Ez a divat, 1993 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
EZ A DIVAT A KÖNNYŰZENÉBEN Sorozatunkban olyan emberek mondják el véleményüket a munkájukról és környezetükről, akik ÉRTIK A SIKER TITKÁT HOBO FÖLDES LÁSZLÓ ÉNEKES, ZENESZERZŐ Blueszenész vagyok (ami nagyon komolyan különbözik a rockzenétől), annak hogy ellenére, olyan dalokat is játszom, amelyeknek a műfaját szinte nem is lehet meghatározni. geim A szövemindig bluesosak, a zenék nem mindig. Ebben a műfajban a divat a hatvanas években volt meghatározó, és ezt az idő sem sodorta el, mert a személyiségeknek jelentős szerepük volt. A jó gitározás, az igazi éneklés akkor születik meg, ha azt igazi egyéniség műveli. A bluest nem lehet szűk térbe szorítani, ezért szerencsés műfaj, és ezért különbözik minden más könnyűzenei műfajtól. A közönség állandóan cserélődik, hiszen másfél évtized nem egy zenekar, hanem egy ember életében számottevő idő. Aki tizenhat éves korában kezdte ezt a zenét hallgatni, az harmincegy éves korában már egészen mást hallgat. A közönség általában négyévenként cserélődik, de mindegyik nemzedékből egy-egy kis csoport azért megmarad, akik nosztalgiából, hűségből nem hagynak el bennünket. A mi zenénket különböző társadalmi osztályok és eltérő generációk hallgatják. A hetvenes évek végén, amikor kezdtünk, inkább a társadalomba beilleszkedni nem tudók és a csövesek szerettek minket. A jelenlegi közönség is heterogén, hiszen a mi zenénkben megjelenik a vad rock és a József Attila-versek. Széles skálán dolgozunk, pimasz viccek, merész megfogalmazások és meditatív gondolatok vannak jelen a zenénkben. Természetesen nem csak mi létezünk. Volt egy-két blueszenekar, akik között nagyon tehetséges srácok voltak, de sajnos két-három év múlva feloszlottak, nem bírták megterhelést, a sikertelenséget, az anyagi nehézségeket és a közönség hiányát. Az utóbbi években számos zenekar elkezdett bluest játszani, kis klubokban, ahova ez a műfaj igazán bekívánkozik. Azt, hogy ezekből melyik milyen sikeres lesz, nehéz lenne megjósolni. Mit jelent a siker? Ismertem egy zenekart, Varieté volt a neve, Ózdon játszottak, természetesen bluest. Sok-sok éven át zenéltek, de két évvel ezelőtt feloszlott az együttes. Se lemezük, se kazettájuk, semmilyük nem volt, csupán a Kék acél étteremben léptek fel. Magam is szerepeltem velük, és állíthatom, a helyi közönség rajongott értük. Elvitte őket az élet, ma is játszanak, de nem bluest, hanem kis zenekarokban léteznek. Ózdon valamit megteremtettek, amit nem lehet tőlük elvenni. Ezt sem szabad lebecsülni, ez is a siker. A fejekben élnek. FOTÓ: NOVOTTA FERENC Összeállította: Marton Mária 50 KAMÉLEONSÁGUKBAN HISZNEK SZULÁK ANDREA ÉNEKMŰVÉSZ Nem a klasszikus értelemben vett divatáramlatok hatottak rám, mint például a hatvanas-hetvenes évek, hanem próbáltam mindig a saját egyéniségemmel összhangba hozni azokat az apróbb részeit a divatnak, ami harmonizál. Ha éppen a rendkívül magas, tűsarkú cipő volt a divat, felvettem. A zene szellemi divatjának hatásait nap mint nap érezzük, hiszen a divat mindent diktál, cipőt, ruhát, autót és stílusokat. A hatvanas évek beatnemzedéke volt az igazi gyökér, utána mi jött? A diszkó, a kőkemény rockzene, és ezekről elég szélsőségesen hoznak az emberek, gondolvalaki vagy eladja magát a diszkóműfajnak, vagy pedig megpróbál valami teljesen más, még őszintébb, még keményebb dolgot produkálni, csak nem biztos, hogy van elég fóruma. Rendkívül széles skálán mozgok, nemcsak popzenét énekelek, hanem, azt hiszem, pillanatnyilag az egyetlen olyan énekesnő vagyok, aki minden műfajban énekel, ha kell, sanzont, ha kell, táncdalokat vagy éppen diszkózenét, sőt ha muszáj, akkor rockzenét is. Kaméleon vagyok, ha úgy tetszik. Nincs irányzat, amit követek, és szerintem ez mind-mind belefér abba a kategóriába, hogy énekesnő vagyok. Ebben az országban az előadóművésznek bele kell szorulnia egy műfajba, semmi másért, csak azért, hogy az emberek tudják hová tenni őt, holott az lenne a jó, az ideális, ha nem lennének címkék, skatulyák, és mindenki értene mindenhez egy kicsit, persze a saját szakterületén. Előbb-utóbb érezni fogom annak a visszásságát, hogy rendkívül szabad vagyok, hogy rendkívül sok, felszínes feladatot kapok. Az emberek szeretnék tudni, hova tegyenek. Érzem, amikor valahol fellépek, hirtelen nem tudják, kit tisztelhetnek bennem: a popsztárt, a diszkósztárt, ki az ördög ez a csaj? Ez egy bizonyos határig izgalmas, csak egy idő után lehet, hogy kimerítő az emberek számára. Most például a Rapülők együttes fogja elkészíteni a lemezemet, ami 180 fokos fordulat a legutóbbi próbálkozásomhoz képest, de már azt is tudom, hogy a lemez után milyen anyagot fogok készíteni, ami szintén meghökkentően más lesz, mint a Rapülőkkel készített műsorom. Kis idő kell majd az embereknek, hogy feldolgozzák, mit is kaptak tőlem. Remélem, mindketten, azaz a közönség és én is jól járunk, együtt örülhetünk. FOTO: NOVOTTA FERENC