Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)

2023 / 5. szám

CSIKAI GÁBOR A lángok martaléka Az az emlékezetes tűzvész 1938-ban nagypéntekre virradó éjszakán csa­pott föl Gazdagerdőn, és hajnalhasadásra 33 ház égett porig vagy leg­alábbis a nád teteje lett a lángok martalékává. Nagycsütörtök este cirkusz tanyázott a falu melletti nagyréten (ott, ahol ma már az M85-ös autóút fut végig), és akkora szél támadt, hogy a szórakozni igyekvő emberek nem győztek csodálkozni, miképp nem vitte el a sátrat. Odafelé menet az öreg Sándor Imre, aki akkor még az önkéntes tűzoltók parancsnoka volt, csak később nevezték ki csak leventevezetővé, még meg is jegyezte: - Ne adja az Isten, hogy itten ma este tűz legyen, mert azt még ő sem fogja megállítani! Aztán mégis úgy adta az Úr, mert valamikor éjféltájt a Hangszélen, Szirmai János háza tetején felcsaptak a lángok. János, a felesége, Irén és a három gyerekük már rég az igazak álmát aludta a cirkusz után, mikor is arra ébredtek, hogy a szomszéd Bándi Gyuri az ablakukat veri: - Keljetek, János, ég a házatok! Szirmaiék úgy, ahogy voltak, hálóruhában szaladtak ki a házból a zi­­mankós szélbe, és még épp jókor tettek így, mert már lángokban állt az egész nádtető. Szirmainak még annyi ideje maradt, hogy valami kabáto­kért visszafusson, meg ne fagyjanak a későtavaszi hidegben, aztán már be is szakadt a födém. De addigra égett Bándi háza is, mert a szél pillanatok alatt vitte át a szikrákat az egyik tetőről a másikra, sőt nem csak a szikrá­kat, mert már olyan erővel tombolt, hogy a padlásokon tárolt, lángoló sza­lonnákat is átfújta a szomszéd tetőkre, tovább növelve ezzel a pusztítást. Bándi és Szirmai közben végigrohanta az egész sort, amerre a szélirányból sejteni lehetett, hogy tovább fog terjedni a tűz, és felverték a családokat, Szir­­mainé Irén meg eljutott Sándor Imréhez, hogy azonnal jöjjenek az önkéntes tűzoltók, mert nagyon nagy a baj. Azok gyorsan össze is kapták magukat, de mire odaértek, már az egész házsor égett, és éppen akkor kaptak bele a lángok a szomszéd utcába is. Közben Bándi és Szirmai is visszaértek a házuk dülede­­ző romjaihoz, és János nem győzött hálálkodni a szomszédjának: - Gyuri, te megmentetted a családomat, az Isten áldjon meg téged! - Hát, az asszony mindig azt mondja, hogy az a rohadt dohány fog el­vinni, de most az mentett meg benneteket. Mert ha éjfélbe nem megyek ki rágyújtani, észre nem veszem, hogy ég a házatok! Tényleg a csodával határos volt, hogy ekkora tűzvészben nem égett meg senki, mert akkor már a szomszéd utca is égett, az önkéntes tűzoltók 37

Next