Ezredvég, 2007 (17. évfolyam, 1-12. szám)
2007 / 5. szám - MORFONDÍROZÁS - Szerdahelyi István: A turulmadár és az árpádsávosok
________________________________________________MORFONDÍROZÁS SZERDAHELYI ISTVÁN A turulmadár és az árpádsávosok Én még jól tudom, hogy a múlt század közepén miféle jelentésük volt ezeknek a jelképeknek. A második világháború idején kezdett nyiladozni a szemem a világra, ezekről az esztendőkről eléggé világos emlékeim vannak. Ami a turulmadarat illeti, az olyan lelkesítő - s az elemista kisfiúkat, amilyen én is voltam, különösen heroikus gyermetegségekre indító - képzetek közé tartozott, amilyen Csaba királyfinak a csillagos égen, a Hadak Útján rohamra vágtató lovasserege, a Rákócziinduló és a Radetzky-mars, valamint a „Nem, nem, soha!" feliratú, a trianoni országhatárt ábrázoló térkép is volt. Az árpádsávos zászló nem tartozott ezek közé. Bizonyosra veszem, hogy Horthy kormányzósága idején ilyet sose láttam. Csak 1944. október 15. után, Szálasi hatalomátvételével tűntek fel az árpádsávok a nyilas pártszolgálatosok karszalagjain, a közepükön fehér körben zöld nyilaskereszttel. Ez a két képzetkor merőben ellentétes volt. A turulmadár Horthy arisztokratikusan neobarokk világához kapcsolódott, a nyilasokról pedig azt lehetett tudni, hogy német puccsal hatalomra került prolik. Szálasiról mifelénk, a budai villák lakói körében azt tartották, börtönviselt politikai szélhámos, és nem is magyar, hanem örmény. Jöttment kereskedők ivadéka, eredetileg Szalosjannak hívták. Az én családomban még azt is mondták róla (egyébként tévesen), hogy nem is volt igazi katonatiszt, csak „géhás", azaz mundérba bújt könyvelőféle. E nyilas Árpád-sávokról mostani kutakodásaim alapján meg kell jegyeznem, hogy ezek nem is igazi Árpád-sávok voltak. Az Árpád-sávos beosztás a magyar heraldika által kodifikált - és valamennyi régebbi zászlónkon, címerünkön fellelhető - alakjában „hétszer vágott", azaz egymást váltó négy piros és négy fehér (ezüst) csíkot tartalmazó alakzat. A nyilasok viszont egy „új Árpád-sávos" emblémát vezettek be, amelyik egy ötödik piros sávot is tartalmazott. Persze, aki nem olvasgat effajta értekezéseket, ezt sose fogja megtudni. 1944-ben pedig sok minden eszébe jutott az embereknek e karszalagok láttán, csak az nem, hogy a csíkok számát ellenőrizze. Ami a Rákosi- és a Kádár-korszakot illeti, emlékezetem szerint a turulmadaraknak nem sok figyelmet szenteltek. Hagyták békén rozsdásodni e szárnyasok bronzszobrait, még a Tatabánya melletti Kő-hegyen fellegek közé magasodó óriási példány se szúrt szemet senkinek. Az Árpád-sávok viszont eltűntek, bár - ezt is csak mostanság tudtam meg, ki a fene figyelt akkoriban ilyesmire - 1981-ben a posta kibocsátott egy történelmi lobogóinkat ábrázoló bélyegsorozatot, amely egy ilyen Árpád-kori zászlóval kezdődött és az 1919-es Csepeli Vörös Ezred zászlajával zárult. Már nem emlékszem pontosan, mikor ütöttem fel a fejemet a rendszerváltás után alakított új, Nemzetbiztonsági Hivatal elnevezésű titkosszolgálat emblémájára: Árpád-sávos címer, amelyet csőrében kardot tartó turulmadár tart a karma-