Ezredvég, 1998 (8. évfolyam, 1-12. szám)

1998 / 3. szám - MAGYAR SORSOK - Zolnay László: Petőfi első és egyetlen mecénása (Tóth Gáspárral)

ZOLNAY LÁSZLÓ Petőfi első és egyetlen mecénása Tóth Gáspárról 1844 kora tavaszán, szakadtas nyári ru­hában, csontsoványan, gyalogszerrel - az apostolok lován - érkezik Pestre Pe­tőfi Sándor. Kiszolgált baka, leszerelt obsitos. Hányatott színészsors, tífusz, koplalás e fázott embernek didergő ár­nyéka. Hóna alatt elmoshatja, marká­ban egy köteg vers kézirata - mindössze ez a batyuja. „Egy heti vándorlás után Pestre ér­tem - írja a költő. - Nem tudtam, kihez forduljak? [...] A végső ponton álltam. Elmentem Magyarország egyik legna­gyobb emberéhez, oly érzéssel, mint amellyel a kártyás utolsó pénzét teszi fel, hogy élet vagy halál." Vörösmarty Mihály elolvassa Petőfi verseit. Elhatározza: rábeszéli az Ellen­zéki Kör tagjait a Petőfi-versek kiadá­sára. De mi is volt ez az Ellenzéki Kör? Elő­bb 1838 körül, a nagy árvíz idején a Magyar utcai Lamacs fogadóban talált otthont néhány hazátlan pesti színész: Megyery, Lendvay, Szentpétery, Szilá­gyi, Egressy. Hamarosan odalárogatott Vörösmarty tisztelőinek kicsiny csapata is. A nemzeti nyelv éppen úgy szívügye a poétáknak, mint az aktoroknak. Vö­rösmartyn kívül az öreg Fáy András, Tóth Lőrinc, Garay János, Erdélyi János, a „gyufás" Irinyi, Kazinczy Gábor, Vá­­rady Antal ügyvéd, Bajza József ügy­véd, a költő, s jó néhány más fiskális, iparosember, orvos s nem egy pap-tanár találkozik itt. (A Nemzeti Kör alakult át 1847-ben Ellenzéki Körré, majd 1848. márciusi napjai után Radical Kör lett a neve.) Vörösmarty terve azonban csődöt mondott. Jókai mondja később: a derék költővezér csak magáról tudott ítélni. Petőfi versei kiadásának tervére „felröf­­fent" a Nemzeti Kör minden versfaragó tagja. Rátámadtak az öregúrra: - Mi dolog ez? Költődajkák lennénk mi? Versírók kisdedóvodája akar a Nemzeti Kör lenni? Kapaszkodjék ki-ki maga, minket sem segített senki! - és a poéták, írástudók árulása ekkor be is következik, ha elő nem áll egy ember­séges, derék magyar szabómester, és azt nem mondja: - Én megbízom abban, amit Vörös­marty mond. Rosszat nem ajánlhatott! És azután, ha más nem is, de ő egye­dül, egymaga viseli a Petőfi-kötet nyom- 68 MAGYAR SORSOK Zolnay Lászlóval (1916-1985), a kiváló kultúrtörténésszel, régésszel (a nevezetes budavári Anjou-kori szobrok feltárójával) Szigligeten ismerkedtem meg a hetvenes évek végén. 1983 novemberét is együtt töltöttük az alkotóházban, s mivel a Zrínyi Kiadó - ahol szerkesz­tőként dolgoztam - már akkor fontolgatta egy félévenként megjelenő almanach megindítását, felkértem őt egy cikk megírására. Az alma­nach terve­­ akkor még­­ kútba esett, de Zolnay írása valamiképp nálam maradt, jó néhány hónapja bukkantam rá. Nem tudom, hogy ezt az írását annak idején publikálta-e végül (másodpéldánya bizo­nyára volt), én sehol sem találkoztam vele. Tabák András

Next