GEONÓMIA ÉS BÁNYÁSZAT - A MTA FÖLD- ÉS BÁNYÁSZATI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 6. KÖTET (1973)

6. kötet / 1-4. sz. - BARTA GY.: Köszöntő

BARTA GYÖRGY ugyanott a magyar történelem professzora. Nem csoda, hogy ebben a magas értelmiségű környezetben hajlama a tudományos kutatásra már kora ifjúságá­ban kibontakozhatott. Szellemi fejlődésére döntő hatással volt édesapjának a hazai föld szer­kezetének minél alaposabb és részletesebb megismerésére irányuló kőzettani, vulkanológiai munkássága. Az első világháború utáni évek hányódásai, nyomo­rúsága és bizonytalansága nem törték meg az akkori fiatal egyetemi hallgató akaraterejét és a tudományba és igazságba vetett bizalmát. Továbbra is követte gyermekkorában kialakított eszményeit, és rövidesen jelentős tudomá­nyos eredményeket ért el. Eötvös-díjjal kitüntetett doktori értekezésében (1926-ban) kimutatta a Meszes hegységben az első észak-erdélyi rátolódást, megállapította a kémiai eredetű ásványi összetevők szemnagyságának függését a mechanikai eredetű ásványok fajlagos felületétől, és kidolgozta — a rövidesen széles nemzetközi használatba vett—­módszerét az ásvány és kőzetszemcsék alakjának mérésére. Még egyetemi doktorátusa évében kinevezték a soproni Bánya- Kohó-és Erdőmérnöki Kar Ásvány- Földtani tanszékére tanársegédnek. Ekkor mutatta ki a fluviális üledékek folyószakasszal változó ferderétegzési típusait. Tudományos eredményeit rövidesen külföldi tudományos ösztöndíjakkal és professzorsággal méltatták. És nem hiába, mert ismét bizonyította rátermett­ségét. További munkái során a hazai fiatal üledékek „zsákos településeiről" kimutatta, hogy az periglaciális szolifluxiós jelenség. Kisalföldi monográfiájában (1935) pedig rámutatott arra, hogy a kiemelkedő területeken létrejövő, lefelé fiatalabbá váló folyóteraszok az alföldi süllyedési területeken fordított — nor­mális rétegtani — sorrendű medenceüledékekbe mennek át. Nagy gazdasági jelentőségű barnakőszén kutatásai során kialakította­k az egyes szénelegyrészek és a h­uminit-bituminit-oxinit főcsoportok el­különülésén alapuló — a CHO arányt is kifejező, kőzettani rendszert. Átfogó és jelentős kutatásai mellett a tudományszervezés és oktatás területén is vezető szerepet játszott. Alapjaiban szervezte a hazai bányászati és kohászati oktatást. Valóban méltó egyéniség is volt a fiatalság oktatására és nevelésére. A soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar utolsó dékánja (1948—49) és átszervezésének egyik megkezdője, majd a miskolci új Műegye­tem első rektora (1949—50) lett. 1950-ben meghívták a budapesti Egyetemre az Ásvány-Kőzettani Intézet élére, amelyet 1955-ben akadémiai Geokémiai Kutató Laboratóriummal bővített. Még soproni professzorsága idején kezdte vizsgálni a kőzetek viselke­dését nyomás hőmérséklet változásra; elsőként fejti ki a nyomás­­ hőmérsék­leti viszonyok változását a redox értékekkel és ezzel kezdi meg rendszeres geo­kémiai kutatásait. Megállapította, hogy Földünk — pusztán terheléses nyo­mással jellemzett — táblás kéregrészeiben a kőzetátalakulás háttérbe szorul. MTA X. Osztályának költeményei 61l 4. 1973.

Next