Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)

2007 / 11. szám - OLVASÓLÁMPA - Kristó Nagy István: Nagy Lajosék, puputevék, eszmék (Nyolc könyvről)

ja közre. Konzervatív tartalma és formálása ellenére a szó legszorosabb értelmé­ben „felemelő" írások ezek, a baloldali és katolikus szellemiség közös humánu­mának dokumentumai. A frappánsan összefogott versek mellett nekem legin­kább a nálunk alig ismert (bár már több mint hatvan éve magyarul is olvasha­tó) Bernanos regényeinek elemzése tetszett.­­ A fiatal szerzőtől (aki máris több mint Pilinszky követő) még sokat várhatunk. (Z-füzetek/122) A fiataltól addig lehet többet várni, amíg él. Sajnos irodalmunkban nem egy ígéretes szerző tűnt el, mondhatni, alkotóereje teljében. (Ez persze nem magyar specialitás, például az angol költészet legnagyobb ígérete, Owen egy héttel az első világháború fegyverszünete előtt esett el...) Bozzai Pál nem a csatatéren halt meg, de még huszonévesen aggastyánná öregedett az 1848-49 megtorlásául szol­gáló kényszerű katonasorban. Pedig már a nála idősebb Petőfi sokat várt tőle. Nemcsak kissé szokványos versei, hanem óriási, már-már az expresszionizmust előlegező romantikus szabadság-szózata, meg a barátokhoz, irodalomhoz, ha­zához való hűséget kifejező, szomorúan szép levelei azok, amik ma is megra­gadnak. A budai gimnázium Táncsics Mihály tagintézménye és a békéscsabai Szent-Györgyi Gimnázium kiadása egy eddig hozzáférhetetlen hajdani értéke­ket fölelevenítő sorozatának újabb fontos kötete a Megagg az ember (megagg , megöregszik). Nyelve a Károli Gáspár magyarságának 19. század eleji meg- és fölelevenítése. Amit az igazságról és jogról „a nép nevében" mond, máig felül­múlhatatlan összegezés. Bozzai több mint százötven év előtti szabadság himnusza kapcsán eshet szó az igazság, nép és jog viszonyáról, ám ez máig a demokrácia egyik kulcsprob­lémája. Mert ma is problémává teszi a voltaképpen alapvető bírói függetlenség, mely kizár minden, testületen kívüli kontrollt. És a bírák ezzel olykor vissza is élnek - aminek máig van irodalma, pl. a nagyszerű jogász, Fleck Zoltán számos írása. Ez persze nem tetszik a bírói karnak: épp napjainkban dr. Újkéry terjedel­mes vitairatban utasított vissza minden bírálatot. Nevezett somogyi főbíró fé­­lig-meddig dilettáns író is - ehhez képest fogalmazványa eléggé silány. De silányságban nem veszi fel a versenyt Fanyar László Judikatura című regé­nyével. (OK Kiadó) Bár dokumentum lenne, vagy összefoglaló tanulmány, erről a témáról akár az Ezredvég­ben... Ehelyett primitív tyúkpor folyvást ismétlődő leírása, hogy a „pupitereként" említett neurotikus vénasszony miként keserí­ti meg egy pestkörnyéki településen élő négy család életét. Ezek nyolc kilónyi beadvány révén sem tudják elérni a pápatevének legalábbis pszichiátriai ki­vizsgálását, végül kínjukban - ez lenne az egyetlen megoldás? - a strasbourgi nemzetközi emberjogi bírósághoz fordulnak. Ahogy a hátsó borítón olvasható kedvcsináló ismertetésben szerepel: „van szerelem is", kár hogy ízetlen, ízlés­telen, hiteltelen. A szerző stílusára jellemzők: „A g... va istenit" s egyéb kiszólá­sok. Ezzel szemben mindent megmagyaráz: „Majakovszkij ” Szovjet-orosz köl­tő." Ám a dokumentumanyag s érvelés figyelemre méltó lenne, ha valaki el tud­ná olvasni. (Becsületből megtettem , megbántam.) Igazság­­­jog - demokrácia kérdésköreit sokkal magasabb színvonalon tárgyal­ja legújabb könyvében Albert Gábor: Védekező halálraítéltek. A magyar esszé leg­jobb hagyományait folytatja az általa is idézett Péterfytől Németh Lászlóig, szó­

Next