Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 3. szám
koszorú idéző verset, ám csupán egyetlen utalást találtam a vígeposz-író elődre, a Bolond Istók második énekében, a 117. strófában: „Haladva, Csokonait vette sorban, / Légy pókcsatáról vígeposzt dalolt". Petőfi Sándor életrajzi vonatkozású feljegyzései közül mindössze két megjegyzést találtam, amely Csokonaira vonatkozik, de mindkettőnek megvan az igen is hangsúlyos jelentősége. Egy alkalommal egy Eperjesről keltezett rövid levelet (1845. április) ír Novelly Józsefnek, melyben Csokonai költészete iránti élénk kíváncsisága fejeződik ki: „Novelly úr, Kérem, legyen szíves egy pillanatra Csokonai munkáinak azon köteteit egy pillanatra elküldeni, melyekben lírai munkái vannak." Egy Kerényi Lajosnak címzett útilevele (Debrecen, 1847. május 14.) pedig Csokonai debreceni sírjánál tett személyes látogatását idézi: „Estefelé értünk Debrecenbe. A temető mellett jöttünk el, hol Csokonai pihen. Hamuszín fátyolként lebegett az alkonyat köde a költő vasszobrán, szemeim odatapadtak, és mélyen gondolkodtam arról, ha majd más utazó fog így gondolkodni az én sírom mellett!" Noha számos Petőfi-emlékhely van a történelmi Magyarország számos helyszínén, Petőfinek (és kései, sírját felkeresni és a kegyeletet leróni vágyó tisztelőinek) nem adatott meg sajnos ez a kívánság. „Hol sírjaink domborulnak, / Unokáink leborulnak." Ez sem valósult meg, de az unokák a Petőfiemlékhelyek mindegyikén leborulnak, a költő születésének kétszázadik évfordulóján elevennek mondható a Petőfi-kultusz. A debreceni Hatvan utcai temetőben látható Csokonai-síremlék (75 mázsás, monumentális gúla) körül kirobbant Árkádia-vitát pedig úgy lehetne feloldani, hogy Csokonai Árkádiája nem „vagy", hanem „és" vagyis egyfelől az őt körülvevő bénító és terméketlen ridegség, marhalegelő, szamarak vidéke, másfelől, átszellemültebb pillanataiban, lelkében a művészi lét könnyedebb szférája, a költői idillikum zefíres rózsakertje is volt. 1