Bihari Napló, 1993. január (4. évfolyam, 1-20. szám)
1993-01-23 / 15. szám
1993. január 23—24r 1899. április 9., olvasható a mellékelt képeslap bélyegzőjén. A felvétel maga akár néhány évvel korábban is készülhetett. A színház építését még el sem kezdték. A kép bal sarkában az Orsolya zárda templomának — a Szent Ana-templomnak — tornya látható, előtte egyemeretes épülettel. Ez utóbbi helyére épült, a színházzal nagyjából azonos időben, a Bazárépület. A kép előterében büszkén ágaskodik az 1899-ben épített egykori Kishíd. Még nem sejthette, hogy sok más értékkel együtt a második világháború áldozata lesz. Nevét onnan kapta, hogy építését megelőzte a Sztaroveszky (ma Magheru) utcai Nagyhíd. A Kishíd elődei fahidak voltak. Az elsőt, amelyről feljegyzés maradt, Csáky Miklós püspök (1737—1747) építtette a XVIII. század első harmadában. A püspök az egykori Szent Brigitta-templom (ma St. Treime ortodox templom) környékéről székhelyét a Szent László térre helyezte át. Az ekkor alakuló téren a püspöki lakot a Szent László templom szomszédságában, a mai városháza helyén építtette fel. A püspök e döntése akarva-akaratlan hozzájárult e városrész, Újváros fejlődéséhez. Ezt hangsúlyozandó vezette a fahidat a Körösön a Szent László templom közelébe. Kikerülve az országot (mai Magheru út) egy új közlekedési út nyílt meg Újváros központja, a Szent László tér és Olaszi északi (a mai megyei kórház környékén levő) kapuja között. Ennek az útnak mentén alakult ki Olaszi kanyargós főutcája. Visszatérve a hídra, ez egy rozoga faalkotmány volt, amit gyakran elsodortak a sűrű árhullámok. Ezek sorában igen pusztító volt az 1817-es, vagy akár az 1857-es árvíz. Az árvizek után mindig újjáépítették a fahidat, míg végül a folyó szabályozását követően felépítették a vashidat. A híd mögötti dísztégla utánzatú épület az egykori Lévay-féle ház. A kétemeletes bérház az eklektikus stílust példázza, ezen túl pedig a városrendezés jó száz év előtti melléfogását is. Helyén a XIX. század közepén a régi Lévay-féle (előbb Kiss Sámuel-) ház volt. Id. Rimanóczy Kálmán e ház déli falának „beljebb tolásával“ egy tíz méter széles utat szeretett volna nyitni a Körös-parton a Kishídfőtől a Szacsvay-szoborig, sőt egész a Nagyhídig. A város számára nem jelentett volna anyagi áldozatot, mivel a Körös-part menti háztulajdonosok adták volna a kisajátításhoz szükséges pénzt. Rimanóczy tervével homlokegyenest a városi tanács az új Lévay-palota építésére még a város területéből adott pár métert a Körös-part felé. Így a felépült palota nemhogy távolabb, hanem közelebb került a folyóhoz. Ezáltal csak egy keskeny sétányra maradt hely. Fel is rótták a korabeli sajtóban a „bölcs“ városatyák cselekedetét, amely: „egyszázaddal taszította vissza a város itteni szépítésének lehetőségét...“ . Mit tehetnénk mindehhez hozzá jó száz év távlatából? Bár csak ez lett volna akkori, és későbbi városatyáink egyetlen baklövése. Joggal feltételezhetjük, hogy akkor ma nem így nézne ki városunk. PÉTER I. ZOLTÁN VII. A RHÉBEY-KRIPTÁTÓL AZ ANGOL KIRÁLYI HÁZIG Az állatkertben található híres Rhédey-kripta, arrafelé tett sétáim közben mindig izgatta fantáziámat. A Bihari Napló 1992. október 17-i számában megjelent Örökségünkhöz méltóan című cikk újból ráirányította figyelmemet. E cikk többek között némi büszkeséggel említi meg Rhédey Claudiát, „a világszép magyar grófnőt, akinek a jelenlegi brit uralkodó, II. Erzsébet az ükunokája“. Ezen igen érdekes kapcsolatot szeretném bővebben kifejteni. Az adatokat részben az 1992. Corvin Évkönyv „Kolozsvártól az angol koronáig“ című cikkéből (szerzője T. Gulyás László) vettem. A XIII. század végétől írásos bizonyíték igazolja e híres család létezését, melynek három ága szerepel a történelemben: a dobokai, erdőszentgyörgyi és bihari ág. A dobokai ág neves képviselője volt gróf Rhédey Ádám, aki tanulmányait Göttingában folytatta, és évfolyamtársa volt Bolyai Farkasnak, Gauss — a „matematikusok fejedelme“ — kebelbarátjának. Ugyancsak ő ajándékozta meg gazdagon a kolozsvári református kollégiumot. Az erdőszentgyörgyi ág neves képviselője gróf Rhédey Ferenc, aki Bethlen Gábor unokahúgának férjeként Erdély fejedelme volt 1658—59-ben. Az unokája gróf Rhédey László vezet el az angol királyi házhoz fűződő szoros kapcsolatig. A BN cikke is megemlíti, hogy az ő nevéhez fűződik a kolozsvári Nemzeti Színház, az akkori kőszínház megalapítása (1792). Gróf Rhédey László dúsgazdag mágnásként palotát tartott fenn mind Bécsben, mind Kolozsvárott. De örömmel látogatta az erdőszentgyörgyi kúriát is, ahol felesége, Inczédy bárónő gyermeket szült neki, a kis Rhédey Claudiát. Ő egy bécsi udvari bálon összeismerkedett Sándor württembergi herceggel, aki huszártisztként szolgált a monarchia hadseregében. Az ismeretségből házasság lett. Sándor herceg többször ellátogatott felesége szülőföldjére, így gyakori vendég volt Kolozsváron és Erdőszentgyörgyön. 1841-ben — amikor Claudia hadgyakorlatra kísérte el urát — egy délutáni kilovaglás alkalmával leesett a lováról és menten szörnyethalt. Árván maradt három gyermeke: Ferenc, Claudine és Amália. Az 1837-ben született Ferenc az akkori merev társadalmi törvények miatt nem örökölhette apja hercegi címét. A szigorú előírás enyhítésére I. Ferenc József grófi, majd a württembergi király — apjának unokabátyja — hercegi címet adományozott neki. 1866-ban nőül vette Cambridge herceg lányát, Mary Adelaidet, aki angol királyi hercegnő volt. A boldog házasság 1867. május 26-án leánygyermekkel ajándékozta meg az ifjú párt, akit Mary Victoria névre kereszteltek. 1893. július 6-án Mary Victoria férjhez ment György yorki herceghez, aki V. György néven Anglia királyaként (1910—1936) vonult be a történelembe, aki után a csak pár hónapig uralkodó VII. Eduárd, majd VI. György (1936—52) halála után II. Erzsébetet koronázzák Nagy-Britannia és a Brit Nemzetközösség királynőjévé. Mary királynő soha nem feledkezett meg arról, hogy erdélyi grófnő volt a nagyanyja. Erről tanúskodik az erdőszentgyörgyi református templom falába épített kétnyelvű (magyar és angol) márvány emléktábla, amit még a háború előtt helyeztetett el, szeretete és hálája jeléül. Közérdekű lenne a bihari ág alaposabb felderítése. Az erdőszentgyörgyi ág fentebb említett képviselője, gróf Rhédey Ferenc erdélyi fejedelem hasonnevű apja váradi várkapitány és bihari főispán is volt, gróf Rhédey István pedig a II. bihari nemzetőrség (1848) századosa. E bihari ág legkiemelkedőbb alakja a kápolnában nyugvó gróf Rhédey Lajos (1760—1831), aki 41 évet töltött Nagyváradon s eközben 1818-ban a Rhédey-kertet Nagyvárad városának adományozta (testálta), 6000 forinttal együtt. Irodalomtörténeti tragikum, hogy korán elhalt felesége, Kohányi Kacsándi Therézia temetésén e kápolna előtt, 1805-ben, a búcsúbeszédet elmondó Csokonai Vitéz Mihály, a Halotti Véresek szerzője, erősen meghűlve, rövid idő múlva Debrecenben tüdővészben elhunyt. Próbálkozás történt egy ezt megörökítő értreléktábla elhelyezésére, de a diktatúra helybeni hatalmasai leintették azt. Dicséretes a Bihar Megyei Műemlékvédő Egyesület kezdeményezése örökségünk méltó átmentésére. TEMPFLI FERENC MAGYARORSZÁG A HABSBURGABSZOLUTIZMUS RENDSZERÉBEN Az osztrák Habsburgok birodalma a XVII.—XVIII. század fordulóján vált nagyhatalommá. Magyarország lakosságának életét meghatározta az a tény, hogy a magyar király egyben német-római császár, cseh király, Ausztria főhercege stb. is volt és az egész birodalom érdekeit képviselte. A Rákóczi-szabadságharc utolsó évében III. Károly lépett a trónra (1711—1740), aki VI. Károly néven német-római császár is volt. Első intézkedései között szerepelt a Rákóczi-emigráció törvényen kívül helyezése. Bécs fenntartotta az ország széttagoltságát és külön igazgatást vezetett be Erdély, Horvátország, a déli határvidék és 1740 tájáig a Temesköz külön irányításával. A szatmári béke évében trónra lépő III. Károly szigorúan megtartotta az egyezményben foglaltakat. Ezt nem is tehette másképp, hiszen az elhúzódó spanyol örökösödési háborúban kötötte le hadereje jó részét. Ezt a háborút lezáró utrechti béke jelentős területekkel gyarapította a birodalmat, többek között megkapta Dél-Németalföldet és Milánó tartományát. A szétszórtan fekvő országok, országrészek megtartása sem volt könnyű feladat, így a birodalom központosítását úgy kellett végrehajtani, hogy minél kevesebb problémát okozzon. Az új keretek között az ország igazgatását kormányszékek végezték. Ilyen kormányszék volt többek között a Bécsben székelő ún. magyar kancellária. Az újjászervezett helytartótanács Pozsonyban kezdte meg működését a nádor elnökletével, majd II. József idején Budára költöztették. Magyarországon összehívták az országgyűlést, mely szükség esetén nádort választhatott. A helytartótanács hatásköre a pénzügy és az igazságszolgáltatás kivételével az egész belső igazgatásra kiterjedt: vallás, közoktatás, cenzúra, ipar, kereskedelem, közlekedés, földművelés, közbiztonság stb. A török hódoltság, a függetlenségi harcok és az 1709— 1713-as évek pestisjárványa Titán az ország népessége alig érte el a Hunyadi Mátyás korabeli négymilliót, s míg a XV. század végén a Kárpátmedence addig is soknemzetiségű lakóinak mintegy háromnegyed része magyarul beszélt, erre az időszakra a magyarok aránya 50 százalékra esett. Közben több módon is folyt az ország újranépesítése. Több százezres bevándorlás indult el, de 1720 körül megkezdődött a szervezett német betelepítés is. A legnagyobb arányú és legszervezettebb magánföldesúri telepítés Károlyi Sándor grófé volt, Szatmár vármegye területén. Dél-Magyarországra három hullámban telepített az udvar német telepeseket, a Bánságban annyi földet kaptak, amennyit meg tudtak művelni. A népesedés ütemére és mértékére jellemző, hogy a század végére a lakosság száma a természetes szaporodással együtt megközelítette a kilencmilliót. A magyar népesség kisebbségbe szorult. A XVIII. század végére alakul ki tehát az a nemzetiségi struktúra, amely sokban meghatározta a magyar történelem további alakulását Mivel III. Károlynak felnőttkort megért fiúgyermeke nem volt, a spanyol örökösödési, valamint az 1716—18-as osztrák-török háború következtében jelentősen megnövekedett Habsburg-birodalom leányági örökléséről kellett gondoskodni. Ezt szabályozta a Pragmatica Sanctio, melynek értelmében a trónutódlás joga a fiúág kihalásával a leányágat illette meg, mégpedig az utoljára uralkodó családapától számított rokonsági fok sorrendjében. A Pragmatica Sanctiót el kellett fogadtatni a birodalom országaival és szerződésekben biztosítani a külső hatalmakkal is. A törvény értelmében a magyar trónt is nőágon a Habsburgok örökölték, az örökös tartományok és a magyar korona országai között „felbonthatatlan és elválaszthatatlan" kapcsolat jött létre. A horvát országgyűlés után a magyar önként ajánlotta fel elfogadásra a Pragmatica Sanctiót. A klérus és a nemesség is mellette volt. Ennek jegyében ajánlották fel „életüket és vérüket“ 1741-ben az osztrák örökösödési háborúk idején a porosz király által fenyegetett Mária Teréziának, a trón megmentése érdekében. Az elmondottakból kitűnik, hogy a török kiűzése után az adott nemzetközi erőviszonyok között Magyarország nem tudott beilleszkedni a Habsburgbirodalomba. A beilleszkedés, az integrálás korrekcióját, javítását szolgálták a Habsburgellenes megmozdulások, amelyek a Rákóczi-szabadságharcban csúcsosodtak ki. Így az udvar bizonyos engedményekre kényszerült és Magyarorszg a birodalom szerves része lett. Ez a keret tehát egy történelmi kompromisszum volt, amely 1848-ig életképesnek bizonyult. MIKLÓS MIHALV