. A barátom persze közérthetőbben ítél, vagy talán csak sejtet valamit, azt az ezerszínű tompa hazát, mely mögött még talán feltámadhat a jövendő. Nem EZ A HÉT