Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 3. szám

koszorú idéző verset, ám csupán egyetlen utalást találtam a vígeposz-író elődre, a Bolond Istók második énekében, a 117. strófában: „Haladva, Csokonait vette sorban, / Légy­ pókcsatáról vígeposzt dalolt". Petőfi Sándor életrajzi vonatkozású feljegyzései közül mindössze két megjegyzést találtam, amely Csokonaira vonatkozik, de mindkettőnek megvan az igen is hangsúlyos jelentősége. Egy alkalommal egy Eper­jesről keltezett rövid levelet (1845. április) ír Novelly Józsefnek, mely­ben Csokonai költészete iránti élénk kíváncsisága fejeződik ki: „Novelly úr, Kérem, legyen szíves egy pillanatra Csokonai munkáinak azon köteteit egy pillanatra­­ elküldeni, melyekben lírai munkái vannak." Egy Kerényi Lajosnak címzett útilevele (Debrecen, 1847. május 14.) pedig Csokonai debreceni sírjánál tett személyes látogatását idézi: „Estefelé értünk Debrecenbe. A te­mető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen. Hamuszín fátyolként lebegett az al­konyat köde a költő vas­szobrán, szemeim odatapadtak, és mélyen gondolkod­tam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom mellett!" Noha számos Petőfi-emlékhely van a történelmi Magyarország számos hely­színén, Petőfinek (és kései, sírját felkeresni és a kegyeletet leróni vágyó tisztelőinek) nem adatott meg sajnos ez a kívánság. „Hol sírjaink dombo­rulnak, / Unokáink leborulnak." Ez sem valósult meg, de az unokák a Petőfi­­emlékhelyek mindegyikén leborulnak, a költő születésének kétszázadik évfordulóján elevennek mondható a Petőfi-kultusz. A debreceni Hat­van utcai temetőben látható Csokonai-síremlék (75 mázsás, monumentá­lis gúla) körül kirobbant Árkádia-vitát pedig úgy lehetne feloldani, hogy Csokonai Árkádiája nem „vagy", hanem „és" vagyis egyfelől az őt körül­vevő bénító és terméketlen ridegség, marhalegelő, szamarak vidéke, más­felől, átszellemültebb pillanataiban, lelkében a művészi lét könnyedebb szférája, a költői idillikum zefíres rózsakertje is volt. 1

Next