Ez a divat Évkönyv, 1979
FÉRFIBÁNAT Persze nőnap van, anyák napja van, női divat van. Ezzel szemben férfinap nincs, apák napja nincs. Van-e férfidivat? Az ipar, a kereskedelem, mi tagadás, kegyesebb a nőkhöz. És a feleség ... Tehet-e egyebet? Amikor már nagyon szakadtan nézünk ki, megszán minket a nej, na gyere fiacskám, nézünk neked valami jobb darabot. Aztán nézünk. De nem látunk És kapunk egy szép sötétszürke öltönyt, szürkével csíkozva, mondván: ez legalább nem megy ki a divatból, elhordható tíz évig. * Brád András, a ZA-ycsílKcS,: KO (ZalaegerszegiWtIhÉrj Ruhagyár) művészeti aMIPIC vezetője. Talpig divalUllur tus. Világos öltönyeinm díjnyertes modelljei//!^r nek egyike: többnyire ez karrierjük végállomása. Az első keresztkérdés: miért van ez így? — Mert az ipar ajánlata és a vevő, megrendelő kívánsága nincs mindig szinkronban. Az újhoz nem elég az egyik fél akarata, főként, ha szavuk nem is egyformán esik a latba. Példákat? Napjainkban a férfidivatban is a világos színek uralkodnak, fehértől a középtónusig. Ezt az irányzatot azonban nem tudjuk érvényesíteni, egyszerűen azért nem, mert a kereskedelem mást rendel. — Mondjuk: sötét öltönyt. — Sötét öltönyt. Amilyet tavaly és amilyet tavalyelőtt. — De lehet, hogy mi nem is szeretnénk világosat... — És ha szeretnének? Hofi jut az eszembe. Tud úszni? Nem. És ha megfizetem? — Ennyire vigasztalan a helyzet? Semmi újdonsága nincs a ZAKO-nak? — Hát, azért erőszakoskodunk. Sikerült a piacra kerülnünk csíkos nyári öltönyökkel és osztrák importbársony öltönyökkel is, ugyancsak sikert ígér a jugoszláv import alapanyagból készített farmeröltöny. — Mire ezek a sorok megjelennek, persze, mindez már a múlt. Tudna-e valami biztatót mondani a jövőről? — Inkább egy vágyamat mondanám el. Divat kereskedőket kellene nevelni. — Nincsenek? — Félreértett. Én főiskolai szintű képzésre gondolok. Közgazdaságtudományi Egyetem ? Iparművészeti Főiskola? Valahol, valahogy ... Divat van, szerintem az ipar készen áll, hogy hazai férfidivat is legyen. Most a piackutatáson, a kereskedelmen a sor. Dr. Uttry Imre a VOR (Vörös Október Férfiruhagyár) áruforgalmi osztályának vezetője. Szürke nadrág, sötétkék blézer, megértőbb nézetek. — Az öltönyprofil az egész világon visszaszorulóban van, vagyis a klasszikus öltözködési szokásokkal szemben lassan tért hódít a lezserebb stílus. A kereskedelem azonban érthetően óvatos. Nem vállalhat túlzott kockázatot, hiszen a divat kényes ügy. Vagy bevág, vagy nem. S ha nem? Nyakán maradnak a készletek. Ezért van az, hogy új rendeléseit is a régihez próbálja igazítani, s óvatos az újdonságokkal szemben. Hisz ha túl nagy a különbség az új meg a régi között, s netalán a vevők túlzottan megkedvelik az újat, akkor a régin csak engedménnyel tud túladni. Ez eleve meghatározza aztán a választékot. — Ezért kicsi a választék? — A választék éppen hogy túl nagy! Attól függ, melyik oldalról nézzük. Magyarországon meglehetősen szűk az anyagválaszték, szűk a színskála, ezért az iparnak nagyobb modellválasztékkal kell dolgoznia, mint ami igazán gazdaságos lehetne. — De hát egy zakó az zakó, egy nadrág az nadrág! Olyan túl sokat változtatni nem lehet rajtuk, hogy hasonló színek és anyag esetén mi, vásárlók lényeges különbségeket érzékeljünk. — Így aztán az ítélet: nincs választék. — Akkor mégiscsak igaz ítélet ez, hiszen valóban nincs lényegi választék!... — A VOR is tesz kísérletet, hogy kitörjünk ebből a körből, mégpedig úgy, hogy egy kicsit a keresletet is befolyásolni tudjuk. Keressük a könnyebb anyagokat, kidolgozást, a szabadabb formát. Például 1978-as újdonságunk a klasszikus, de farmeranyagból gyártott öltöny, ami két éve nyert díjat a BNV-n. — Két éve . . . Ilyen lassú az átfutás. A VOR-nál a farmer, a blue jeans még így is csak töredék részét teszi ki a hagyományos ruházati cikkeknek, pedig az igény a legegyszerűbb piackutatás alapján is többszöröse a kínálatnak. Férfibánat: a divatban ma még mindig nem tudunk lépést tartani a nőkkel. 26