GEONÓMIA ÉS BÁNYÁSZAT - A MTA FÖLD- ÉS BÁNYÁSZATI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 7. KÖTET (1974)

7. kötet / 1-2. sz. - KOPERNIKUSZ EMLÉKÜLÉS, 1973. MÁJUS - BALÁZS B.: Kopernikusz világképe

BALÁZS B. Tanulmányait ezután Bolognában, Rómában, Paslovában és Ferrarában folytatta. 10 esztendőt töltött a kor szellemi életének élenjáró központjaiban, és igazi reneszánsz polihisztorrá képezte magát. A kor tudósának éppúgy jár­tasnak kellett lennie a teológiában, a jog- és orvostudományban, mint a mate­matikában, asztronómiában vagy a latin és görög nyelvben. KOPERNIKUSZ kifejlődését nagyban elősegítette, hogy itáliai tartózkodása során kiváló sze­mélyiségek egész sorával találkozott, így a bolognai egyetemen megismerke­dett DOMENICO MARIA DI NOVARA professzorral, aki azon csillagászok körébe tartozott, akik felismerték, hogy a ptolemaioszi világfelfogás revízióra szorul. Nagy hatással voltak KOPERNIKUSZra egyes ókori szerzők is. Tudjuk, hogy legalább 80 klasszikus és 90 középkori reneszánsz művet tanulmányozott át. 1503. végén a harmincéves KOPERNIKUSZ az egyházjog doktora, orvos, művész, matematikus és csillagász — véglegesen visszatért Lengyelországba. 1512-ig Heilsberg várában élt, majd már mint kanonok — From­borkba költözött, ahol a székesegyház egyik tornyában rendezte be „házi" csillagvizsgálóját. Megfigyeléseit maga készítette műszerekkel végezte, melyek még a kor műszaki színvonalához viszonyítva sem voltak különösebben pon­tosak. KOPERNIKUSZ többször említette, hogy olyan boldog lenne, mint PÜTHA GORASZ a derékszögű háromszögre vonatkozó tételének felfedezésekor, ha 10 ívperc észlelési pontosságot tudna elérni. Ez a Hohl szögát­mérőjének harmad­része. Korábban Nürnbergben fejlettebb eszközökkel már 2­ pontosságot értek el, sőt a KLAUDIOSZ PTOLEMAIOSZ által felhasznált ókori megfigyelések egy része is jobb volt KOPERNIKUSZ észleléseinél. KOPERNIKUSZ már Olaszországban végzett olyan megfigyeléseket, melyek megerősítették kétkedését PTOLEMAIOSZ rendszerének helyességében. Mik vol­tak a ptolemaioszi felfogás alapvető vonásai? Az alapfeltevés a hétköznapi szemléletből indul ki: a Világmindenség középpontjában a mozdulatlan Föld helyezkedik el. Az állócsillagok, valamint a Nap és a Hold látszó mozgása az égbolton aránylag egyszerű. A csillagok — a merevnek képzelt éggömbbel együtt — szigorúan egyenletes sebességgel körmozgást folytatnak a Föld körül, naponta végezve el egy keringést kelet­nyugati irányban. Az égitestek látszó­lagos napi mozgását Ptolemaiosz rendszere tehát valódi mozgásokként fogja fel. A Nap és a Hold ezeken kívül lassú nyugatról­ keletre haladó mozgást is végez a csillagokhoz képest, azonban nem egyenletes szögsebességgel. A Nap­­másodlagos mozgása során­­ egy év alatt körüljárja az égboltot az ekliptika mentén, havonként az állatöv soron következő csillagképébe lépve. Ezt a mozgást PTOLEMAIOSZ ugyancsak valódinak képzelte, és azt tanította, hogy a Nap a Föld körül kering. A bolygók látszólagos mozgása már jóval bonyolultabb. Ugyanis nem haladnak mindig ugyanabba az irányba. Bár mozgásuk fő iránya a csillagok­hoz képest szintén nyugat-keleti, néha (az ún. stacionárius pontokon) meg­állnak, azután visszafordulnak, és — ún. retrográd mozgást végezve — egy

Next