Fáklya, 1948. július (3. évfolyam, 148-174. szám)

1948-07-27 / 170. szám - 1948-07-28 / 171. szám

NEMZETKÖZI HELYZET Az imperialista beavatkozási politika több jelenségét szemléltetik egyide­jűleg a mai hírek. Erről szól például a leleplezés, amely kiderítette, hogy az amerikai nagykövetségnek nemcsak­ diplomáciai tevékenységre szorítkoznak, hanem a kémszervezetekkel is összeépültek. Ezek szerepe felől pedig az egyes államokban nem lehet semmi kétség, s mellékesnek kell tekinteni ebből a szem­pontból a körülményt, amely a leleplezésre vezetett, már­mint azt, hogy a ké­mek tevékenysége hatásköri ellentéteket szül az imperialisták különböző szer­vei közt. A kihívó beavatkozás és fenyegetés másik iskolapéldáját Irán szolgál­tatja, amelynek északi részeit ellepték az amerikai katonai tanácsadók, hogy több ezer kilométerre az Egyesült Államoktól Irán függetlenségével nem törőd­ve, repülőtereket építsenek. Nem maradnak el az amerikaiak mögött az angolok sem, akik volt náci repülőket is megfelelőnek tartanak arra, hogy bevessék őket a görög népi erők elleni küzdelembe s amilyenek a módszerek kifelé, úgy tükröződik a helyzet a bel­ügyekben is, mert különben nem volna elképzelhető, hogy a Kla-Klux-Klan nevű fasiszta szervezet önhatalmúlag és a legvéresebb fe­nyegetések közepette szóljon bele az amerikai állampolgári jogok kérdésébe. Náci repülhet lennél le i iirlj áeMMilfis Mieren elleni Kémek az amerikai nagykövetségeken Berlin. (Rador) A Tele­­press hírügynökség az an­gol cáfolatok ellenére meg­erősíti a hírt, hogy a brit hatóságok elrendelték szá­Newyork. (Rador) A Tass hírügynökség közli,­­hogy Henson Baldwin, a N Newyork Times katonai szerkesztője 22-én megkez­dett cikksorozatában fel­fedte a tényt, hogy az ame­rikai kémszolgálat emberei helyet foglalnak a külföldi­­ fővárosokban működő ame­rikai nagykövetségek ve­zetőségében. Ez a körül­más volt náci repülő beso­­rozását az angol légi had­erő kötelékébe. A náci ele­meknek jogában áll, hogy meny aközben világlott ki hogy Baldwin számot adott cikkeiben a nehézségekről és súrlódásokról, amelyek fennállanak egyrészt a kémszolgálat, másrészt pe­dig a hadsereg kémszerve­zete, valamint a szövetségi kutató iroda és más ha­sonló alakulatok között. A fő ellentétek a külügy­minisztérium szervei és a­ viseljék az angol egyenru­hát. Az intézkedésekből ki­tűnik, hogy Görögországba irányítják a hitlerista re­pülőket, már említett kémszolgálati központ között, illetve ezek emberei között dúl­nak. A cikk írója elfecsegi, hogy vélemény­külön­bsé­gek merültek fel például arra nézve, hogy milyen rang és illetékesség jár ki valamely nagykövetnek a kémszolgálat bizonyos ki­küldöttjeivel szemben. Ki­derült egyébként az is, hogy a kémek gyakran nagykövetségi helyiségek­ben laknak. Az amerikai pénzügyminiszter az USA Inflációjáról Washington. (Rador). John Sneyder amerikai pénzügyei­­n­iszter tevefet intézett a napok­ban Joseph Dodgehoz, az ame­rikai bankárszövetség elnökéhez, amelyben vázolja az amerikai növekvő infláció részjeleit. Sney­der kimutatja, hogy a kormány költségvetése ismét nélkülözi a, egyensúlyt a ,,katonai kiadások fokozódása" következtében. A pénzügyminiszter megállapítja,­ hogy az államadósság növeke­dése minden bizonnyal további áremelkedésekre vezet. Szabad fasiszta garázdálkodás az USA déli államaiban Newyork­­ (Rador), a Kiu- Klux-KJen nevű hírhedt fasiszta szervezet zavartalanul folytatja működését". Ezzel szemben a Reuter-iroda jelentést közöl egyik Georgia államban megtar­tott ütésről, ahol a szervezet „nagy dragonyos‘;r*ik nevezett vezetője, Samuel Grill kijelen­tette, hogy vér fog folyni az utcákon, ha alkalmazni mernék a déli államokban a polgári jo­gok programját. ..Sohesem fog­juk megengedni, — mondotta Grill. — hogy bevezessék az úgynevezett társadalmi egyenlő­séget." M Tapíripari Központ az érdekeltek tudomására hozza, hogy a papirtermé­­kek, karton, papirlemez, aszfaltot. »Karton, zsákok és zacskók eladása a gyárból vagy a központ által létesített, az alant felsorolt raktárak­ból minden különösebb formaság nélkül történik. București Nr. „ Nr. * Nr. 1. Bd. T. Vladimirescu Nr. 65, 2. Str. Oiluz Nr. 17, 3. Str. Otele§eanu Nr, 1, 4. Str, Sós. Mihai Bravu Mr. 10, Bd. Republicii Nr. 90, Cal. N. Bálcescu Nr. 14, Piata Gh. Enescu Nr. 4, Str. Fadrusz Nr. 3, Str. Republicii Nr. 68, Str. Stefan Cel Mare Nr. 58, P-ta Mihai Vitcszul Nr. 12. Str. Turnätoriei Nr. 9. Piata Gh. Lazár No. 1, Piata Stalin Nr. 20. I­ helybeli és vidéki fogyasztók (állami és magánvállalatok, nyomdák, üzletek stb.) forduljanak a Központhoz vagy egyenesen a lent felsorolt rak­tárakhoz, ahol gyári áron lesznek kiszolgálva. 421 „ Nr. Brad Bacäu Bra§ov Cluj Galati Ia$i Oradea Sibiu Siuii§oara Tg. Mure§ A misei! Kelta Koblenz nyugatnémetországi város történelmi nevezetessége onnan ered, hogy az 1789. évi nagy francia forradalom győ­zelme után ebben a francia ha­tárhoz közel eső városban verő­dött össze vagy húszezer francia dlieníorraca’mór arisztokrata, akik az ak­kor még Páriában meg­tűrt XVI. Lajos királlyal össze­játszva, mozgósítani próbálták saját hazájuk ellen Európa hű­béri államait, s elsősorban Ausz­triát. Vagyis készek voltak erre, hogy idegen fegyverek segítségé­­vel állítsák vissza megdöntött osztály unalmukat és hogy ennek­­ érdekében akár halomra ölessék a francia népet. Nem elszigetelt jelenség ez az újabbkori történelemben, mert a példa megismétlődött később 1848-ban, majd burzsoé­ részrő­l is az 1871 évi párisi Kommünnel szemben, stb. Koblenz azonban a tulajdonképeni klasszikus nyi­tány másfél évszázad óta, mert megmutatta, hogy a kizsákmá­nyoló uralkodóosztályok csak hazudni szoktak a hazaszeretete és hajlandók saját népükre osz­télyérdekeikért idegen hadsere­get is rászabadítani. Ezt tapasz­taljuk egyébként más változa­tokban a második világháború óta is, amióta az Amerikai im­­perialsták véd szárnyai alá szö­­kött fasiszta és háborús bűnös elemek a háborúra úszitó mo­­­nopoltőke kezére játszanak a saját országuk elleni hajszában csek azért, mert országukban a nép vette birtokba a hatalmat. Koblenz esete szó szerint véve is visszatért a legutóbbi napok­ban, amikor a német vezetőkö­­rök éppen ezzel a várossal kap­csolatban tettek a legbeszéde­sebben tanúságot népellenes be­­életettségükről. Ezúttal viszont a német burzsoázia jó ideg ravasz­ságot is kevert a dologba. Az történt előbb, hogy nem régen a londoni határozatok megtárgyalása végett Koblenzben ültek össze Nyugatnémetország tartományainak a miniszterelnö­kei. A 11 miniszterelnök — lé­tve a széleskörű tiltakozást és a né­met egység érdekében kiterjedt nagy aláírási mozgalmat — eleinte színié­g vonakodó szere­pet játszott meg. Sőt meg is fo­galmaztak egy közleményt, hogy nem járulhatnak hozzá Német­ország feldarabolásához. De a német demokratikus sajtó nyom­ban rámutatott, hogy csak egy­szerű képmutatósról és árulás­ról van szó, mert e kobjenzió*: így akarják elhitetni a német közvéleménnyel, hogy „ellenál­lást" tanúsítanak ebben­­ a kér­désben. Valóban mindössze néhány nap telt el és a nyuga­­német­országi miniszterelnökök máris kiestek a mesterkélt szerepből. Egy kis Amerikai nyomás ele­gendőnek bizonyult arra, hogy a német miniszterelnökök kije­lentsék alázatos készségüke.­ — még pedig ezúttal mér „minden feltétel és fenntartás nélkül­'­­ söjét országuknak a szétdarabo­lására. Miért kell ám most egy ketté­osztott Németország annak a z­é­­me burzsoáziának, amely valaha és nem is olyan régen, az impe­rialista „Nagynémetország" ne­vében taszította saját népét és a világot a legszörnyűbb háborúk­ba?! Azért, mert az egység , Németország a jelenlegi törté­nelmi körülm­­ények között már egészen másvalamit jelentene és mert csakis a demoratizálódás jegyében fejlődhetne. Nem lehet­ne több háborús tűzfészek, s nem szolgáltatna többé korlátlan kizsákmányolási lehetőségeket a német nagytőke és nagybirtokos osztály számára, amely viszont ma az amerikaiakkal nagysze­rűen megtalálja számításait. Ha pedig erről van szó, mit is tö­rödnek ők népük és országuk fejlődésének és a világ nyugal­mának a kérdésével?­ Benne vannak ezért abban is, hogy az új nyugatnémetországi pénzügyi reformmal a nyűge­­t megszálló hatóságok még telje­sebbé tegyék a bizonyos zűr­zavart, benne vannak abban, hogy Nyugatnémeten stag külke­reskedelmi üzletei többé ne­m ön­álló módon, hanem csakis New­­­York, London és Amsterdam t­z­­­etházain és pénzintézetein ke­resztül bonyolítód­ja­nak le­ . S benne vannak abban is hogy az amerikaiak és angolok Németor­szágnak még perimenil kereske­delmi hajózását is teljesen­­ meg­bénítsák. Népük elleni cinkos­okként közreműködnek tehát abban, hogy Nyugatnémetország átvál­tozzék elsősorban az Egyesült Államok európai gyarmatává, mert az angolszászok mégsem számolják fel a háborús bűnös monopolokat s az Auschwitzért felelős J. G. Farberjidas trief és mert. igy nem '­osztják széí yi nagybirtokok«* sem azok kö­zött, akik — éhbérért meg­dolgozzák a földeket. Hétről-hétre hatalmasabb - el­ JtT.mozgalom fejlődik és erősö­dik azonban a német tömege­: körében amelyek fanulffik az angol szászok következetes éh­ség-politikáján és amelyek főleg sokat-50kot -okultak legutóbb a berlini eseményeken. Így eshe­tett meg, hogy e napokban Nyu­gatnémetország további szociál­demokrata és keresztény­demo­krata csoportjai tettei­­ hitet­­ Né­metország egysége mellett és hogy Nyugat,berlin lakossága na­­pok óta hömpölygő tömegekben árad a város szovjet övezetébe pénzének becserélése végett. A német nép nem a köblény­es­zugokra és uraikra hallgat, lsen azokra, akik csak elnyomására és fokozódó romlására törnek. NSftíl a IMite!!€lMIÍS£g€l a biztatói pémiip rci©rm Moszkva. (Rador.) Korolkov a Pravda berlini külön tudósító­­ja részletesen ecseteli a lap ha­sábjain s Kyngrat-NémethorSzág­­ban végrehajtott külön pénzügyi reform súlyos hatásait, párhuza­mot vonva a szovjet zónában al­kalmazott pénzügyi reform ked­vező köv­etkemén­yeivel. Egy hónapja már, — írja a tudósító. —­ hogy életbe lépett. Ny­ugat-Né­metországban a külön pénzügyi reform és azóta Bitónia tseámoa városában ezer és ezer új m­un­­kanélkül zsúfolódik­­ össze, a muska­ kamami hivatalokban­. Az arányokra nézve következteted lehet abból, hogy­­ például Ham­burg kikötőjében hatezer mun­kást foglal­kozó pH ?k a reform el­rendeléséig és közülük müvdöt sz­áz- nyolszázan maradtak mun­kahelyükön.

Next