Ez a Hét, 1998. január-március (5. évfolyam, 1-12. szám)
1998-03-13 / 10. szám
Sarusi Mihály Jól néznék ki, ha Sándort kétszer túlélve Utószón járna az eszünk! De hát, ami múlik sem biztos, hogy késik. Petőfi és bandája - Hallom verseket írsz! Szégyen, nem, bevallom a Csaba Cukrászdában, hol (valamikor a hatvanas évek legelején) a helybéli Rózsa Sándor Főgimnázium levelező tagozatos diákjainak egy csoportja társalog....Mint Petőfi?! Annyira azért nem. Ámbár (utóbb bevallhatom): hölgyfodrászati tanonc (majd segéd) és levelező-gimnazista korom legszebb költeményei is mindössze vérszegény utánzásai voltak Sándornak (Sándor e korban - 16-19 évesen - költött) műveinek. - Ha te is költő leszel, mint az a csavargó Petőfi, én nem tudom, mit csinálok veled... Megmondom őszintén, én azt az egész országban összeviszsza kódorgó „költőt” úgy elvettem volna, hogy elfelejti a nevét! Kipofoztam volna belőle. És eléggé harapósan nézett reám a presszóasztalnál (a harmadik - nyolcadik? - féldeci tömény után). Nem túl szűk a nadrágod? Hát még ha látta volna (valamivel később) a szakállam... Szegény ember civil ruhás századosa volt a Magyar Népköztársaságok „népi” rendőrségének (a Békés Megyei Kapitányságon) az 1956 utáni évtizedben, s hát hogy így fölvitte a Kádár - netán inkábban: Hruscsov - a dolgát Viharsarkunkban, meg kellett szereznie neki az érettségit. Hogy legyen a családban egy értelmiségi is. Nem vicc, errefelé (még nemrég is) az érettségizett - tintanyalója - értelmiséginek számított! Gondolom épp eleget elnáspángolt az ötvenhatos „ellenforradalmárok” közül, hogy ilyen szépen haladt a ranglétrán (diploma, azaz érettségi nélkül is). - Kapott volna tőlem... - vette elő széles tenyerét. Petőfi és bandája. Ha tudta volna, mekkora dicséret - bárki emberfiát - Sándorhoz hasonlítani! („így” még a gumibotozást is elviseltem volna.) (Már ha nem lettem volna - amúgy - elég óvatos duhaj.) Amúgy szerény, csöndes civil rhás rendőr százados volt, de ha a költőkről hallott, kitört belőle az osztálygyűlölet. Petőfi megérint Valamiképp úgy alakult, hogy írásaimon rendre ki lehet mutatni, kinek s minek a hatására követtem el. Legelső - utóbb javarészt eltüzelt - költeményeim (pár éven át) Petőfi Sándoréira formáztak. ...Volna. Mert elég sok tökéletlenséget összehordtam, míg sikerült valami olyat is papírra kanyarintanom, minek már volt valami értelme. (Mármint hogy értelme a költésnek.) (S az - ha jól vélekszem - a századforduló franciáinak keze nyomát viselte.) Petőfi (a Petőfi-élmény) - majd később köszön© vissza. Legrégibb könyveim anyámtól örököltem; könyvesházam első saját (magam által vásárolt) köteteinek az élére Arany Toldija, meg egy Petőfi-összes került. S ahogy a Toldit, a Petőfi-összest is egyháztomban olvastam végig. P. S.-ről nem Népgyűlés a Nemzeti Múzeum előtt MI4M4 A JnJtVJL itallllll