Ezredvég, 1995 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1995 / 2. szám - Czóbel Minka: A por
CZÓBEL MINKA A por Repül a por az őszi táj felett, Hamvas, kavargó, könnyű fellegek, Felkel a hazatérő nyáj nyomán Az utak széles, hosszú vonalán, Nagy csordák fehér sokasága benne, Mintha egy hadsereg dobogva menne, Most gyors, rövid mozgással általvágja A falu göndörszőrü disznónyája. Sötétebb színben, simább mozdulattal A vidám, fürge ménes haza nyargal, Aztán libák, fehér szárnnyal repesve, Gágogva - Csak mindinkább száll az estre. Árnyképekként már elvonultak mind, Csak por az úton s néma csend megint. A láthatáron nyárfák koronája, Levélzetük égő világos sárga, Kék ég lapjáról élesen leválnak Finom metszésű, izzó-sárga ágak. Aranykévéket dob a por felébe Estsugarak hosszúra nyújtott vége. Csak száll a por arannyal áttört leple, Az őszi tájat hullámával fedve. Hideg fénnyel keresztül csillan rajta Egy nádastó víztükre, színes partja. Szétszórt vályogkunyhók a nádas melletti nyár folytán gazdagra vadult kis kertek, Nagy napraforgó lehajtott fejével, Zöld csodafa, mesés levélzetével, Távol kelet varázslatos virága, Élesre rajzolva gyümölcse, ága, A szerb tövis, piros álkörmös szárak Dúsan fejlődve egymás mellett állnak. Virágok ingadozva hajlanak, Bűvös színek a por-fátyol alatt, Világos álom elmosódott képe, Arany csillám a rózsaszínű égbe. Minden felszálló elrepült parányba Az anyaföldnek egy-egy édes álma, Rég elvirult növényzetnek pora, Elhamvadt nemzedékek tábora, Szétomlott sziklák foszlott törmeléke - Csak száll a por a finom estiségbe S örökre egyesüle benne réved Az elmúló kifogyhatatlan élet, 1890 Terhes rutén asszony