Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-07-04 / 27. szám
Ki a kretén? Idióta, agyalágyult, hülye, vagyis kretén az, aki máig úgy tudja, hogy Ő azért van, hogy Te ne legyél. Aki elhiszi, hogy a „proletár forradalom” után most „szexuális forradalmat” kell csinálnia, mert az , ideális köztársaságban” a másság a „szabadság” „ nemi szabadosság” értelmezésén alapszik. A kretén olyan liberálbolsevik demokráciát akar, amely az iskolában, a családban, a hadseregben a „szexuális demokráciát” valósítja meg. Ideális család lesz az, ahol nincs többé apa és anya, nagyszülő és rokonság, ahol a gyermeket bérelt nő szüli, a serdülő fiút vagy leányt a homoszexuális pár megveszi és saját „stílusa” szerint neveli. A régi fogalmak érvényüket vesztik, a „család” gyökértelen, érzéketlen, elidegenített társadalmi egységgé válik. A radikális másságot hirdető, ma még kisebbségben lévő „erkölcsi gyülekezet” úgy akar többségbe kerülni, hogy követeléseit nem az anyagi jólétre irányítja, nem a gazdasági és szociális helyzeten akar változtatni, hanem a társadalom „lényegi” viszonyán. Nem a gazdag és a szegény, hanem a nő és a férfi között tekinti a „különbséget”, a családot pedig „gyülekezetnek” beolvasztani a formátlanná vált tömegtársadalomba. Számolhatunk azzal, hogy a washingtoni homoszexuális offenzíva valamilyen formája eléri hazánkat is, ami veszélyezteti az identitásképző közösségeket, a kulturális hagyományokat, a nemzeti múltat, a vallás egyesítő élményét, az együvétartozás szimbólumait: Istent, hazát és családot. Ha ez bekövetkezik, félő, hogy a társadalom a kretének klónozásával fog szaporodni! dr. Slószezon Az önkormányzati nyilvános WC „üzemeltetője” afféle ezermester: nyár elején pillanatok alatt olyan ügyesen távolítja el a kétnyelvű, „az illemhely használata ingyenes” feliratú, nyolc szegeccsel rögzített táblát a frissen vakolt falról, hogy nyoma sem marad. - Tizenhatezer a nyugdíjam - mondja -, valamiből nekem is élnem kell. (Arról, hogy az önkormányzattól e nyári munkáért mennyit kap, a hely szelleméhez illő szemérmességgel hallgat...) A dagadt németen már messziről látszik, hogy úgynevezett osszi, azaz volt keletnémet. Egyértelműen a honeckeri múltat idéző, jellegzetes, gyanakvással vegyes magabiztossággal közelíti meg a parlamenti kis épületet - mint aki épp a Brandenburgi kapu felé odalog kényszeredett vigyorral készül bemenni. - Fünfcig, áll ebbe a tizenhatezres Mekk Elek (olyan fenyegetően csattan a szó, mint ama bizonyos pásztori einstand), majd - nyilván a biztonság kedvéért - magyarul is hozzáteszi: ötven a pisálás, hapsikám. A német elkomorodik. Ajkai hangtalanul mozogni kezdenek, számol. Feltehetően sörben számol. - Sok nyögi ki végre, mert ezt már tavaly igen jól megtanulta minálunk. - Fünfoig, ismétli erre hajthatatlanul önkormányzati emberünk. Mi az neked, fél márka!? Mit kapsz otthon ennyiért? De mehetsz amoda a szállodába egy százasért, ha nem tetszik. A nagydarab germán erre még tanácstalanul táblából egy kicsit, aztán sarkon fordul és gondterhelt arccal máris malacrózsaszínűre pörkölődött Brünhildéjéhez caplat, hogy megtanácskozzák a dolgot. (Hja, az élet apró ügyeiben mindig gyakorlatiasabbak az asszonyok...) Végül megint föltápászkodik: irány a víz, a Magyar Tenger. Csak néhány métert sétál benne, aztán beleül. Kifelé néz a partra és már ismét teli szájjal vigyorog. Ő is tudja, hogy mi is tudjuk, mi történik most. Tán’ még a part felé kecsesen úszó hattyúk is sejthetnek valamit, mert méltóságteljesen, nagy ívben elkerülik. (Kényes, szép, büszke, már-már felsőbbrendűnek tűnő állatok...) A német aztán pár perc múlva amúgy vizesen elmegy a söréért. Most már kifejezetten tenyérbe mászó képpel vigyorog. Len róla, hogy boldog, csupán egyetlen, soron kívüli - mondjuk így -, egészségügyi mártózással ezentúl naponta megspórolhat egy fél üveg sörre valót. Én meg arra gondolok, hogy néhány év múlva mennyire megváltozik majd - ha igaz -, nálunk az idegenforgalom területén is minden. Mindjárt más lesz - teszem azt -, a mostani, macerás szorzás-osztás és keresztárfolyamokkal való bíbelődés helyett egyszerűen eurodollárban számolva lebonyolítani például egy efféle, boldog megkönnyebbülést hozó akciót... Óvár I. Tamás HÉT