Bihari Napló, 2004. március (15. évfolyam, 49-75. szám)
2004-03-15 / 61. szám
MÁRCIUS 15. Az európai változások teremtettek alapot erre a fellépésre. Rossz termések nyomán járó éhínség, gazdasági válság élezte mindenfelé a tömegek elégedetlenségét. Már az év eleje óta fel-felparázslott az elnyomott olaszok szabadságvágya Szicíliától a Habsburg-kézen lévő Észak- Itáliáig, de csak Párizs népének február végi forradalma, a királyság megdöntése és a köztársaság kikiáltása hozta meg a történelmi fordulatot Európában. A magyar reformellenzék annak ismeretében terjesztette elő indítványát az uralkodóhoz intézett feliratra, hogy a nemzetközi események hatására pattanásig feszült a Habsburg-birodalom másik felében is a társadalmi és a nemzeti elnyomás miatti elégedetlenség. Az alsótábla elfogadta Kossuth javaslatát, amely haladéktalanul megvalósítandónak nyilvánította a jobbágyrendszer felszámolását, a közteherviselés bevezetését, „a népnek politikai jogokban való részesítését”, a gazdasági fejlődés előmozdítását és az „idegen avatkozástól független nemzeti kormány” megteremtését. ff Hajdan, midőn a hazát veszély fenyegette, hős apáink véres kardot hordoztak körül az országban, s ennek láttára, mint sasok repültek a harcmezőre a vitéz magyarok. Én, látván a haza jelen veszedelmét, zászlót ragadtam a kezembe, s megesküdtem, hogy addig nem nyugszom, szegény fejemet nyugalomra nem hajtom, míg az elárult haza fiait szabadságának megmentésére, annak árulói ellen zászlóm alá nem gyűjtöm. Kossuth Lajos, A MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC VEZÉRALAKJA Kossuth figyelmeztette az udvart, hogy „szívből ha csak szabad ember lehet”, ezért csupán a reformkövetelések elfogadása erősítheti meg a Habsburg-dinasztia trónját, és az, ha az uralkodó a birodalom másik felében is alkotmányos rendszert vezet be. Ez utóbbi követelés páratlan visszhangra talált Bécs forradalmasodó tömegeinek sorában. A bécsi tömegmozgalmak élén álló diákság az Ausztria számára is alkotmányosságot követelő magyar ellenzék fellépésére is támaszkodva merte megindítani a támadást a régi rend továbbéltetését mindenáron biztosítani akaró Metternich kormányzata ellen. Március 13-án a bécsi forradalom sikert aratott. Metternich menekülésre kényszerült, az Uralkodó alkotmányos reformokat ígért. Történelmi fordulat Európában ’48 tavaszán Kossuth Lajos kért szót a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának ülésén 1848. március 3-án. Most nem a reformkövetelések egyikéről vagy másikáról beszélt, hanem arról: elérkezett az idő a polgári átalakulás és a nemzeti önrendelkezés programjának valóra váltására. | ...—.—.---------------------------------------------------------------------------------------------------------— Nagyváradi ünneplők serege Petőfi Sándor szobránál Pesten vér nélkül győzött a forradalom Kossuthék a pesti Ellenzéki Kör útján indítandó aláírásgyűjtő mozgalommal kívántak tömegnyomást gyakorolni a visszahúzó erőkre. A mozgalom irányítására Petőfiék Fiatal Magyarország csoportja vállalkozott. Népgyűlésen kívánták ismertetni az általuk fogalmazott 12 pontot, amely az ellenzéki alapköveteléseket forradalmi jelszavakká tömörítette. A bécsi forradalom hatására és egy hazai népforradalom érdeklődésének hírére megtört a főrendek ellenállása. Sőt Kossuthék még radikalizálni is tudták a javaslatot, többek között annak a kimondásával, hogy a feudális rendszer felszámolását nem a paraszti önmegváltás, hanem a földesurak állami támogatásának útján, tehát jobbágyfelszabadításként kell végrehajtani. Bécs népe március 15-én - egykorú képünk tanúsága szerint is - lelkesen fogadta az országgyűlés küldöttségét. De ahhoz, hogy Kossuthék sikert érjenek el, Pest forradalmi tömegeinek támogatására volt szükség. Március 15-én, Pesten a bécsi események hírére megmozdult a radikális ifjúság. Petőfi, Vasvári Pál, Irányi Dániel, Jókai Mór és mások az egyetemisták élére álltak. Képek sora idézi az eseményeket: a sajtószabadság diadalaként cenzori engedély nélkül nyomtatták ki a 12 pontot és Petőfi Nemzeti dalát, aminek végszavait a Nemzeti Múzeum előtti népgyűlésen már tízezres tömeg visszhangozta fogadalomként a nép és a haza szabadságának kivívására és megoltalmazására. A forradalmi megmozdulás ereje csatlakozásra késztette a polgárság kiváltságos elemeit képviselő városi tanácsot és meghátrálásra az ország közigazgatását irányító helytartótanácsot. A nép megnyitotta Táncsics Mihály börtönének ajtaját. A jobbágysorból jött, a cenzúrával dacoló írásaiért bebörtönzött Táncsics kiszabadítása a társadalmi és politikai elnyomás szimbólumává vált. Pesten vér nélkül győzött a forradalom. Bécsben ezután megtört végre az udvar ellenállása. Uralkodói ígéret hangzott el a felirat kívánságainak teljesítésére, Batthyány Lajos gróf pedig felhatalmazást kapott a magyar kormány alakítására. Emlékezés a hősökre 2004. március 15., hétfő Mit kíván a magyar nemzet Legyen béke, szabadság, egyetértés, egyenlőség, szabadság és testvériség - ezt kérték 1848 márciusában a 12 pontban, amelyeket az alábbiakban az eredeti helyesírással közlünk: 1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését; 2. Felelős ministériumot Buda-Pesten; 3. Évenkénti országgyűlést Pesten; 4. Törvény előtti egyenlőséget 5. Nemzeti őrsereg; 6. Közös teherviselés; 7. Úrbéri viszonyok megszüntetése; 8. Esküdtszék, képviselet egyenlőség alapján; 9. Nemzeti Bank; 10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, a magyar katonákat ne vigyék külföldre, a külföldieket vigyék el tőlünk. 11. A politikai státusfoglyok szabadon bocsátassanak. Évről évre megemlékezik március 15-ről a magyarság Forradalmi vívmányok és ellenlépések Pozsonyban a lázas munka napjai következtek. Az országgyűlés Kossuthék ösztökélésére a forradalmi vívmányokat napok alatt törvényjavaslatokba foglalta, és végső jóváhagyásra Bécsbe küldte. A Batthyány-kmány be sem várva uralkodó válaszát, március 23-án elrendelte, hogy a hatóságok valamennyi úrbéri községben hirdessék ki az országgyűlés jobbágyszabadító nyilatkozatát. Az eredeti javaslatok némi módosításával a király végül is szentesítette a forradalmi vívmányokat magába foglaló törvénykönyvet. Az 1848. évi törvények értelmében Magyarország feudális rendű monarchiából polgári alkotmányos királysággá alakult. Nem szakadt ki a Habsburgbirodalomból, de az állami önkormányzat legfontosabb eszközei jogszerűen és jórészt ténylegesen is a „népképviseleti” parlamentnek felelős magyar kormány kezébe kerültek. Az ország lakosságának a többségét tevő nem magyar nemzetiségűek megnyerését a forradalmi kormányzat a magyar közvélemény túlnyomó részének egyetértésével annak kimondásában látta, hogy „azok nyelv- és valláskülönbség nélkül részesíttessenek a közszabadság áldásában”. Valóban, a forradalmi vívmányokat, a politikai és polgári jogok gyakorlását nemzetiségi különbségtétellel biztosították. De nem módosították a korábbi magyarosító törvényeket, sőt kimondták, hogy a megyei közgyűlések nyelve is magyar legyen, és minden országgyűlési képviselőtől megkívánták a magyar nyelv ismeretét. Ehhez járult, hogy Erdély unióját Magyarországgal annak a kolozsvári országgyűlésnek a döntésétől tették függővé, amelyen a románság nem bírt érdemi képviselettel. Mindezek, a szerb, román, szlovák nemzeti gyűléseken felsorolt sérelmek csorbították a forradalmi vívmányok értékét a nemzetiségek szemében. A forradalom leverését célzó törekvésekben sem volt hiány. A Habsburg-birodalom az önrendelkezésre törekvő csehek felkelését 1848 júniusában véres katonai akcióval nyomta el. 1848 augusztusában a császári sereg leverte az olasz szabadságharcosokat és a szárd király segédcsapatait. Ezután a Habsburg-birodalom megkezdte politikai támadását és katonai előkészületeit a magyar kormányzat ellen. A cenzúra áldozatának kiszabadításával végződött a nap Kora délelőtt a Pilvax kávéházban gyülekeztek az ifjak, majd az egyetem épületeihez, elsőként az orvosi karhoz vonultak. Jedlik Ányos, a Királyi Magyar Tudományegyetem bölcsészettudományi karának akkori dékánja így ír a március 15-i eseményekről. „E nap folytában azonban a mozgalmak annyira kifejlődtek, hogy a kávéházakban összecsoportosult és Petőfi költő vezérlete alatt álló sokaság mártzius 15-én 1/2 tíz órakor a mérnöki és orvosi ifjúságot az előadások alatt megrohanván, azt magához csatlakozásra buzdította. Ezekkel egyesülve, 10 órakor épen az egyetemi nagyobb épülethez értek, hol az előadásokból szétbocsátott bölcsészetiek borzasztó lárma között egyesülvén, az egyetemi épület előtt megállapodott, és minekután Petőfi által ezen alkalomra költött Nemzeti dal, és nagyobb részint már Kossuth Lajos mint országgyűlési követ által is indítványozott 12 pont egekig ható éljenzések között felolvastatott volna, az egész tömeg Länderer könyvnyomdájába vonult, hol az említett pontok és dalnak minden censura nélküli kinyomtatását kieszközlötte”. A 12 pont és a Nemzeti dal délre már szórólapként járt kézről kézre. Lelkesítő szónoklatok, szavalatok után a Múzeumnál határozták el Táncsics Mihály kiszabadítását, akit ekkor a budai vár helytartótanácsi börtönében tartottak fogva. 1f Átalakulásunk minden esetre vérbe fog kerülni, arról szó sincs; azon kell hát lennünk, hogy minél kevesebb vérbe kerüljön, s erre a legcélszerűbb eszköz az új eszmét lassanként, apródonként terjeszteni, megkedveltetni. Hatfős bizottságot választottak, melynek tagjai Petőfi, Jókai, Irinyi, Vasvári, Irányi Dániel és Bulyovszki lettek. Ekkor csatlakozott a tömeghez a liberális nemesek közül Klauzál Gábor és Nyáry Pál, céljuk a radikalizáló tömeg lecsillapítása és a mozgalom vezetésének átvétele volt. A hatfős bizottság mellett a városházán már ők tárgyaltak az elöljárókkal. A sajtóvétség miatt fogva tartott Táncsics Mihályt kiszabadulása után a nép diadalmenetben vitte át Pestre. Este kivilágították a várost, a Nemzeti Színházba betóduló tömeg megszakította a Bánk bán előadását, elénekelték a Himnuszt és a Szózatot. Március 15-e a sajtószabadság tettleges megvalósításával kezdődött, és a magyar törvények által el nem ismert cenzúra áldozatának kiszabadításával végződött. Előadás a várad színházban Petőfi Sándor , , költő, '' FORRADALMÁR Nem volt hiábavaló. A túlerő úrrá lett a szabadságharcon. A nemzeti önrendelkezést a kedvezőtlenre fordult nemzetközi helyzetben nem sikerült biztosítani. De a hősies küzdelem mégsem volt hiábavaló. A forradalom által megdöntött feudális világot visszahozhatatlanná, a gazdasági-társadalmi fejlődés számára tört kaput elfalazhatatlanná tette, és kimeríthetetlen ösztönzést adott az önkényuralom áldozatául esett ország fiai számára az elvesztett vívmányok visszaszerzésére.