Ezredvég, 1999 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1999 / 1. szám - Bistey András: Egy rövid óra története

- Azt mondta, jóbarátok voltak. Keresztkérdésekkel vallat, mint egy nyomozó. Megint az jut eszedbe, hogy elmennél, de persze maradsz. Óvatosabbnak kell lenned, nem engedheted meg még egyszer, hogy lépre csaljon. - A nap nagy részét az iskolában töltöttük - mondod, és ez elég hihető­en hangzik. - Lehettünk jóbarátok... - Nem mentek együtt moziba, színházba, presszóba? Nem járt a lakásán? Szerencse, hogy közbevágott, nem tudod, hogyan fejezted volna be a mon­datot. - Voltunk színházban, néhányszor együtt vacsoráztunk. Gyakran hazakísér­tem, néha nem a legrövidebb úton mentünk, jólesett kiszellőztetni a fejünkből a tanári szoba füstös levegőjét. - Miről beszélgettek? Hogy lehet ilyet kérdezni? Millió dologról beszélgettünk. - Hogy érti ezt? - Séta közben, presszóban, a színházi előadás szünetében vagy vacsora közben csak beszélgettek valamiről. - Rengeteg dologról beszélgettünk. - Azt tudta, hogy az apja öngyilkos lett? - Nem... nem tudtam - hebeged. Szeretnél fölidézni valamit az egykori beszélgetéseitekből, de semmi sem jut az eszedbe. Hitetlenkedve néz rád. - Azt tudta, hogy az anyja később férjhez akart menni, és amikor az a férfi odaköltözött, ő kísérelt meg öngyilkosságot? - Ezt sem... - Beszélt neki önmagáról? Néhány humoros anekdota jut eszedbe. Szeretted megnevettetni, vicceket is gyakran meséltél neki. - A gyerekkoromról sokat beszéltem az édesanyjának - feleled egy kissé föllélegezve. - Csavarogtunk, alagutat ástunk egy magas homokos partoldalba, máskor meg gyümölcsöt loptunk... - Le akart feküdni vele? Kezded kiismerni a módszerét: elaltatja a figyelmedet semmitmondó kérdé­sekkel, azután hirtelen rád csap valamivel, hogy zavarba hozzon. Először sikerült, másodszor már nem fog. Megőrizted a biztonságodat, nem jöttél zavarba, de nem tudod, mit mondj. - Miért akar tudni ilyesmit? - kérdezed, hogy időt nyerj. - Szeretném megismerni az anyámat. - Most? Ez kegyetlen kérdés volt, először történik meg, hogy elveszíti a biztonságát. Ugyanakkor mintha valami elismerésféle is megcsillanna a tekintetében. Nem tudod, mit akar elérni ezzel a beszélgetéssel, de mintha ellenfelet látott volna benned, egy kissé alábecsült, túl könnyű ellenfelet. Tiszteletet kelt benne, ha keményebb, határozottabb vagy, sőt ha te lépsz föl támadóan. - Olyan fiatal volt még - mondja zavartan. - És a tüdőrák néhány hét alatt végzett vele. Negyvenöt éves lehetett, ha jól emlékszel. Ez a kislány bűntudatot érez, hogy nem állt elég közel az anyjához, most meg már késő, és így próbál meg­nyugvást találni.­­ Másokat is megkeresett? 35

Next