Ezredvég, 2003 (13. évfolyam, 1-12. szám)

2003 / 2. szám - NAPJAINK - Marik Álmos: Séta a Szigeten avagy: Lehetséges történetek a Sziget Fesztiválról, 2002-ben

NAPJAINK MARIK ÁLMOS Séta a Szigeten avagy: Lehetséges történetek a Sziget Fesztiválról, 2002-ben immár tízéves a Sziget. A születésnapi meglepetés pedig az volt, hogy nem volt meglepetés. Nem volt különösebb változás (a névváltozástól eltekintve), csak a jól bevált recept egy kicsivel még profibb módon tálalva. Tehát zene, mozi, színház, tánc, irodalom, játékok, extrémsportok stb. Ezért most inkább játékra invitálnám az olvasót, hosszas és unalmas elemzés helyett. Képzeletben induljunk hát egy körsé­tára a pezsgő-tobzódó Szigeten. Először a K-hídon araszolunk a városból kifelé, a Szigetre befelé, majd miután átvergődtünk a tömegen, a jegyellenőrzésen, a moto­záson, lassan elérünk a Sziget Fő utcájának és Árus sorának kereszteződéséhez. Nos, tekintsünk el a portól, vegyünk egy nagy levegőt, és induljunk figyelve az ezernyi féle embert. Figyelve a felszabadult arcokat, melyeken az előítélet-mentes nyitottság tükröződik. Ahogy haladunk, néhány perc múltán elérünk a Civilszige­tig. Az egyik sátornál szemünkbe ötlik egy alig tizennyolc körüli, rövid barna hajú fiú. Egyedül jött ki a Szigetre, most először. Szülei csak hosszas unszolásra egyeztek be­le, hogy egy-két napra „kinézzen", így ma már korán kijött: nem akar semmit sem elszalasztani. Nemrég fejezett be egy küzdelmes pingpong meccset egy vadidegen sráccal - habár nehezen barátkozik. S most kicsit még fáradtan a pingpongozástól árnyalatnyi félmosollyal arcán leszögezi magában, nem is olyan esetlen, mint hi­szik. Igaz, hogy kikapott - szoros meccsen (-18, -19, -16) -, de ő hívta ki azt a másik fiút teljesen ismeretlenül. Ekkor ér oda a tenyérjóshoz, bár neveltetése miatt sem hisz az efféle babonákban, kipróbálja. A jós inkább néz ki egy hatvanas pszicholó­gusnőnek, mint egy képzeletünkben élő jósnak. Beszélgetni kezd a fiúval, s néhány jól irányzott keresztkérdés után kész a jóslat. Egy leendő három-négy gyermekes tisztes családapával ül szemben, aki mérnöki foglalkozása mellett titokban egyper­ceseket ír. A fiú kicsit pirulva - mert tényleg irogat titokban - köszön, és tovább megy. Mialatt a Krisna-sátor felé halad eszébe jut az a lány, akivel még koradélután találkozott a cserkészek sátránál. Elmesélte neki, hogy ő is volt cserkész egy évig, csak felköltöztek Budapestre, s itt nem volt kedve tovább folytatni. Jó volt beszél­getnie a lánnyal, úgy érezte, valaki megérti, pedig alig félórája ismerte meg. Ekkor ér a Krisna-sátorhoz, enyhén megborzong a kihallatszódó zenétől. Nem megy be, inkább a Nagyszínpad felé veszi az irányt. Lassan halad, a lányra gondol, majd hir­telen gyorsít. Már elkezdett játszani a Seregent Garda, egyik kedvenc együttese. A Nagyszínpad mellett, a sajtóközpont bejáratánál huszonhét év körüli tarra nyírt hajú biztonsági őr üldögél. Még csak most kezdődött, de már elege van az egész­ből. Idén ez a harmadik fesztiválja, s már bánja, hogy elvállalta. De jól jön az a kis 57

Next