Ez a divat Évkönyv, 1979

FÉRFIBÁNAT Persze nőnap van, anyák napja van, női divat van. Ezzel szem­ben férfinap nincs, apák nap­ja nincs. Van-e férfidivat? Az ipar, a kereskedelem, mi tagadás, kegyesebb a nőkhöz. És a feleség ... Tehet-e egye­bet? Amikor már nagyon sza­kadtan nézünk ki, megszán minket a nej, na gyere fiacs­kám, nézünk neked valami jobb darabot. Aztán nézünk. De nem látunk És kapunk egy szép sötétszürke öltönyt, szür­kével csíkozva, mondván: ez legalább nem megy ki a divat­ból, elhordható tíz évig. *­­ Brád András, a ZA-ycsílKcS,: KO (Zalaegerszegi­­WtIhÉrj Ruhagyár) művészeti aMIPIC vezetője. Talpig diva­­lUllur tus. Világos öltönye­inm díjnyertes modell­jei­­//!^r­­ nek egyike: többnyi­re ez karrierjük vég­állomása. Az első keresztkérdés: miért van ez így? — Mert az ipar ajánlata és a vevő, megrendelő kívánsága nincs mindig szinkronban. Az újhoz nem elég az egyik fél akarata, főként, ha szavuk nem is egyformán esik a lat­ba. Példákat? Napjainkban a férfidivatban is a világos szí­nek uralkodnak, fehértől a kö­zéptónusig. Ezt az irányzatot azonban nem tudjuk érvénye­síteni, egyszerűen azért nem, mert a kereskedelem mást rendel. — Mondjuk: sötét öltönyt. — Sötét öltönyt. Amilyet ta­valy és amilyet tavalyelőtt. — De lehet, hogy mi nem is szeretnénk világosat... — És ha szeretnének? Hofi jut az eszembe. Tud úszni? Nem. És ha megfizetem? — Ennyire vigasztalan a hely­zet? Semmi újdonsága nincs a ZAKO-nak? — Hát, azért erőszakosko­dunk. Sikerült a piacra kerül­nünk csíkos nyári öltönyökkel és osztrák importbársony öl­tönyökkel is, ugyancsak sikert ígér a jugoszláv import alap­anyagból készített farmer­öltöny. — Mire ezek a sorok megje­lennek, persze, mindez már a múlt. Tudna-e valami biztatót mondani a jövőről? — Inkább egy vágyamat mon­danám el. Divat kereskedőket kellene nevelni. — Nincsenek? — Félreértett. Én főiskolai szintű képzésre gondolok. Köz­gazdaságtudományi Egyetem ? Iparművészeti Főiskola? Vala­hol, valahogy ... Divat van, szerintem az ipar készen áll, hogy hazai férfidivat is le­gyen. Most a piackutatáson, a kereskedelmen a sor. Dr. Uttry Imre a VOR (Vörös Október Férfiruhagyár) áru­forgalmi osztályának vezetője. Szürke nad­rág, sötétkék blézer, megértőbb nézetek. — Az öltönyprofil az egész világon visszaszorulóban van, vagyis a klasszikus öltöz­ködési szokásokkal szemben lassan tért hódít a lezserebb stílus. A kereskedelem azon­ban érthetően óvatos. Nem vállalhat túlzott kockázatot, hiszen a divat kényes ügy. Vagy bevág, vagy nem. S ha nem? Nyakán maradnak a készletek. Ezért van az, hogy új rendeléseit is a régihez pró­bálja igazítani, s óvatos az új­donságokkal szemben. Hisz­ ha túl nagy a különbség az új meg a régi között, s netalán a vevők túlzottan megkedvelik az újat, akkor a régin csak en­gedménnyel tud túladni. Ez eleve meghatározza aztán a választékot. — Ezért kicsi a választék? — A választék éppen hogy túl nagy! Attól függ, melyik ol­dalról nézzük. Magyarorszá­gon meglehetősen szűk az anyagválaszték, szűk a szín­skála, ezért az iparnak na­gyobb modellválasztékkal kell dolgoznia, mint ami igazán gazdaságos lehetne. — De hát egy zakó az zakó, egy nadrág az nadrág! Olyan túl sokat változtatni nem lehet rajtuk, hogy hasonló színek és anyag esetén mi, vásárlók lé­nyeges különbségeket érzékel­jünk. — Így aztán az ítélet: nincs választék. — Akkor mégiscsak igaz ítélet ez, hiszen valóban nincs lé­nyegi választék!... — A VOR is tesz kísérle­tet, hogy kitörjünk ebből a körből, mégpedig úgy, hogy egy kicsit a keresletet is be­folyásolni tudjuk. Keressük a könnyebb anyagokat, kidolgo­zást, a szabadabb formát. Pél­dául 1978-as újdonságunk a klasszikus, de farmeranyagból gyártott öltöny, ami két éve nyert díjat a BNV-n. — Két éve . . . Ilyen lassú az átfutás. A VOR-nál a farmer, a blue jeans még így is csak töredék részét teszi ki a ha­gyományos ruházati cikkek­nek, pedig az igény a legegy­szerűbb piackutatás alapján is többszöröse a kínálatnak. Férfibánat: a divatban ma még mindig nem tudunk lépést tar­tani a nőkkel. 26

Next