Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - OLVASÓLÁMPA - Frideczky Frigyes: Nagyigényű áttekintés : Maria Laura Della Croce: Itália remekei

gálódása előtt". Már a könyv kinyitásakor egy 1375 mm-es „leporelló" tíz oldala a sixtusi kápolna Michelangelo festette freskóinak részletes bemutatására vállal­kozik. A töprengő Isten, Adám teremtése, a Bűnbeesés, a Kiűzetés, a Részeg Noé és fiai, Éva „kinövése" Adám bordái közül, valamint az Utolsó ítélet erőteljes áb­rázolása mellett a Szibillák bemutatásáig szinte minden részlet látható. E sok-sok epizód laponkénti folyamatos, egészalakos (s nem széttört) láttatása lenne kívá­natos. Szívesen láttunk volna az itáliai művészet bemutatása során bizonyos történelmi időrendet: a bizánci stílusú mozaikművészet és ikonfestészet, a góti­ka, a kora reneszánsz, az érett reneszánsz és a manierizmus folyamatában. Itt Mi­chelangelo, Botticelli, Bernini, Donatello, Caravaggio, sőt Francesco Hayez (1859) is megelőzi Duccio Da Buonisegnát (1285), Simone Martinit (1333), Fra Angelicót (1400), Uccellót és Piero della Francescát. Utóbbinak az arezzói Szent Ferenc templomban látható Szent Kereszt legendája freskósorozatának egyes képei alatt felcserélődtek a feliratok. Az 52. oldalon Sába királynőjét, udvar hölgyeivel, fogad­ja Salamon király, de ennek felirata: A Szent Kereszt imádása. Az 54-55. oldalon olvassuk Sába királynőjének látogatását, holott ő itt térdre borulva imádja a híd fájában felismert „Szent Keresztfa" egy darabjának a kisugárzását. A végig erőltetett tematikus elrendezés nemcsak a történelmi folyamatot, ha­nem a mesterek munkáit is szétdobálta. Például már a 2-3. oldal láttatja Botticel­­lo Tavaszát, de csak a 62-63. oldal Vénusz születését, a 64-65. oldal Vénusz kina­gyított fejrészét, majd a 66-67. oldal mutatja a Primavera részleteit. Michelange­lo Mózesét látjuk a 22. és 94. és a 95., a Piétat a 10-11. és a 96-97. oldalon. A six­tusi freskó részletei a „leporelló" után még a 226-229. oldalakon is előfordulnak. Fra Angelico 44-47. képeitől Giotto igen messze került, a 198-203. oldalra.­­ A csodálatos Pisát láttatnák a 204-205. oldal részletei - sajnos, nem elég meg­győzően, és ez is már a 18-19. oldal esti, sötét tónusú felvételének részbeni ismét­lése. De ha már megemlíti Pisát, mindenképpen be kellett volna mutatnia a pi­sai camposanto híres freskósorozatát, A halál diadalát. A szerző az egyes váro­sokra jellemző művészet bemutatásában igen szűkkeblű, viszont nagy-nagy örömünkre szolgál egyes részletek gyönyörű kinagyítása. A szinte minden lapon megjelenő - gyakran megmosolyogató - címkézés túl­zott buzgólkodásnak tetszik. (Bizánc keleti bája; Átsejlő érzékiség; Titánok és óri­ások; A dóm csipkeszövete; A normann királyok emlékezete; Elmélkedések a ha­lálról; Mesemondás; Az antik kor eszményítése; A mellszobor divatja; A dicső­séges egyház; Vallásos történetek; Az egyház ölelése; Velence hálája a szűznek; Erő és érzelem; Tiziano asszonyai stb.) A mesterkélt fejezetcímek miatt az egész kötetet átlengi valami karácsonyi szent áhítatot sugalló (inkább elkedvetlenítő) jámbor banalitás. Egy-egy zavaró (félreérthető) kifejezésben az olaszból angol­ra, majd angolból magyarra fordítás is vétkes lehet. (Officina '96 Kiadó)

Next