Ez a Hét, 1997. július-december (4. évfolyam, 27-53. szám)
1997-10-31 / 44. szám
Feljavított életrajzok Már megbocsáss Józsikám, hogy levelemmel háborgatlak ás pont ilyen épületes dologgal vagy agyalágyultsággal, hogy életrajzjavítás meg effélék. Nem tudom, ott Frankhonban is olyan napsütötte-e a vénasszonyok nyara, mint itt? Az öreg János - tudod, a horgász - halai igazán elégedettek lehetnek a csendes vízállással, csak nekünk zsenánt egy kicsit a követ parton öregként topogni. A Góróról van szó (valamikori főnöködről), képzeld megírtam a történetét egy ellenzéki újságban, de hát te ott Dijonban hogy is olvashattad volna ezt! Bizony nekem kicsit csikorog az emlékezőképességem kereke. Ugye Józsikám ez a Góró neked, meg egy másik munkatársnak akarta egyszer régen feljavítani az életrajzát. (Neked azt mondta: legyen ezentúl apád agrárproletár.) Szóval ez a Góró elvtárs megfordította a köpönyegét, valamikor köpte az amerikaiak összes bűneit, még ha álmából keltették is fel, képzeld, most NATO-szakértő! (Hogy nem szakad le...) Ha jól tudom, Gera elvtárs akkor rukkolt elő az életrajz-javítással, amikor téged ki akartak tüntetni és előléptetni. Ez a buzgómócsing szégyellte az életrajzodat, beijedt, mi lesz, ha a magas bizottság így szól: - Kérem a kitüntetett életrajzát. És kiderül rólad, hogy bizony te, a kitüntetett - nem vagy jó káder, sőt kimondottan rossz káder vagy. Apád 20 hold gazdája volt, ahogy te szoktad volt mondani (20 hold szálló homok tulajdonosa), amelyben semmi meg nem termett. De azért te mégis kulákcsemete voltál. Ez akkor bűn volt, ezen az sem enyhített, ha tudományos fokozatot nyertél is. De hát nem nyertél, Góra törölt, mert nem engedted feljavítani az életrajzodat. Szóval ez a díszpinty most újra nagy ember, de most más színekben játszik. Eljátszom a gondolattal, vajon most hogyan javítaná fel az életrajzodat. Talán kinevezne földbirtokos vagy bankember származéknak? Barátom, a bankember ma nálunk a legdivatosabb személy. Feljavult az ő életrajzuk is, ugye azelőtt elvtársak, csórók. Életrajzuk csupa nincstelen proletárral volt kitömve, most a zsebük kitömve. Gyűjtenek az istenadták, mint szorgos hangyák. Alaposan átírták vagyoni helyzetüket, az életrajzukban szereplő vályogház tenerifei nyaralóvá alakult. Aztán az emlékezetük is átalakul, egyszer csak kezdenek nem emlékezni a vályogházra. Tagadják, hogy nekik sohasem volt ilyen, inkább kastélyban születtek. Nagyapjuk sohasem volt lótolvaj, csak futtatta a lovakat. Persze éjjel, titokban futtatta, más istállójából saját istállójába. Buta kis unokahúgom a levéltárból kipécézte a bankár úr papírját a lótolvaj őssel. Mire a bankár éktelen haragra gerjedt, hogy neki sohasem volt lótolvaj őse, micsoda szemtelenség. Neki ilyen őst találni! Szóval Józsikám, ez a helyzet itten. Át vannak írva az életrajzok büdösül. Az ember azt se tudja, hogy sírjon vagy nevessen inkább. De ugye ne rongáljam a hangulatodat ilyen átok levelekkel. Ja még végül annyit: az öreg János megfogta a nagy halat, csak sajnos álmában. Amúgy üres a szákja meg a zsebe is. Kérdem tőle: van neked egyáltalán bankbetéted? Azt mondja: van, ott futballozik a gyepen. Adjon a jó Isten a hazának sok-sok ilyen bankbetétet (vagyis sok-sok unokát), neked meg jó egészséget. Üdvözöl vénséges vén barátod: János Budapest, 1997. X. 1. Üdvözlettel: Az más labancokról Kanadából jött az úr, aki - írja az újság - úgy véli, inkább legyen Horn, az egykori terrorlegény, Magyarország kormányfője, mintsem hogy valaha is eszébe jusson bárkinek „a »nemzetért«, a »magyar szabadságért« és a többi elcsépelt, ósdi szólamért” egy csöpp vért is hullatni! Mily más hang ez, mint a kuruc Mikesé, ki rodostói magányában veti papírra, mi fáj neki... ott az idegenben. Mikes is félti - fejedelméhez, nagyságos Rákóczi Ferenchez hasonlóan - a hazát, s nem lelkesedik a megfuttatott fejedelemnek székébe visszahelyezést, ám Erdélynek romlást ígérő törökjárásért, de hogy hasznosabbnak tartsa a behódolást a szabadságnál... Arról Zágoni Mikes uramnál szó sincsen! Míg ellenben Kemenes Géfin László - kanadai jólétében nem tudván, mit beszél - szerint azzal vagyunk hűek ötvenhathoz, avval tartjuk a leginkább életben ’56 emlékét, ha soha többé fegyvert nem fogunk a zsarnok ellen! Naná, majd szabadság! Mi nem kéne... nekünk itten, Zarándihavason erről s arról.... Ekkora a különbség a Márvány-tenger és a Szent Lőrincz-folyó vize (netán a két kor hangulata) között? Miket valóban száműzött, Kemenes csak a maga boldogulását kereste? Valóban nem ugyanaz. ...A kurucokra itthon - a vereség után - (mint regélik) mégsem várt olyan véres megtorlás, mint az ötvenhatosokra a pufajkás rémuralom alatt. Mikesnek még sincs egy jó szava sem az elnyomóikról. Miért lenne, ő velünk maradt... Törökországban is. Míg ellenben Kemenes (a Géfin)... Ki tudja, miért ilyen megértő. ...Nyilván megvan a jó oka, hogy (számára) elcsépelt mindez, ami bennünket idehaza tartott, szülőhazánkban fog. Jöjjön bár bármilyen (újabb) önkény. De hogy Kemenesék kétségbe vonják jogunkat az éhséglázadáshoz?! Tele kendővel, szabadon (angollá, avagy franciává, netán kanadaivá válhatva) persze másképp fest a dolog, mint Zarándban, avagy Pozsonyban. Jó, ha tudja Kemenes, nem jutnak levelei a mi Kelemenünk sorsára! Ahhoz... Valami hiányzik az övéiből. Kurta Miska Zaránd vármegyéből Montreáli labanclevél EZ A HÉT