Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 2. szám

vallomás - Mióta van itt? - Már két hónapja. - Csak? Ahhoz képest eléggé jól mozog az itteni közegben. Kis szünet következett. Mintha meggondolta volna magát. Aztán fel­tette a keresztkérdést: - Mondja, hogy érzi itt magát? -Őszintén? Néha jól, néha furcsán, néha rémesen. Vannak dolgok, amiket nem lehet megszokni. - Megértem, ezzel nincs egyedül. Mit szól a falhoz? Volt már odaát? Ez egy tesztkérdés, gondoltam, provokálni akarna? -Voltam, de már régebben. Négy évvel ezelőtt. Aachenben töltöttem el két hetet. - Nyugat-Berlinben volt már? - Még nem. De egyelőre nem is mehetek. - Maga sem? Miért? - Ameddig itt tanulok, nem kapok oda útlevelet. Gondolom azért, ne­hogy valami bizalmas információt átvigyek a végsőket rúgó nyugatra. Az asztalos mozgott valamit az orra alatt és beindította a fűrészgépet. - Na, mutassa azokat a méreteket! Előbb a leghosszabbakat vágjuk ki, aztán jöhet a többi. Fülsüketítő lett a zaj. A hatalmas körfűrész lapja szikrázott, de kitartó­an ment előre. A mester néha leállította a gépet, hogy hűljenek a fűrész­fogak. A műhelyben a legkülönfélébb munkák sorakoztak. A grilltáltól kezdve a filmszakmában használt fahrtkocsiig. De volt politúrozott bútor, volt ajtó, ablak, szaunakabin. - Gyönyörű ez a műhely! Milyen régi? - kérdeztem két vágás között. - Tényleg érdekli? -Tényleg. Szeretem azokat a műhelyeket, amiknek hangulata, stílusa, történelme van. - Érdekes, ezt még senki nem kérdezte meg. Az apám a nagyapámtól örökölte, mi meg a bátyámmal folytattuk a hagyományt. Az egész élete­met ebben a házban, ebben a műhelyben töltöttem. Kis csend következett, aztán legyintett. - No, de mindegy is. Az emlékezés hatására arcán egy fájdalmas grimasz futott végig. Meg­dörzsölte a tenyerét és nyúlt a kapcsoló felé. - Bocsánat, megbántottam valamivel? - kérdeztem zavartan. - Nem szeretnék sebeket felszakítani, de valami bántja? - Maga miket lát meg? Bánt? Nincs semmi baj. Minden rendben. Na, csináljuk! 142

Next