Ezredvég, 2019 (29. évfolyam, 1-6. szám)

2019 / 3. szám - Koszorú - Ady Endre: Petőfi nem alkuszik (Részletek)

ADY ENDRE Petőfi nem alkuszik (Részletek) Hajh, Uram-Istenem, öreg ember vagyok én már s öregségembe nem igen sikerült sokat átlopnom a fiatalságomból. Hanem a forradalmat ma is olyan bolondosan szeretem, mint valamikor régen, és Petőfi Sándort job­ban. Jobban, egyre jobban szeretem, búsabban és irigyebben e darabos, e vad, e mennyeien nagyságos suhancot. Nincs egyetlen jó arcképe sem, de én látom az ő lázas, paraszti, sovány, fiatal arcát ébren és álmomban. És esküszöm, hogy jól látom, jobban, mint Jókai Ibolya-szemei s jobban, mint Barabás Miklós - önmagamnak. És nem is akarom, hogy mások helyén is lássam Petőfit, de azt el akarom mondani, hogyan látom én. Aranyos, csúnya, diákos magyar Apolló, szilaj, nagy gyermek, egy őszinteség­ Etna, mely nem tud úgy haragudni s tombolva rombolni, hogy ez neki ne fájjon legfájóbban. Egy osztályozhatatlan valaki, egy Petőfi, aki annyira sem vit­te, hogy azért szeressék, amit ő szeretett. Szeretett: ez a gyűlölködő, okvetetlenkedő, nyugtalan, rossz fiú szere­tett eleddig leghatalmasabban szeretni Magyarországon. Gyilkolt a szere­­tetével s mert önmagát is érdemesen tudta nagyon-nagyon hevesen sze­retni, mészárszékre vitte önmagát. Vágóhíd, tagló és vér soha együtt ilyen felséges élet személyébe, sorsába - soha még - be nem avatkoztak. Szé­­gyelljétek magatokat halottak, élők, falánk senkik, kik írtatok Petőfiről ed­dig, de szeretni igazán nem tudtátok. Úgy kell őt szeretni, hogy fellán­goljon tőle ismeretlen poro­­­s önmagunk megkorbácsolásával. Miként Simon, a remete tette, úgy kell felülni a Petőfi dicsőségének magas kőosz­lopára s éhezve, ázva, csak az ő dicsőségét hirdetni. [...] Nem igaz az, hogy Petőfinek, a mészáros fiának nem hiányoztak az élet szerencsés születettjeinek sokféle kényelmei. Hogy akként nem hi­ányoztak, miként s mivel is ő nem érezhette ezeknek a szükségét, sem a jogát. Cézár-természet volt ez a verselő Cassziusz s mindnyájunknak meg kell tépnünk a ruhánkat, ha arra gondolunk, mi mindent kívánt haszta­lanul, teljesíthetetlenül Petőfi Sándor, akiből s diákos dacból történt tra­gédiájából ezeren éltek s jól megvannak ezeren. Petőfi Sándor, akit a vi­harok csillapultáig nem utaztathatott külföldi körúton dús családja, Petőfi Sándor, akinek nem adatott meg, hogy Döblingben halott vagy Turinban élő istent csinálhasson magából. Neki csak az volt szabad, hogy menjen a mészárszékre, ahonnan jött s vegye komolyan azt, amit sok-sok dús poli­tikus és hatalmas hadvezér nem vett komolyan.

Next