Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 4. szám
PETŐFI SÁNDOR Úti jegyzetek (Részlet) koszorú Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy segédszerkesztő, ki diszes hivatalába beleunván, utazni ment. Nem titok, hát kimondom, hogy ez a segédszerkesztő én voltam. Történt az indulás ápr. 1.1845. a pest-eperjesi gyorsszekeren. Ezt csak azért mondom el, nehogy valaki azt gondolja, hogy saját alkalmatosságomon utaztam légyen. Nem tartok equipage-t. A búcsú estéjét vagyis éjszakáját nagyszerűen vigadva töltöm a Vadászkürtben pajtásaimmal. Verset is csináltam erre az alkalomra, melyért az illetők közül egypár bosszankodott, sőt meg is haragudott, hogy őket pajtásoknak nevezem, s nem barátoknak. Most is csak azt mondom, kedves pajtásaim, hogy tempi passati, mikor én valakinek barátja voltam... tudni való azért, mert nem hiszem, hogy nekem barátom legyen. A Csizió is megjövendölte, hogy nem leszek szerencsés a barátságban... pedig ez nem hazud; azt is megmondta, hogy híres ember leszek. A bucsúlakomán részt vett pesti pajtásaimon kivül egypár vidéki költőkollegám is, kik azért voltak akkortájban Pesten, hogy magukat egyik-másik divatlapszerkesztő által levetessék. Hja, mikor az olyan szép, ha az embert Barabás lepingálja, s a szerkesztők aztán küldik szét az egész magyar hazának némely helyére, s a közönség bámulva kiált föl: - Tehát ilyen ő?! Végre hajnalodott, a gyorsszekér előállt, s én elbúcsúztam pajtásaimtól, oly melegen, oly nehéz szívvel, mint valaha barát baráttól. Hejh, fiúk, hálát adhattok az Istennek, ha olyan barátitok lesznek, amilyen pajtástok vagyok én. A szekér indult és én gondolatokba mélyedtem... Nem tudom, meddig mehettünk, meddig nem, mikor e rémítő kiáltás hatott füleimbe: - Megállj! A szekér rögtön megállóit, ajtaja fölpattant, s előttem egy szilaj tekintetű ifjú termett, ki pisztolyt szegezve mellemnek, rivallt rám: - Meghalsz! - Kegyelem! - jajdultam föl, s reszketve, akadozva folytattam - csak életemnek irgalmazz... örömest odadom erszényemet... bár tartalmastul sem ér sokkal többet, mint ha egészen üres volna, hisz én magyar költő vagyok... segédszerkesztő voltam, a Pesti Divatlapnál... aztán még el-