Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 1. szám
koszorú RIGÓ BÉLA Ellenfényben „Csak mondd meg, ki vagyok. (Petőfi Sándor: Világosságot!) Meghaltál. A szívünk örökös görcs bántja, imádott Sándor... így facsarom ki szavanként hexameterben csörgedező leveled. Bizony, elnémult, aki kapta, míves Arany János csak utána küldte a választ. Ám ez a versbegyötört sok bölcselet itt nem a szívem csücske, bevallom, bár majd minden gondolatoddal most is birkózunk. De megint szerepelsz, te poéta! Pontosan érezted, mire választott ki a sors, ha eljön az ítélet...! Jósoltad - daktiluszokban ezt is - a fújó, vad paripát, meg a ronda közös sírt. Egy kérdésed azért még fennmarad így is a rostán: „Csak mondd meg, ki vagyok!" - követelted a lényeget, ámde nincs pontos válasz, mert változik egyre az érték. Most ki vagy? Itt és most? Ki tud erre neked ma felelni? Voltál főkörözött és közben sírbagyalázott mártír... nemzeti sors... sose hittük el azt a halálod. Vártuk, hogy hazajössz, vagy a csontjaidat hazaküldöd. És provokált a neved: tér, utca, szobor (meg a bankó). Mondták a verseid is, hisz nem volt nélkülük ünnep. Nemzeti tantervek betagoztak a törzsanyagokba. Akkor hát mi a baj? Magyar átok: sanda fanyalgás. Nem vagy már te modern! Arany és Ady is meg a bajszod oly büszkén viselő százéves József Attila álltak egy darabig helyeden. Kiadó a talapzat! Kis nép - egy költő! Most erre csak ennyi a státusz. Nálunk senki se fog lázadni dühös szavaiddal. 10