Ez a Hét, 1996. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1996-06-14 / 24. szám
aságpolitika tagálatában emelkedések részbeni ellensúlyozására a különböző foglalkozási ágakban 20 % körüli fizetés- ill. béremelést engedélyeztek, ami a reálkeresetek 10 %-os csökkentését jelenti. Ez természetesen hosszú, heves vitákat váltott ki a kormány és az érintett szakszervezetek között, csekély eredménnyel. A nyugdíjak és más juttatások emelése ennél is kisebb. Az 1996 első negyedévében a vállalkozói körben alkalmazott fizikai dolgozók átlagkeresetét 119,6 %-ra, a szellemi dolgozókét 119,9 %-ra emelték, 100 %-nak véve az előző év hasonló időszakának átlagkeresetét. Soknak keresete sincs. Az eredmény: a Statisztikai Havi Közlemények ’96. évi 1. száma szerint 1995 utolsó negyedévében, az áruforgalom nagymértékű csökkenése. Az előző év hasonló időszakának forgalmát 100-nak véve, forintértékben, a következő állapot alakult ki: az élelmiszereké csupán 59,9, a textíliáké 88, a vegyi áruké 86 %. A lakhatási költségek, a Világbank követelésére, 300 %-kal nőttek. A forint árfolyama pedig az utolsó két év folyamán a korábbinak kb. a kétharmadára süllyedt, az értéktőzsdék határidős ügyletei tükrében. A kereslet-kínálat törvénye szerint a bérek, jövedelmek csökkenése miatti kisebb keresletnek az árak csökkenését kellene eredményeznie. De mi történik? Ugyanúgy legalább 30-35 % körüli mértékben emelkednek most is a kiskereskedelmi árak, mint eddig, az 1994. évi kormányváltozás óta. Néhány konkrét példa, a Statisztikai Havi Közlemények ’96. évi 1. száma szerint. Átlagos áron a kenyér kg-ja 1993- ban 54,20 Ft, 1996. januárban 80 Ft. (Most újból,emelni fogják, bár a búza világpiaci árának csökkenésével számolnak.) Ugyanekkor 1 liter 2,8 %-os pasztörtej 35,20 Ft-ról 51,60-ra, a finomliszt kg-ja 34,90-ről 48 Ftra, a kristálycukoré 71,40-ről 96,90-re, a bontott csirke 190-ről 307-re és 10 db tojás ára 68,90-ről 128 Ft-ra emelkedett. Miközben az élelmiszerüzletekben árubőség van. Sok élelmiszert kidobnak, vagy a garanciális idő után adnak el, tömegek éheznek! Lakbérre, fűtésre, ruházkodásra, és a ’96. május 1-én 40 %-kal drágított gyógyszerekre nem jut. A szabadkereskedelem cégére alatt nagyrészt idegen tulajdonba juttatott monopolisztikus jellegű üzletláncok, lánckereskedők és lobbyk jól összehangolt, saját árpolitikájukkal egyszerűen fügét mutatnak az ország lakosságának. És a tisztelt kormány mit tesz? Abszurd gazdaságpolitikájával semmit Abszurd, mert a sokkal kisebb jelentőségű „feketegazdaság” ellen szigorú rendszabályokra készül. De a kereskedelmi hálózat óriási gazdasági károkat okozó, teljesen indokolatlan áremelései ellen semmit! Abszurd, mert bár a reálbérek jelentős csökkentése miatt az árukereslet hatalmas mértékben csökken, az árak mégis tovább emelkednek. Ez olyan országban történik, amelynek adottságai folytán, helyes gazdaságpolitikával, árubőségnek és általános jólétnek kellene lennie. Az infláció miatt a bankok is 35 % vagy még magasabb kamatra adnak csak kölcsönt. Ilyen kölcsönt pedig a termelők képtelenek kigazdálkodni. Még kevésbé telik korszerűsítésre. Az idegen érdekeltségű üzletláncok pedig nagyrészt a nyugati országokban eladhatatlan kommerszáruval árasztják el a hazai üzleteket. (A lehetséges érdekkapcsolatokat mellőzzük!) A kormány jelszava: „Nem lehet mást csinálni! Nem lehet...”. Miért nem? Gidai Erzsébet, a Társadalomkutató Intézet igazgatójának véleménye: „A magam részéről ezt nemzetellenes cselekvésnek, mondhatnám hazaárulásnak tartom.” (Új Magyarország, 1996. 01. 03.) „...a magyar népesség létminimumon vagy az alatt élő, több mint ötven százaléka számára ez elviselhetetlen terhet jelent.” (id. lap ’96.03. 19. szám.) Andorka Rudolf akadémikus, a MTA rendes tagja évek óta figyelmezteti a közvéleményt az ország katasztrofális gazdasági helyzetére. Kupa Mihály volt pénzügyminiszter hasonlóképpen elhibázottnak tartja a kormány gazdaságpolitikáját. Kopácsy Sándor régóta a nagy nyilvánosság előtt helyteleníti a rossz gazdaságpolitikát. „Itt a pénz, a bankok, az ügyeskedők az urak!... A magyar lakosság fele elvesztette a létbiztonságot! ...Az országba nem pénzt kell behozni, hanem a vállalkozási feltételeket kell biztosítani!” —- mondta a rádióban április 28-án. Az Economics-ból való az idézet: „...minden bölcs kormány ...tudja, hogy nem vonhatja ki magát a kereslet-kínálat törvénye alól ...(566. o.)... Előfordul, hogy azok, akiken (beavatkozással) segítenek, szegények, de az is előfordul, hogy rendkívül gazdagok.” (571. o.) A tények makacs dolgok! Akkor is léteznek, ha nem veszünk tudomást róluk, elferdítjük vagy éppen tagadjuk valóságukat. A kormány a „nem lehet mást csinálni!” gazdaságpolitikájával a hatalmas Világbank-kölcsön mielőbbi teljes visszafizetését kívánja szolgálni. 1995 nyara végén vagy ősz elején Budapestre jött a Világbank képviseletében Mr. Wolfensohn (remélem, jól emlékszem a nevére). Tizenkilenc jónevű közgazdász tudós fordult hozzá írásban (nem a kormány) a visszafizetési feltételek enyhítése érdekében. A fiatal Mr. csupán annyi válaszra méltatta a közgazdaság tudósait, legalábbis a TV-hírek szerint, hogy sok megpróbáltatással kell még számolni. (Kopácsy: „itt a pénz, a bankok, az ügyeskedők az urak”.) Ez a kormány — bankcentrikus gazdaságpolitikájával — az ország szuverenitását teljesen feladva, nem a magyar lakosságot képviseli, hanem a Világbankot. Valamikor a ’95. év ősze felé az is elhangzott a rádióban, a Római Klub nevében, hogy a Föld erősen túlnépesedett. Már 6 milliárd körül van a lakosainak a száma. De csak 1,6 milliárd embert tud jólétben eltartani (!?). Igaz, ennek erősen ellentmond, hogy a legtöbb államban a túltermelést igyekeznek gátolni. Egyúttal, a saját gazdaságuk védelmében, valamilyen módon korlátozzák több vagy kevesebb áruféleség bevitelét, leginkább a mezőgazdasági termékekét. Ha azonban a Római Klub szóvivőjének véleményét a nálunk éppen tapasztalható népirtás jelenségével kapcsoljuk össze, akkor valami borzalmas kérdés mered elénk! Nem vagyunk mi magyarok az a nép, amelyet a Föld túlnépesedése érdekében elsőként kiirtásra ítéltek? A mai kormány pedig állítja: „Nem lehet mást csinálni!” id. Juhász Bálint