Ezredvég, 2018 (28. évfolyam, 1-6. szám)

2018 / 2. szám - Elmélkedés - Hanid Péter: Naplók

elmélkedés tetek kiadási helyszíne is híven jellemzi az író és az őt forgató történe­lem állapotát. Ez az öregkori napló a hagyatékból került felszínre, míg az előző évtizedek köteteinek kiadási helyszíne: Budapest, Olaszország, Washington, Torontó. Az emigrációt választó író változó földrajzi hely­zeteinek forgatagában a mindenkori Gondolat állandó, az eseményekre Márai általában filozofikusan reagál. Az öregség tünetei, az író és fele­sége L. (Lola) hanyatló egészsége és ebből kifolyólag szellemi kapacitá­suk csökkenése szinte napi bejegyzési téma. Márai hűvösen és iróniával szemléli a leépülést, készül az elmúlásra. Salernóból San Diegóba költöz­nek, mert „ott közeli és megbízható krematóriumok vannak." Európa, Itália már nem otthon, az igazi civilizáció a kontinensről átköltözött Amerikába, a Csendes Óceán partjára. Márai napi - azaz esti - penzuma a klassziku­sok traktátumainak olvasása, Boswell, Krúdy, Justh Zsigmond, Goethe, Epiktétosz világlik fel számára alkonyatkor, Lolának, aki szembaja miatt alig lát, a Toldiból olvas fel elalvás előtt. Látható - érezhető - a naplóírók in situ helyzetéből kifolyólag a hétköz­napokra reagálások „vérnyomása", az atmoszféra veszélyfoka, bizonyos ziláltság, ami szinte átköltözik a karosszékben ülő olvasóba. Márainál is megtalálható ez a veszély-diagnózis, noha a naplóíró körül és felett tor­nyosuló sejtett kataklizmák - a Föld természeti elhalása, az atomháborúk veszélye, a föld lakóira leselkedő ember-okozta tudományos prognózi­­sok­ keltette félelmei - nemigen hasonlíthatók például Heltai idegen csil­lagos házakba zsuppolásának és a napi zsidótörvények, mentesítési véd­levelek beszerzésének, a kijárási tilalom betartásának napi traumáihoz. Pontosabban: Márainak ideje van a morfondírozásra, a hétköznapok ve­szélye nem azonnali, az emigráns­ lét lassan darál és időt enged a gondo­latnak, nem követel azonnali cselekvést, így hát konklúzióra is képes: „Az Emberiség elment a Holdra, felhasította az atomot, évtizedekkel meghosszabbí­totta az emberi életet, szimfóniákat, remekművű könyveket írt, képeket és szobro­kat alkotott, és közben olyan dedóba illő hülye gyerek maradt, mint volt öt- vagy tízmillió év előtt." S azután az önfeledt, sommás, tömör jellemrajzok a kor államférfiairól: Reagan az öreg apaszínész, Carter elnök „a mogyorókereske­dő aki besettenkedett a Fehér Házba", „A pólyák plébános, akiből pápát csináltak, utazgat"­­ és egyebek. E kései Márai-napló egy, a különböző konvenciók­kal már leszámolt - letisztult? - az akkori Európából kikopott régi „kassai polgár" öntörvényű jegyzethalmaza. Egyben gondolatok kincsesbányája az ilyenre nyitott olvasónak.

Next