Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 2. szám
BALSAI LÁSZLÓ Petőfi forradalma koszorú Nemzeti lobogók dagadoznak. Náluk jobban csak a mellek, piros-fehér-zöld kokárda rajtuk, némelyik szalagja térdig ér. Nagy szavak pattognak, mint az ostor, zuhognak, mint parittyából a kő, robbannak, mint a legújabb fejlesztésű rakéta. Ellenségek tömeghalála vizionálódik, mindenki ökölbe szorult kézzel, elnyílt szájjal hallgat, bólogat, hullámzik, majd elbűvölve, már-már hipnotizálva egybeolvad a vezérével. Nem, nem ez volt a márciusi forradalom. Ott nem egy karizmatikus törzsi vezető körmönfont sámánizmusa által avatódtak „nemzeti magyarokká" a résztvevők a kormánypropagandává züllesztett sajtó ujjongása közepette. Ott a szolid, polgári öltözetű, fejlődést igénylő emberek - a magyarok mellett németek és zsidók is - egyre nagyobb számban megjelenve adtak felhatalmazást Petőfinek és társaiknak, hogy a nevükben eljárjanak. A forradalmi ifjúság pedig benyomult Länderer és Heckenast nyomdájába, hogy cenzori engedély nélkül sajtó alá kerülhessen a Nemzeti dal és a 12 pont. Az erősödő esőben türelmesen várakozó tömeget egymást váltó szónokok tájékoztatták a fejleményekről. Délre elkészültek az első röplapok, a rajtuk álló követelések a közakaratot tükrözték. „Szabad a sajtó!... - írta Petőfi Sándor Pesten 1848. március 15-én. - Ha tudnám, hogy a hazának nem lesz rám szüksége, szívembe mártanám kardomat, s úgy írnám le haldokolva, piros véremmel e szavakat, hogy itt álljanak a piros betűk, mint a szabadság hajnalsugarai. Ma született a magyar szabadság, mert ma esett le a sajtóról a bilincs... vagy van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága? Üdvez légy születésed napján, magyar szabadság! először is én üdvezöllek, ki imádkoztam és küzdöttem éretted, üdvezöllek oly magas örömmel, amilyen mély volt fájdalmam, midőn még nélkülöztünk tégedet! Oh szabadságunk, édes kedves újszülött, légy hosszú életű e földön, élj addig, míg csak él egy magyar; ha nemzetünk utosó fia meghal, borulj rá szemfedő gyanánt... s ha előbb jön rád a halál, rántsd magaddal sírodba az egész nemzetet, mert tovább élnie nélküled gyalázat lesz, veled halnia pedig dicsőség! [...] Jó éjszakát, szép csecsemő... szép vagy te, szebb minden országbeli testvéreidnél, mert nem fürödtél vérben, mint azok, téged tiszta örömkönnyek mostak, és bölcsőd párnái nem hideg, merev holttestek, hanem