Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - OLVASÓLÁMPA - Frideczky Frigyes: Nagyigényű áttekintés : Maria Laura Della Croce: Itália remekei
gálódása előtt". Már a könyv kinyitásakor egy 1375 mm-es „leporelló" tíz oldala a sixtusi kápolna Michelangelo festette freskóinak részletes bemutatására vállalkozik. A töprengő Isten, Adám teremtése, a Bűnbeesés, a Kiűzetés, a Részeg Noé és fiai, Éva „kinövése" Adám bordái közül, valamint az Utolsó ítélet erőteljes ábrázolása mellett a Szibillák bemutatásáig szinte minden részlet látható. E sok-sok epizód laponkénti folyamatos, egészalakos (s nem széttört) láttatása lenne kívánatos. Szívesen láttunk volna az itáliai művészet bemutatása során bizonyos történelmi időrendet: a bizánci stílusú mozaikművészet és ikonfestészet, a gótika, a kora reneszánsz, az érett reneszánsz és a manierizmus folyamatában. Itt Michelangelo, Botticelli, Bernini, Donatello, Caravaggio, sőt Francesco Hayez (1859) is megelőzi Duccio Da Buonisegnát (1285), Simone Martinit (1333), Fra Angelicót (1400), Uccellót és Piero della Francescát. Utóbbinak az arezzói Szent Ferenc templomban látható Szent Kereszt legendája freskósorozatának egyes képei alatt felcserélődtek a feliratok. Az 52. oldalon Sába királynőjét, udvar hölgyeivel, fogadja Salamon király, de ennek felirata: A Szent Kereszt imádása. Az 54-55. oldalon olvassuk Sába királynőjének látogatását, holott ő itt térdre borulva imádja a híd fájában felismert „Szent Keresztfa" egy darabjának a kisugárzását. A végig erőltetett tematikus elrendezés nemcsak a történelmi folyamatot, hanem a mesterek munkáit is szétdobálta. Például már a 2-3. oldal láttatja Botticello Tavaszát, de csak a 62-63. oldal Vénusz születését, a 64-65. oldal Vénusz kinagyított fejrészét, majd a 66-67. oldal mutatja a Primavera részleteit. Michelangelo Mózesét látjuk a 22. és 94. és a 95., a Piétat a 10-11. és a 96-97. oldalon. A sixtusi freskó részletei a „leporelló" után még a 226-229. oldalakon is előfordulnak. Fra Angelico 44-47. képeitől Giotto igen messze került, a 198-203. oldalra. A csodálatos Pisát láttatnák a 204-205. oldal részletei - sajnos, nem elég meggyőzően, és ez is már a 18-19. oldal esti, sötét tónusú felvételének részbeni ismétlése. De ha már megemlíti Pisát, mindenképpen be kellett volna mutatnia a pisai camposanto híres freskósorozatát, A halál diadalát. A szerző az egyes városokra jellemző művészet bemutatásában igen szűkkeblű, viszont nagy-nagy örömünkre szolgál egyes részletek gyönyörű kinagyítása. A szinte minden lapon megjelenő - gyakran megmosolyogató - címkézés túlzott buzgólkodásnak tetszik. (Bizánc keleti bája; Átsejlő érzékiség; Titánok és óriások; A dóm csipkeszövete; A normann királyok emlékezete; Elmélkedések a halálról; Mesemondás; Az antik kor eszményítése; A mellszobor divatja; A dicsőséges egyház; Vallásos történetek; Az egyház ölelése; Velence hálája a szűznek; Erő és érzelem; Tiziano asszonyai stb.) A mesterkélt fejezetcímek miatt az egész kötetet átlengi valami karácsonyi szent áhítatot sugalló (inkább elkedvetlenítő) jámbor banalitás. Egy-egy zavaró (félreérthető) kifejezésben az olaszból angolra, majd angolból magyarra fordítás is vétkes lehet. (Officina '96 Kiadó)