Ez a divat, 1993 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1993-08-01 / 8. szám

EZ A DIVAT A NÉPMŰVÉSZETBEN Sorozatunkban olyan emberek mondják el véleményüket a munkájukról és környezetükről, akik MÁSOKON SEGÍTENEK PÉTERFY LÁSZLÓ, A MAGYAR MŰVELŐDÉSI INTÉZET IGAZGATÓHELYETTESE Azok közé tar­tozom, akik huszonöt évvel ezelőtt elindí­tották hazánk egyik legjelen­tősebb népmű­vészeti mozgal­mát, aminek köszönhetően számos kima­gasló alkotás született. Az át­lagember al­ig­ásig ismeri az igazi népművé­szetet. Ennek a területnek is megvannak a diva­tos, közismert jellegzetességei, ilyen a matyó hímzés. Természe­tesen ez nem azt jelenti, hogy a többi tárgyi népművészet ne lenne magas színvonalú. Hi­szen ha valaki a Váci utcában vagy a repülőtér környékén sé­tál, és bármelyik népművészeti boltba betér, akkor főleg tarka­barka, csiricsáré matyó hímzé­­ses babákkal és ruhákkal talál­kozik, pedig a népművészetünk ennél sokkal gazdagabb és szín­vonalasabb. A népművészet sem mentes a politikától, az ősökre, a hagyo­mányokra, a dicső múltra való hivatkozás mindig egy történel­mi időszakot jellemez. Ez világ­­jelenség, nem csupán Magyar­­országra jellemző. A hatvanas évek elején divatba jött a hagyo­mányok, ősök keresése. Ez a mozgalom Amerikából indult el, s meghódította Európát is. Akkor kezdtünk mi az erdélyi népművészettel foglalkozni. Abban az időben ez a törekvé­sünk komoly politikai ellenál­lásba ütközött. Ennek az intézménynek az elődje a Népművelődési Intézet volt. A munkatársak jóérzéssel fordultak bizonyos kezdemé­nyezésekhez, például a szakkö­ri mozgalmakra gondolok. A hetvenes évek elején indí­tottak el egy népművészeti pá­lyázatot, ami meglehetősen sok embert mozgatott meg. Ennek a pályázatnak köszönhetően je­lentek meg a ma is híres népze­nészek és népi együttesek. Az intézet tábort is szervezett­­ To­kajban - azok számára, akik ezen a pályáza­ton nyertek. A népdaléneke­sek, mesemon­dók, néptánco­sok, kovácsok, bőrösök, fafa­ragók - még sorolhatnám a többi mester­séget - leg­jobbjai kerül­tek a tokaji tá­borba. Két hé­ten keresztül egymás előtt táncoltak, énekel­tek, varrtak, faragtak, s ez az él­mény kölcsönösen megerősítet­te bennük a saját szakmájukba vetett hitet, sőt kölcsönösen formálták egymás tudatát, ugyanis itt olyan közös kultúrát hoztak létre, amelynek egy-egy nyelvjárása megismerhetővé vált. Az évtizedek során - szovjet mintára - hazánkban is kiala­kult a népi együttesek divata. Ez a divat teremtett komoly értéke­ket, de silányakat is. Megalakult a Népi Iparművé­szek Tanácsa, amelynek funkci­ója a népművészeti tárgyak ér­tékesítése. Ezzel átkerült az egész terület egy olyan régióba, ahol a népművészet milyensé­gét a kereslet és a kínálat hatá­rozza meg. Sajnos ebből a rossz piacpoli­tikából nőtt ki a matyó hímzés elterjedése. Végül is ezzel a vilá­gon minden ember így van, hi­szen ha valaki Mexikóba utazik, mit hoz onnan? Mexikói kala­pot, az a tárgyi bizonyíték, hogy valóban ott járt. Ezeknek a szuveníreknek már nincs közük az igazi népművé­szethez, sem motívumaiban, sem anyagában, legfőképpen nem a tartalmában és a szelle­mében. A mai magyar népművészet gyönyörű dolgokat hoz létre, sőt a mai fiatalok már sokkal ko­molyabb alapismerettel nyúl­nak saját mesterségükhöz. Összeállította: Marton Mária FoTÓ: NOVOTTA FERENC MEGTÖLTIK A SPORTCSARNOKOT BERÁN ISTVÁN, A MÉTA EGYÜTTES TAGJA a Salamon Bea, prímásunk alapította a Méta együt­test, pontosan tíz évvel ez­előtt. Gyerekko­romban éne­keltem, hege­dülni tanul­tam, és az is­kolai kórus tagja voltam. A népzenével később kerül­tem latba. kapcso­Mindig érdekelt az olyan zene, amelyik nem túl­ságosan arisztokratikus. Érett­ségi után, szerencsémre, be­kerültem a Bartók és a Sebő együttes társaságába. Akkor már klarinétoztam is. Sebőék táncháza nagyon megtetszett, abban az időben, amit ők csi­náltak, abszolút unikumnak számított. Nekik köszönhe­tem, hogy ezt a pályát válasz­tottam. A Méta együttes főleg nép­zenével foglalkozik, aminek az alapja a táncház. A tánchá­zunk nem csupán klub, ahova bejöhet bárki. Nálunk az em­berek táncolni tanulhatnak, il­letőleg, ha tudnak táncolni, mindenféle magyar tájegység zenéjére bemutatkozhatnak. Ez az alap, s ehhez társul a mi zenénk. A táncház az egyedüli hely, ahol archaikus zenére lehet táncolni. A táncegyüttesek­ben írott zenét játszanak, vagy az úgynevezett cigányegyütte­seket alkalmazzák. Nálunk működik egyfajta egészséges improvizáció. Természetesen megvannak az egyes tájegysé­gek stíluskorlátai, de azon belül nagyon nagy szabadsága van az embernek. Csodálatos érzés felszabadultan zenél­ni, táncolni, s közben új dalla­mot, új mozdulatot kitalál­ni. Korábban a táncházakhoz fűződtek ellenzéki, a magyar­ságtudatot mélyítő irány­zatok. Ez tény, de minden­képpen az új­szerű mód­szer megalapí­tójaként vívták ki elsődleges szerepüket. Hasonló ala­pokon szület­tek meg délszláv, a ci­a­gány, a bolgár és a görög táncházak. Időközben, örömünkre, ez a stílus az amatőr együttesek­ben is hódított, sőt módszerré is vált, ami annyit jelent, hogy egy táncpróba náluk is úgy zajlik, mint nálunk. Mi, akik táncházat tartunk, arra törekszünk, hogy az em­berek számára az első lépcső legyünk, sőt klubszerűvé igyekszünk válni, vagyis társ­művészeket is meghívunk. Nagyon fontos a tánc, de arra törekszünk, hogy a népművé­szet más területeit is megis­merjék az emberek. Táncház Találkozó minden évben egyszer van, március végén, a Tavaszi Fesztivál kere­tében. Idén megtelt a Sport­­csarnok, több mint húszezren jöttek el. Ez is bizonyítja, hogy a népzenének óriási közönsé­ge van. Külföldön is nagy tábora van a népzenének. Kellemes meglepetést szereztek a nyu­gati folkfesztiválok. Német­országban, Ausztriában, Fran­ciaországban és Olaszország­ban léptünk fel. Azt hinné az ember, hogy ezeken a helye­ken az urbanizáció, a civilizá­ció mindent elsöpört, de ki­derült, hogy nem. Nagyon te­hetséges helyi népzenészek élnek itt, akik önmaguk szóra­koztatására hívnak másokat, és rendeznek fesztiválokat. Örülünk a külföldi sikere­inknek, zenénkkel egy szelet­tel többet ismer meg a világ hazánkból. Ez a szelet a népi kultúra egyik legértékesebb ízeit hordja önmagában. FOTÓ: NOVOTTA FERENC 51

Next