Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 11. szám - OLVASÓLÁMPA - Kristó Nagy István: Nagy Lajosék, puputevék, eszmék (Nyolc könyvről)
ja közre. Konzervatív tartalma és formálása ellenére a szó legszorosabb értelmében „felemelő" írások ezek, a baloldali és katolikus szellemiség közös humánumának dokumentumai. A frappánsan összefogott versek mellett nekem leginkább a nálunk alig ismert (bár már több mint hatvan éve magyarul is olvasható) Bernanos regényeinek elemzése tetszett. A fiatal szerzőtől (aki máris több mint Pilinszky követő) még sokat várhatunk. (Z-füzetek/122) A fiataltól addig lehet többet várni, amíg él. Sajnos irodalmunkban nem egy ígéretes szerző tűnt el, mondhatni, alkotóereje teljében. (Ez persze nem magyar specialitás, például az angol költészet legnagyobb ígérete, Owen egy héttel az első világháború fegyverszünete előtt esett el...) Bozzai Pál nem a csatatéren halt meg, de még huszonévesen aggastyánná öregedett az 1848-49 megtorlásául szolgáló kényszerű katonasorban. Pedig már a nála idősebb Petőfi sokat várt tőle. Nemcsak kissé szokványos versei, hanem óriási, már-már az expresszionizmust előlegező romantikus szabadság-szózata, meg a barátokhoz, irodalomhoz, hazához való hűséget kifejező, szomorúan szép levelei azok, amik ma is megragadnak. A budai gimnázium Táncsics Mihály tagintézménye és a békéscsabai Szent-Györgyi Gimnázium kiadása egy eddig hozzáférhetetlen hajdani értékeket fölelevenítő sorozatának újabb fontos kötete a Megagg az ember (megagg , megöregszik). Nyelve a Károli Gáspár magyarságának 19. század eleji meg- és fölelevenítése. Amit az igazságról és jogról „a nép nevében" mond, máig felülmúlhatatlan összegezés. Bozzai több mint százötven év előtti szabadság himnusza kapcsán eshet szó az igazság, nép és jog viszonyáról, ám ez máig a demokrácia egyik kulcsproblémája. Mert ma is problémává teszi a voltaképpen alapvető bírói függetlenség, mely kizár minden, testületen kívüli kontrollt. És a bírák ezzel olykor vissza is élnek - aminek máig van irodalma, pl. a nagyszerű jogász, Fleck Zoltán számos írása. Ez persze nem tetszik a bírói karnak: épp napjainkban dr. Újkéry terjedelmes vitairatban utasított vissza minden bírálatot. Nevezett somogyi főbíró félig-meddig dilettáns író is - ehhez képest fogalmazványa eléggé silány. De silányságban nem veszi fel a versenyt Fanyar László Judikatura című regényével. (OK Kiadó) Bár dokumentum lenne, vagy összefoglaló tanulmány, erről a témáról akár az Ezredvégben... Ehelyett primitív tyúkpor folyvást ismétlődő leírása, hogy a „pupitereként" említett neurotikus vénasszony miként keseríti meg egy pestkörnyéki településen élő négy család életét. Ezek nyolc kilónyi beadvány révén sem tudják elérni a pápatevének legalábbis pszichiátriai kivizsgálását, végül kínjukban - ez lenne az egyetlen megoldás? - a strasbourgi nemzetközi emberjogi bírósághoz fordulnak. Ahogy a hátsó borítón olvasható kedvcsináló ismertetésben szerepel: „van szerelem is", kár hogy ízetlen, ízléstelen, hiteltelen. A szerző stílusára jellemzők: „A g... va istenit" s egyéb kiszólások. Ezzel szemben mindent megmagyaráz: „Majakovszkij ” Szovjet-orosz költő." Ám a dokumentumanyag s érvelés figyelemre méltó lenne, ha valaki el tudná olvasni. (Becsületből megtettem , megbántam.) Igazságjog - demokrácia kérdésköreit sokkal magasabb színvonalon tárgyalja legújabb könyvében Albert Gábor: Védekező halálraítéltek. A magyar esszé legjobb hagyományait folytatja az általa is idézett Péterfytől Németh Lászlóig, szó