Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 1. szám

koszorú PETŐFI SÁNDOR Szomorú és Éjfél lesz, és én mégsem alhatom, Mert gondomat el nem altathatom. Mi fog történni vélem s a hazával? E kettős kérdés tépi lelkemet. Ah, nem érem be a magam bajával, Még te is gyötresz, hazaszeretet! Ez hát a költő sorsa, mindig ez, Hogy örök részű tengeren evez? S mit ér, ha őt a haragos habokból Mentő sajkával partra is tevék, Ha itt az bántja, hogy mi lesz azokból, Kik ott maradtak a hajóban még? Apám, apám, mért is taníttatál, Miért az eke mellett nem hagyál? A könyvet szép, de csalfa tündér lakja; Ha fölnyitod, megkapja szívedet, És fölvisz a legragyogóbb csillagra, De le nem hoz... a magasból levet. Inkább a napba, mint a könyvbe nézz. A napvilágtól szemed fénye vész. Nem így a könyvvel; oly világ van ebben, Mely erősíti még szemeidet, S közel hoz mindent... s minden vajmi szebben Tűnik föl, hogyha távol nézheted. Miért tanultam? mért nem maradok Földmívelő, aminek szánt az ég? Nem tölteném most kínos virrasztással A végtelenbe nyúló éjszakát. Lelkem fölött az álom víg daliással Madár módjára ringatná magát. OQ

Next