Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 1. szám
CZIGÁNY GYÖRGY Fiam, Petőfi Sándor Arcod kigyúlt, zászlóként lobogó testtel állsz a Pilvax előtt, futsz a Corvin-közben, ott vagy az Országház terén s minden csatatéren - rossz bőrben vagy fiacskám, baljós láz van egykor oly szelíd, szerelmes szemeidben. És reszket ifjú kezed, mint bölcs öregeké, amint bort tölt az áhitat rideg pohárba. Kipattanó izmok dühe van arcod csontjain: kegyetlen voltál? - lázak bilincseiben szabad! Holott odaadóan nyújtózik pillantásodban a róna s a homályból kék gyümölcsfák néznek terád, kit ürömével a tapasztalás annyiszor kinált sötét poharából... Kisfiam, azt hallom vért köptél, mégis kardot kívánsz, katona lennél s a gyávaságtól megrezzent szívvel suttogod, mondod és kiáltod gyöngéden a gyermekien szép forradalmat, hogy mezítlen koporsón, vérző hátadon dübörögjön majd a föld, míg vigyorogva esküdöznek, kiknek csak sírni szabadna. Itt az idő! - csak a te szegény, enyésző szívedben élhet Magyarország. Féltünk fiam és félünk: nem áldott földbe, ócska legendába vetnek téged, nehéz évszázadok eleven sírjába temetnek -költő és vértanú, te elszánt boldogság-cselekvő! Ki avat boldoggá téged - hűség mártírja - kinek minden szívütése imádság volt?!