Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 2. szám

BALSAI LÁSZLÓ Petőfi forradalma koszorú Nemzeti lobogók dagadoznak. Náluk jobban csak a mellek, piros-fe­­hér-zöld kokárda rajtuk, némelyik szalagja térdig ér. Nagy szavak pat­tognak, mint az ostor, zuhognak, mint parittyából a kő, robbannak, mint a legújabb fejlesztésű rakéta. Ellenségek tömeghalála vizionálódik, min­denki ökölbe szorult kézzel, elnyílt szájjal hallgat, bólogat, hullámzik, majd elbűvölve, már-már hipnotizálva egybeolvad a vezérével. Nem, nem ez volt a márciusi forradalom. Ott nem egy karizmatikus törzsi ve­zető körmönfont sámánizmusa által avatódtak „nemzeti magyarokká" a résztvevők a kormánypropagandává züllesztett sajtó ujjongása közepet­te. Ott a szolid, polgári öltözetű, fejlődést igénylő emberek - a magyarok mellett németek és zsidók is - egyre nagyobb számban megjelenve ad­tak felhatalmazást Petőfinek és társaiknak, hogy a nevükben eljárjanak. A forradalmi ifjúság pedig benyomult Länderer és Heckenast nyomdájá­ba, hogy cenzori engedély nélkül sajtó alá kerülhessen a Nemzeti dal és a 12 pont. Az erősödő esőben türelmesen várakozó tömeget egymást váltó szónokok tájékoztatták a fejleményekről. Délre elkészültek az első röpla­pok, a rajtuk álló követelések a közakaratot tükrözték. „Szabad a sajtó!... - írta Petőfi Sándor Pesten 1848. március 15-én. - Ha tud­nám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros be­tűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdve­­zöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezöllek oly magas öröm­mel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utosó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírod­ba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled hal­nia pedig dicsőség! [...] Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta öröm­könnyek mostak, és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem

Next