Ezredvég, 2004 (14. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - MŰHELY - Wirth Ádám: "Mondd, mit érlel annak a sorsa?" : (A munkásosztályról, jelen és jövő időben)
a munkásnépesség egy részének nem foglalkoztatott vagy félig foglalkoztatott kezekké változása, ami biztosítja a mindig készen álló kizsákmányolható emberanyagot a tőke változó szükségletei számára, s egyben a tőkés felhalmozás emeltyűje. Az ipari termelés a tulajdonváltással egyidejűleg 20-30 százalékkal, a mezőgazdasági termelés 30-40 százalékkal visszaesett. A munkanélküliség megjelenése szükségszerű velejárója volt a tőkés rendszerváltásnak. A foglalkoztatottak száma 5,4 millióról 3,8 millióra esett vissza A 15-74 éves népesség 46 százaléka inaktív (nyugdíjas, tanuló, eltartott). Különösen nagy volt a csökkenés a feldolgozóiparban, a bányászatban és építőiparban. Mintegy másfél millióan veszítették el munkájukat. A teljes foglalkoztatottságot tömeges munkanélküliség váltotta fel 1990-1993 között a munkanélküliek száma ugrásszerűen 40 ezerről 700 ezerre nőtt. A nyilvántartott munkanélküliek aránya jelenleg 6 százalék körül látszik stabilizálódni. 30-40 százalékuk tartósan munkanélküli, vagyis egy év óta vagy anniál is régebben keres, de nem talál munkát. Még nagyobb a „passzív munkanélküliek" száma, akik már a munkanélküli nyilvántartásból is kikerültek, munkanélküli ellátásban nem részesülnek, és semmi esélyük sincs arra, hogy állandó munkahelyet és munkát találjanak maguknak. Sokan idő előtt nyugdíjba kényszerültek. Százezrek lettek bizonytalan egzisztenciájú, önkizsákmányoló „kényszervállalkozók". A munkás kiszolgáltatottságát a szakszervezeti mozgalom egységének felbomlása, a szakszervezetek erejének gyengülése is fokozza A munkásoknak valóban nem maradt egyedük munkaerejüknél, nem maradt más eladni valójuk, mint saját bérük. Szabad prédává váltak a munkapiacon. Az eredeti felhalmozás ezzel betöltötte funkcióját. A gazdagság felhalmozása az egyik póluson, a nyomor, a munkarabszolgaság, a morális lealacsonyodás felhalmozása a másik póluson. A tőkés termelés „előtörténete" befejeződött. A kifejlődött tőkés termelés Magyarországon immár a saját lábán áll. Fenntartja, és növekvő mértékben, állandóan újratermeli a munkások elválasztását a munka megvalósítási feltételeinek tulajdonától. „A saját menete révén újratermeli a munkaerő és a munkafeltételek szétválasztását. Ezzel újratermeli és megörökíti a munkás kizsákmányolásának feltételeit. Állandóan arra kényszeríti a munkást, hogy munkaerejét eladja azért, hogy élhessen, és a tőkésnek állandóan lehetővé teszi a munkaerő megvásárlását, azért, hogy meggazdagodjék" (uo. 539 oldal). Az új tőkésosztály „Személyekről itt csak annyiban van szó, amennyiben azok gazdasági kategóriák megszemélyesítői, meghatározott osztályviszonyok és érdekek hordozói." (Marx) Az új eredeti tőkefelhalmozás eredményeként új tőkésosztály jött létre. Egyik forrását az egykori tőkésosztály maradványai és leszármazottjai jelentették. Bár reprivatizáció Magyarországon nem volt, a korábban államosított cégeket a régi tulajdonosok nem kapták vissza, többen, régi márkanévvel vagy új márkanév alatt, újraindították régi cégüket. A nyugatra emigráltak közül többen visszatértek, és idehaza fektetik be tőkéjüket. Egy másik forrás a rendszerváltás idején