GEONÓMIA ÉS BÁNYÁSZAT - A MTA FÖLD- ÉS BÁNYÁSZATI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 6. KÖTET (1973)
6. kötet / 1-4. sz. - BARTA GY.: Köszöntő
BARTA GYÖRGY ugyanott a magyar történelem professzora. Nem csoda, hogy ebben a magas értelmiségű környezetben hajlama a tudományos kutatásra már kora ifjúságában kibontakozhatott. Szellemi fejlődésére döntő hatással volt édesapjának a hazai föld szerkezetének minél alaposabb és részletesebb megismerésére irányuló kőzettani, vulkanológiai munkássága. Az első világháború utáni évek hányódásai, nyomorúsága és bizonytalansága nem törték meg az akkori fiatal egyetemi hallgató akaraterejét és a tudományba és igazságba vetett bizalmát. Továbbra is követte gyermekkorában kialakított eszményeit, és rövidesen jelentős tudományos eredményeket ért el. Eötvös-díjjal kitüntetett doktori értekezésében (1926-ban) kimutatta a Meszes hegységben az első észak-erdélyi rátolódást, megállapította a kémiai eredetű ásványi összetevők szemnagyságának függését a mechanikai eredetű ásványok fajlagos felületétől, és kidolgozta — a rövidesen széles nemzetközi használatba vett—módszerét az ásvány és kőzetszemcsék alakjának mérésére. Még egyetemi doktorátusa évében kinevezték a soproni Bánya- Kohó-és Erdőmérnöki Kar Ásvány- Földtani tanszékére tanársegédnek. Ekkor mutatta ki a fluviális üledékek folyószakasszal változó ferderétegzési típusait. Tudományos eredményeit rövidesen külföldi tudományos ösztöndíjakkal és professzorsággal méltatták. És nem hiába, mert ismét bizonyította rátermettségét. További munkái során a hazai fiatal üledékek „zsákos településeiről" kimutatta, hogy az periglaciális szolifluxiós jelenség. Kisalföldi monográfiájában (1935) pedig rámutatott arra, hogy a kiemelkedő területeken létrejövő, lefelé fiatalabbá váló folyóteraszok az alföldi süllyedési területeken fordított — normális rétegtani — sorrendű medenceüledékekbe mennek át. Nagy gazdasági jelentőségű barnakőszén kutatásai során kialakítottak az egyes szénelegyrészek és a huminit-bituminit-oxinit főcsoportok elkülönülésén alapuló — a CHO arányt is kifejező, kőzettani rendszert. Átfogó és jelentős kutatásai mellett a tudományszervezés és oktatás területén is vezető szerepet játszott. Alapjaiban szervezte a hazai bányászati és kohászati oktatást. Valóban méltó egyéniség is volt a fiatalság oktatására és nevelésére. A soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar utolsó dékánja (1948—49) és átszervezésének egyik megkezdője, majd a miskolci új Műegyetem első rektora (1949—50) lett. 1950-ben meghívták a budapesti Egyetemre az Ásvány-Kőzettani Intézet élére, amelyet 1955-ben akadémiai Geokémiai Kutató Laboratóriummal bővített. Még soproni professzorsága idején kezdte vizsgálni a kőzetek viselkedését nyomás hőmérséklet változásra; elsőként fejti ki a nyomás hőmérsékleti viszonyok változását a redox értékekkel és ezzel kezdi meg rendszeres geokémiai kutatásait. Megállapította, hogy Földünk — pusztán terheléses nyomással jellemzett — táblás kéregrészeiben a kőzetátalakulás háttérbe szorul. MTA X. Osztályának költeményei 61l 4. 1973.