Ezredvég, 2018 (28. évfolyam, 1-6. szám)
2018 / 2. szám - Elmélkedés - Hanid Péter: Naplók
elmélkedés tetek kiadási helyszíne is híven jellemzi az író és az őt forgató történelem állapotát. Ez az öregkori napló a hagyatékból került felszínre, míg az előző évtizedek köteteinek kiadási helyszíne: Budapest, Olaszország, Washington, Torontó. Az emigrációt választó író változó földrajzi helyzeteinek forgatagában a mindenkori Gondolat állandó, az eseményekre Márai általában filozofikusan reagál. Az öregség tünetei, az író és felesége L. (Lola) hanyatló egészsége és ebből kifolyólag szellemi kapacitásuk csökkenése szinte napi bejegyzési téma. Márai hűvösen és iróniával szemléli a leépülést, készül az elmúlásra. Salernóból San Diegóba költöznek, mert „ott közeli és megbízható krematóriumok vannak." Európa, Itália már nem otthon, az igazi civilizáció a kontinensről átköltözött Amerikába, a Csendes Óceán partjára. Márai napi - azaz esti - penzuma a klasszikusok traktátumainak olvasása, Boswell, Krúdy, Justh Zsigmond, Goethe, Epiktétosz világlik fel számára alkonyatkor, Lolának, aki szembaja miatt alig lát, a Toldiból olvas fel elalvás előtt. Látható - érezhető - a naplóírók in situ helyzetéből kifolyólag a hétköznapokra reagálások „vérnyomása", az atmoszféra veszélyfoka, bizonyos ziláltság, ami szinte átköltözik a karosszékben ülő olvasóba. Márainál is megtalálható ez a veszély-diagnózis, noha a naplóíró körül és felett tornyosuló sejtett kataklizmák - a Föld természeti elhalása, az atomháborúk veszélye, a föld lakóira leselkedő ember-okozta tudományos prognózisok keltette félelmei - nemigen hasonlíthatók például Heltai idegen csillagos házakba zsuppolásának és a napi zsidótörvények, mentesítési védlevelek beszerzésének, a kijárási tilalom betartásának napi traumáihoz. Pontosabban: Márainak ideje van a morfondírozásra, a hétköznapok veszélye nem azonnali, az emigráns lét lassan darál és időt enged a gondolatnak, nem követel azonnali cselekvést, így hát konklúzióra is képes: „Az Emberiség elment a Holdra, felhasította az atomot, évtizedekkel meghosszabbította az emberi életet, szimfóniákat, remekművű könyveket írt, képeket és szobrokat alkotott, és közben olyan dedóba illő hülye gyerek maradt, mint volt öt- vagy tízmillió év előtt." S azután az önfeledt, sommás, tömör jellemrajzok a kor államférfiairól: Reagan az öreg apaszínész, Carter elnök „a mogyorókereskedő aki besettenkedett a Fehér Házba", „A pólyák plébános, akiből pápát csináltak, utazgat" és egyebek. E kései Márai-napló egy, a különböző konvenciókkal már leszámolt - letisztult? - az akkori Európából kikopott régi „kassai polgár" öntörvényű jegyzethalmaza. Egyben gondolatok kincsesbányája az ilyenre nyitott olvasónak.