Ez a divat, 1970 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1970-06-01 / 6. szám
Mit szól a maxihoz? Írók, rendezők, színészek a maxi divatról Darvas Iván: Gyönyörű. Különösen akkor, ha hátul magasan felsliccelt a kabát, s alatta minden lépésnél kivillan a mini tehát, ha a maxi azt a hatást kelti bennem, mintha mini lenne. Ernyei Béla: Imádom, nőkön, férfiakon egyaránt. Fenséges hatást kelt a nőkön. Szerintem mindenkinek jól illik, még az alacsony nőt is magasítja. Már múlt télen magam is maxikabátban jártam, s hogy kevésbé legyen feltűnő, szőrméből készült maxiban, hozzá kucsmával és sárga bőr csizmával. Hámos György: A maxi csak a mini felől értékelhető. Aki a minit szereti, nem szeretheti a maxit, de van-e olyan normális ember (emberen csak férfit értek), ciki nem szereti a normális minit. A mini alakulása érdekli az emberiséget. (Az emberiségen is csak a férfiakat értem), hogy havonta két, három, öt vagy hét centivel emelkedik-e a térd fölé. Az ilyesmihez a viselője részéről bátorság, vállalkozó kedv és jó arányérzék szükséges. A néző számára pedig hetente új meglepetések forrása. De kit érdekel, hogy a maxi már elhagyta lefelé a térdet, már a vádlit is eltakarja, már a bokát is, már a sarkot is. A maxiban nincs fantázia , mert a talajnál lejebb már nem süllyedhet. Ezzel szemben a mini határa a csillagos ég. A maxi iránt csak akkor támad majd érdeklődés, amikor lassan emelkedni kezd. A maxi nem egyéb út a mini felé! Horváth Ádám: Utálom, mert eltakarja a szép női lábakat. Utálom, mert esetlen. A maxit tulajdonképpen nagyanyám fényképeiről szép nőt nagyanyám jelmezében. Nagyanyámat különben nagyon szerettem. Valamit enyhít ezen a maxi ügyön, ha alatta a nő minit visel. Utálom továbbá a maxit, mert feleségem divatszámláját tetemesen megemeli majd. Kellér Dezső: Örömmel üdvözlöm a maxi divatot, mert hozzájárulhat a főváros tisztaságához. A seprés problémája ezzel megoldódott. Ha még a locsolásra is kitalálunk valamit, akkor elmondhatjuk, hogy nagy lépést tettünk előre. Latinovits Zoltán: Hát isten tudja. Nem mindenkinek előnyös. Makk Károly: Szeretem! Imádom, mert romantikus, mert sejtelmes, s remélhetem, hogy a nő a maxi alatt olyan alakú, amilyet szeretek. Örkény István: Még a férfidivathoz sem értek, nemhogy a nők öltözködésébe bele mernék szólni. De hisz ez nem is divatkérdés, hanem újabb bizonyíték az emberi korlátoltság végtelen mivoltára. Mi férfiak saját butaságunkból az ormótlan „négycsöves” rendszerből mindmáig nem mertünk kimozdulni. A nők megtették végre és most, amikor örülhetnének, hogy a testük arányaihoz öltözködhetnek, újra a ruhához fognak testesedni, pedig egy ruhadarab, egyetlen logikája, hogy a természetes idomokkal harmonizáljon. De vajon a hosszú szoknya minek a meghosszabbítása? Nincs nő a földön, aki erre válaszolni tudna. Várkonyi Zoltán: Engem minden szép nő gyönyörködtet a divattól függetlenül is. Hogy elfogadtam a maxit, ezt legutóbbi rendezésem bizonyítja. Szakonyi Károly „Adáshiba” című darabjának főszereplőjét, Halász Juditot színpadra lépésekor maxikabátba öltöztettük, a kabát alatt midi szoknya van, de amikor kényelembe helyezi magát, ezt lekapcsolja és ott áll talpig miniben. Perczel Piroska gyűjtése ismerem, s rosszul esik látni a 3 .