Ezredvég, 2023 (33. évfolyam, 1-6. szám)
2023 / 6. szám
FÖVÉNYI SÁNDOR Ne félj Uram, ne félj Uram, ne engedd, hogy hitem bízzam rád, bár nem törik, csak hajlik mint szélben a nád, mikor ügyetlen imákat mormolok, lehet, futóhomokot markolok. Sosem volt senkim rajtad kívül, most amikor hajam gyérül, elmondhatom, már nincs Apám, Anyám, magányos árnyék lettem a Hold túloldalán. Gyerekkoromtól csavargó vagyok, szívem rég kiköptem, csak szám gagyog, ezért nem tudom, mi forralja vérem, de bal karom nyöszörgött borotvaélen. Életem sokszor ázott savanyú borokban, kit érdekel, voltam aki voltam, valaki szeretett talán, réges-régen, ám Ő a földön járt, én meg fenti fényben. Ballagtam már halott Napsugáron, az éj sötét bokra volt ilyenkor álmom, melyben elheverhetnék, végre, végre, gyanítva, hogy imám Istent is elérte. Lehunyt szemem alatt hordom a Világot, nekem adtad Uram azt a pár szilánkot, ha ki merem nyitni villámlik, mennydörög, de ne félj Uram, ne félj, hátad mögött jövök.